Talita

Keresztény női magazin

Keresztények és a demokratikus eszköztár – Vesztésre állunk?

keresztnysg_s_demokrcia4
Kevés figyelmet kapott eddig a tény, hogy a demokrácia a keresztény világra korlátozódik, sőt a társadalmak vallási alapjait is kizárólag keresztény kultúrkörben lehet megkérdőjelezni. A keresztény világ a demokrácia alfája és ómegája, vagyis a demokrácia a keresztény világ egyik határánál kezdődik, és a túlsó határánál ér véget.

Nem keresztény ideológiák: folyamatos nyerésben

Sok évszázados oka van annak, hogy a keresztények viszonylag ügyetlenül bánnak a demokratikus eszköztárral. Európa keresztény királyságai az Evangéliumból levezetett társadalmat, értékrendet, jólétet és biztonságot teremtettek (nem idealizáltan, hanem a keresztény szó természetes értelmében, ahogy például az Oszmán Birodalom iszlám, a Szovjetunió meg kommunista alapokra épült). A keresztény társadalmi rend azután lassan bemerevedett, eljárt felette az idő. Mivel az arisztokrácia először meritokrata (érdemalapú) vezető szerepét, majd legitimitását is elvesztette, és nem önként, hanem forradalmak, háborúk, tüntetések hatására mondott le a hatalomról, tartósan feladta a kezdeményező szerepet. A demokratikus fejlemények legalább háromszáz éve arról szólnak, hogy a hagyományos értékeket megtagadó tömeg elvesz valamit a keresztényektől, akik kelletlenül, morogva átadják a hatalmat, javaikat, vívmányaikat. A nem keresztény ideológiák folyamatosan nyerésben vannak, a kereszténység pedig folyamatos defenzívában. A demokratikus eszközök és érvek, úgy tűnik, a keresztények egyre hátrább szorítására készültek, főként erre alkalmasak. A Római Birodalom bukása óta egyetlen eset sem jut eszembe, amikor a keresztények demokratikus eszközökkel pozíciót javítottak volna.

Logikus, hiszen a demokratikus eszköztár a hatalom ellen dolgozik, tehát ahol a kereszténység a hatalom, ott a kereszténység ellenlábasai támaszkodhatnak rá. Ahol pedig a keresztények az üldözött kisebbség, ott véletlenül sincs demokrácia, így az esetleg a javukra működtethető eszköztár sem létezik. Kevés figyelmet kapott eddig a tény, hogy a demokrácia a keresztény világra korlátozódik, sőt a társadalmak vallási alapjait is kizárólag keresztény kultúrkörben lehet megkérdőjelezni, csak itt lehet tőlük ideig-óráig, marslakó elmeállapotban vagy gender-tudattal elvonatkoztatni (lásd a török próbálkozások kudarcát, illetve a próbálkozások hiányát a világ többi országában).

keresztnysg_s_demokrcia1

Kibékíthetetlen ellentét állna fenn a keresztények és a demokrácia között? Ellenkezőleg, a keresztény világ a demokrácia alfája és ómegája, vagyis a demokrácia a keresztény világ egyik határánál kezdődik, és a túlsó határánál ér véget. A demokratikus eszköztár viszont annyira a liberális érdekekre szabott, hogy kétszer is célszerű meggondolni, milyen érvhez nyúl egy keresztény. Ezek szerint kibékíthetetlen ellentét a keresztények és a liberalizmus között van? Ha a liberalizmus egyszerűen a szabadság szeretete, akkor nem, hiszen a keresztények is szeretik a szabadságot. Ha azonban a liberalizmus a gyakorlatban a szabadság korlátlan és ésszerűtlen, szélsőséges abszolutizálása, akkor ez az értelmezés már valóban kibékíthetetlen ellentéthez vezet. Márpedig úgy tűnik, a liberalizmus mai változata nem ismer sem racionális, sem erkölcsi korlátot, egyenes vonalban tör előre, az emberiség jól megfontolt érdekei ellen is, akár az önpusztításig. Ilyenformán elkerülhetetlenül konfliktusba kerül a kereszténységgel. Logikai kompromisszum nem lehetséges, csak az aktuális erőviszonyokat tükröző törékeny egyensúly alakulhat ki, míg a liberalizmus erőt gyűjt a következő támadáshoz.

Nem szükségszerű, hogy így legyen, a liberalizmus eredeti szerepe ugyanis, hogy a keresztény demokráciák fékéül és ellensúlyául szolgáljon. Ez konstruktív, pozitív feladat, amíg ki-ki teszi a maga dolgát. Mai példával: a rendőrség feladata, hogy rendet tartson, a jogvédőké pedig, hogy rámutassanak a rendfenntartók időnkénti tévedéseire, túlkapásaira. Amíg ez a szereposztás érvényesül, boldog a társadalom. Ha eltorzulnak a funkciók, a rendőrség annyira átveszi a jogvédők gondolkodásmódját, hogy képzelt túlkapásait kezdi üldözni a bűn helyett, alkalmatlanná válik a rendfenntartásra, akkor a társadalom a káosz felé sodródik, a jogvédők pedig nem vállalnak ezért felelősséget: ők a fék, és nem a végrehajtó. Ha a közvélemény hagyta megkeverni a gondolkodását, csak magát okolhatja.
A keresztények megszólalnak: a diszkrimináció hatástalan érv

Ebben a háttérben üdvözlendő, ha a keresztények végre szót emelnek önmagukért és a világért, kiállnak az emberiség érdekei mellett. Gudrun Kugler osztrák kereszténydemokrata a bécsi Keresztényellenes Intoleranciát és Diszkriminációt Megfigyelő Központ élén rendszeresen beszámol a keresztényellenes atrocitásokról, a keresztényeket érő jogsértésekről. Érvei hatásosabbak a hallgatásnál, de még nem alkalmazzák optimálisan a demokratikus eszköztárat. Ne feledjük, hogy a diszkrimináció, a jogsértés, az elnyomás eredendően liberális érvek, nem elég őket mínusz eggyel beszorozni, hogy varázsütésre a keresztények ügyét segítsék.

keresztnysg_s_demokrcia3Például nem nevezhető diszkriminációnak, ha a keresztények nem tehetik általánossá a maguk értékrendjét. Nem így szól a diszkrimináció (hátrányos megkülönböztetés) meghatározása. Nem elnyomás az, ha keresztény szülőket a melegfelvilágosítás tűrésére, vagy egy keresztény szülészt abortusz elvégzésére kényszerítenek, mert nem ez az elnyomás definíciója. Nem diktátum, ha egy nyomda a többi kiadvánnyal azonos feltételek mellett köteles kinyomtatni egy melegújságot, mert nem ez a diktátum meghatározása. Ezek az érvek legfeljebb öt percnyi figyelmet kelthetnek – ennyi ideig tart őket megcáfolni. Persze jobb szólni, mint hallgatni és csendben tűrni, de még jobb működő és cáfolhatatlan érveket használni. Az alábbiakban ilyen érveket mutatok be, de előbb lássuk, hogyan hatástalanítja Kugler asszony munícióját a liberális kánon.

Mi a diszkrimináció (magyarul: hátrányos megkülönböztetés)? Hasonló emberekkel hasonló helyzetben másként bánni, amennyiben ez evidens módon hátrányba hozza őket. Hátrányos megkülönböztetésnek számít pl. két azonos alkalmasságú álláskereső közül nem felvenni a romát/feketét/fiatalt/időset/nőt/meleget, de nem számít hátrányos megkülönböztetésnek az ellenkezője, holott akit azonos alkalmasság mellett nem vesznek fel, az mindkét esetben hátrányt szenved. A diszkrimináció pótszabálya, hogy csak az egyébként hátrányos helyzetűnek tekintett csoportok tagjai hivatkozhatnak rá. Így már világos, hogy ha egy azonos alkalmasságú fekete és fehér jelentkező közül a feketét nem veszik fel, ő emlegethet diszkriminációt, a fehér viszont nem (Afrikában természetesen fordított a helyzet). Hasonlóan, ha a nők biztonságosabban vezetnek, és ezért olcsóbb a felelősségbiztosításuk, akkor ez nem diszkriminálja a férfiakat, mert közmegítélés szerint a férfiak nincsenek hátrányos helyzetben.

Keresztényellenes diszkrimináció-e, ha a hatályos jogszabályok egy keresztény orvost abortusz elvégzésére, egy keresztény felfogású nyomdát pedig melegújság kiadására kényszerítenek? Nem, hiszen az adott helyzetben éppen ez biztosítja az orvosokkal való egyenlő bánásmódot, azonos beosztású orvosra azonos szabályok vonatkoznak. Diszkriminációra nem lehet hivatkozni, viszont nem kötelező az adott orvoskategóriába kerülni. Egy keresztény számára egyébként sem gond lelkiismereti alapon szembeszállni a világi hatalommal, és vállalni az ebből eredő hátrányokat, polgári ellenállással megváltoztatni egy igazságtalannak tartott helyzetet. A nyomda sem hivatkozhat diszkriminációra, ha azonos díjazásért melegkiadvány megjelentetésére kötelezik, ez az egyenlő szabályok elvéből következik. Viszont jogában áll a maga módján jelezni az eltérő álláspontját, helytelenítését, sőt akár a melegházasság elleni kampányra költeni a profitot, ami hosszabb távon oda vezet, hogy –  jogszabály ide vagy oda – más nyomdát keresnek majd a meleglapok. A diszkrimináció tehát hatástalan érv a keresztények szájából, de vannak más lehetőségek, például a vélemény-nyilvánítás szabadsága, a polgári engedetlenség és a gyülekezési jog.
Védőoltás kereszténység ellen

Térjünk rá a keresztények számára működőképes megoldásokra. Leverő, hogy ugyan semmi antidemokratikus vagy diszkriminatív atrocitás nem éri a keresztényeket, a kereszténység mégis ebek harmincadjára kerül, Jézus szavaival: a só elveszti az ízét, kidobják az útra, és széttapossák az emberek. A probléma lényegét egy hasonlat segítségével érthetjük meg.

Képzeljük el, hogy egy sikeres közösség szép utcát épít magának, ahol színesek a házak, zöldek a gyepek, nincsenek kerítések, nem kell zárni az ajtókat. Az utcában folyamatos a gyerekzsivaj, de csak nappal, mert közös megegyezéssel időben kelnek, időben fekszenek az emberek. Közös értékrendjük, erkölcsük és munkaetikájuk van, ettől ilyen szép, vidám és boldog az utcájuk. Az utcában lakók mind keresztények. Nem mind szentek, de mindannyian magukénak vallják a szentek értékrendjét. Kereszténységük hozzáadott értéket jelent a világ számára, kiemeli őket a környezetből, olyan vonzó és feltűnő, mint a hegyen épült város.

A keresztények utcája körül szürke, romos, lepusztult nyomornegyedek vannak, ahol az élet nem szép, nem boldog, nem biztonságos. Mindenki akkor fekszik, akkor kel, amikor neki tetszik, úgy dolgozik, úgy él és hal, ahogy akar. Az ott lakók csak magukkal törődnek, a többiek rovására. Mivel nem jó ott élni, és közel van a keresztények utcája, szeretnének átköltözni. A szabályokat betartókat beengedik, mert a keresztény közösség befogadó. A beköltözők azonban csak ideig-óráig tisztelik az utcát széppé tevő kultúrát és értékrendet, egy-két generáció múlva már bátran, szégyenérzet nélkül eldobálják a szemetet, hagyják lepusztulni a házakat, saját értékrendet alakítanak ki, kikérik maguknak, ha a szomszéd beleszólna az életükbe, a napirendjükbe, a munkamoráljukba. Először csak a közösség jogosultságait vitatják, azután a közösség létét, végül azt is, hogy az utca valaha keresztény lett volna, vagy hogy a kereszténységnek bármi szerepe lett volna a hajdani gyermekzsivajban és boldogságban. A házak lassan elszürkülnek és szétesnek, a kerteket felveri a gaz, az utca kezd belesimulni a nyomornegyedekbe, amelyekből kinőtt.

A keresztények nehezen élik ezt meg, keresik az érveket és eszközöket, amelyekkel utcájuk újra széppé tehető. Elkeseredetten tapasztalják, hogy mindaz, ami célszerűnek tűnik, és őszintén a szájukra jönne, az tilos, politikailag inkorrekt, érzelmileg ellenmanipulált, a saját gyerekeik szerint is ciki. Például: nem kötelező ebben az utcában lakni (kirekesztés); aki itt él, tartsa be a szabályokat (nyomulás); az új lakókkal van a baj (ez rasszizmus, különben sem újak, generációk óta ott élnek); a többség akaratát tisztelni kell (miért kéne, a kisebbséget kell befogadni); tilos szemetelni (bigottság); időben kell kelni és feküdni (vaskalap); aki nem dolgozik, nem becsülik (megbélyegzés); be kell illeszkedni a közösségbe (milyen közösségbe?); akinek nem tetszik az itteni rend, építsen saját utcát (nacionalizmus, etnikai tisztogatás); a normaszegők életképtelenek (Mengele is így kezdte); a kisebbség nem nyomhatja el a többséget (sem a többség a kisebbséget); legalább általános emberi tisztességet tanúsítsanak (mi az pontosan, és ki lenne jogosult meghatározni?); a magukfajták teszik tönkre az utcát (vagy inkább a tefélék, fa.fej!); akinek az ősei építettek az utcát, annak jogai vannak (ki szerint?); legalább valami konstruktív minimumban egyezzünk meg (oké, legyen: a minimum, hogy mindenkinek joga van kedve szerint élni, és senkinek sincs joga ebbe beleavatkozni). Ahány próbálkozás, annyi kudarc.

keresztnysg_s_demokrcia2

Nem azért, mert az érvek értelmetlenek, jogtalanok, célszerűtlenek vagy haszontalanok, hanem azért, mert érzelmileg legátoltak. Mintha előre katalogizálták volna a lehetséges állításokat, és manipulatív eszközökkel nevetségessé tették volna mindet. Erre szolgál a média, a hírek, a filmek, a könyvek, a reklámok, a fiatalon, tudat alatt elfogadott alternatív értékrend, miszerint szabadnak lenni szép, elköteleződni csúnya; a keresztények elkövetők, a nem hívők pedig az áldozataik; a liberalizmus korszerű, haladó, a vallás ósdi; értékekben hinni rossz, nem hinni jó; összefogni szélsőség, kirekesztés, önzőzni szép, befogadó, kiteljesítő; másnak lenni jó, nem másnak lenni ciki. Az érzelmi manipuláció olyan, mint a védőoltás, felkészíti a szervezetet a vírus közömbösítésére: akit tudat alatt beoltanak kereszténység ellen, az a reverendában csuhát lát, a keresztben deportáló vonatokat, a tv-misében agymosást, a közösségben diktatúrát, az egységben Hitlert, az erkölcsi nevelésben sötét középkort, és heves érzelmi kitörésekkel törekszik ezek megsemmisítésére, a józan ész szintjén alig szólítható meg. Ez a front áttörhetetlen. És mégis van remény!
Kereszténynek lenni jólétet és boldogságot jelent

A kereszténység ugyanis nem csak szép utcákat tudott építeni, hanem jól működő, tagjait segítő és boldoggá tevő, igazságos közösségeket is létre tudott hozni –  szemben a konkurenciával. Egyedül a kereszténység bizonyult elég nyitottnak és toleránsnak a liberálisok befogadására, nem véletlen, hogy kizárólag keresztény országokban nyomulnak, manipulálva, bevadítva, kizsákmányolva, kifacsarva és eldobva gyanútlan társutasaikat. A muszlimokat, hindukat, konfuciánusokat nem lehet megszólítani a szabadság, egyenlőség, testvériség képmutató eszméjével, mert a világmodelljük ezeket a fogalmakat önmagukban nem tekinti értéknek. Egyedül a keresztények nyitottak rájuk, földi mennyországot biztosítva a liberálisoknak, akiknek eszük ágában sincs önálló közösséget létrehozni, hiszen ott minden társadalmi funkciót el kellene látni, össze kellene tartani a közösséget, és legalább többé-kevésbé igazságos, fenntartható jólétet kellene teremteni – épp fordítva, mint a keresztények között.

Ebből következik az áttörést biztosító érv: kereszténynek lenni jólétet és boldogságot jelent, igazságban és az embertársak szeretetében; nem kereszténynek lenni igazságtalanságban és önzésben nyújt jólétet keveseknek, miközben nyomort és boldogtalanságot hoz mindenki másnak. A Maslow-féle szükséglethierarchia szerint az emberek döntő többsége nem manipulálható tartósan az egzisztenciális igényei ellenében. Nincs az a gyönyörű ideológiai malaszt, amelyért a tömegek boldogan válnak gazdasági rabszolgává. Továbbá ha a liberálisoknak választaniuk kell a kiváltságos élet és a társadalmi igazságosság között, akkor népszerűségesés árán is a kiváltságaikat fogják választani. Amennyiben a keresztények tudatosan és következetesen ezt a gyenge pontot kritizálják, a liberalizmus hamarosan tartós kisebbségbe kerül, azaz visszanyeri eredeti konstruktív fék-ellensúly szerepét, a társadalom újra boldog és kiegyensúlyozott lesz. Persze ahogy az arisztokrácia, úgy a liberális osztály sem mond le önként és dalolva mai meghatározó, véleményformáló szerepéről.

keresztnysg_s_demokrcia5

A keresztényeknek meg kell edzeniük a lelküket, mert ha a liberalizmus veszélyben érzi az előjogait, habozás nélkül fasizmust, farkast, tüzet és haláltábort kiált egyszerre, hogy beindítsa hívei érzelmi reakcióját. Egyfelől, gondoljunk bele: egy liberális számára halálközeli élmény, ha csak annyi pénze, párkapcsolata, hatalma és befolyása van, mint egy átlagos kereszténynek. Másfelől, miért szánná ezért egy keresztény, aki lemondással, önkorlátozással és áldozatos munkával viszi a hátán a társadalom terheit? A helyzetet nehezíti, hogy a szélsőjobb a fasizmus szót hallva azonnali kényszert érez, hogy megtestesítse a falra festett ördögöt, így a keresztények két tűz közé kerülnek, kétfelé kell bizonyítaniuk közösségi jólétteremtő és befogadó fölényüket. Ez nem egyszerű feladat, de ki számíthat hathatósabb segítségre a keresztényeknél, másrészt ki mondta, hogy könnyű világosságnak lenni a világban?

 

Vértes László

 

Nyitókép. Második kép. Harmadik kép. Negyedik kép. Ötödik kép.

Kapcsolódó cikkeinkből:

Lúzer bagázs? – A kereszténység térvesztéséről

Hogyan élnek együtt a világvallások a 21. században?

Létezik vallástalan demokrácia? 1.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162