Talita

Keresztények is játszanak a szerencsével

A keresztény élete nem a szerencse és a különféle kockák, kártyák, golyók kezében van, hanem Istenében. Általános álláspont tehát, hogy az ilyesféle időtöltésből jobb kimaradni, de mi indokolná, hogy egy lottószelvény kitöltése is bűn?

A Biblia számos esetben ír a sorsvetés gyakorlatáról, ami teljesen megszokott eljárás volt az ókori népek között. A sorsvetést egészen az Újszövetségig használták a zsidók, utolsó alkalommal Mátyás apostol megválasztásakor olvashatunk róla (Csel 1:26). Az ószövetségi papság ruházatában kerül elő egy érdekes kis holmi: a hósan, ami zsebszerű kialakítású eleme volt a ruhának, a zsebben pedig a szent sorsvetés kockái lapultak, azaz az úrím és tummím nevű kövek. Az úrím jelentése leginkább fény, talán a bűnt leleplező világosság értelmében, míg a tummím a tökéletességet és ártatlanságot jelképezte.

Nos, pontosan nem tudni, hogyan használták sorsvetés során ezeket a kövecskéket, mindenesetre leginkább igen/nem típusú kérdések eldöntésére alkalmazták. Az alapelv természetesen az volt, hogy nem létezik véletlen, hanem minden döntés hátterében és kimenetelében isteni kéz nyomát kell felfedezni. Ahogy maga a Biblia írja:”Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.” (Példabeszédek 16:33) Sorsvetéssel igen komoly dolgokról is döntést hoztak az ókorban: földterületeket osztottak így szét, életről és halálról foglaltak állást, sőt ahogy fentebb írtam, apostol is ezen a módon lett Mátyásból. Jónást sorsvetés után dobták ki a hajóból a háborgó tengerbe, ahogy Jézus köntösére is sorsot vetettek.

Úgy tűnik tehát, hogy kockázni nem is annyira istentelen tevékenység! Ha emberéletekről döntöttek abban a meggyőződésben, hogy a sorsvetés mögött Isten áll, miért lenne olyan nagy hiba kitölteni manapság egy lottószelvényt?

A mai szerencsejátékok alapvető célja nem igazán szellemi, hanem anyagi jellegű: tulajdonképpen a gyors és egyszerű meggazdagodás ígéretét lobogtatják a játékos szeme előtt, ami viszont már elég messze áll a Biblia szellemiségétől. Senki nem azért lottózik, mert Isten akaratát kutatja, hanem mert pénzt akar nyerni, méghozzá a lehető legtöbbet, ez teljesen nyilvánvaló. Szerintem nem is maga a játék a probléma, hanem az a gondolat, ami mögötte áll, és ami bizony súlyos függőséget is képes kialakítani.

A szerencsejáték krónikus változata ugyanis a viselkedési addikciók körébe tartozik, vagyis egyfajta belső kényszerből fakadó cselekmény, amikor a játékos rosszul ítéli meg a kockázatokat, és képtelen abbahagyni a játékot. Persze itt is vannak fokozatok. A rekreációs játékos csak kevés pénzt fektet a játékba, kontrollálja magát, és viszonylag ritkán fordul szerencsejátékhoz. A problémás játékos már olyan áldozatokat is képes hozni, amelyek károsítják személyes életkörülményeit, de adott esetben még képes leállni. A patológiás eset már súlyos: ezen a ponton már a szerencsejáték uralja a játékost, és nem fordítva. Növekszenek az anyagi problémák, a kívánt izgalom eléréséhez pedig egyre nagyobb áldozatokat kell meghoznia, ami gyakran eladósodáshoz vezet.

Nyilvánvaló, ha egy keresztény kitölt egy lottószelvényt, nem fog a pokolba kerülni, és nem lesz belőle patológiás eset sem. A legtöbb lottózó valószínűleg rekreációs fázisban állhat. Butaság túlzásba esni, kár lenne azonban elhallgatni a dolog másik felét. Ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy az addikcióknál nagyon könnyű egyik fázisból átkerülni a másikba. A kötődés igen gyorsan kialakulhat, sokan pedig akkor sem veszik észre a függést, amikor nyakig benne vannak. Érdekes, de a krónikus szerencsejáték pszichológiai mechanizmusai, megvonási tünetei, személyiségzavarai és egyéb jellegzetességei alapján sokban hasonlít az alkohol- és drogfüggőséghez. Egyébként elsősorban férfibetegség (5:1 a férfi-nő arány), ami összetett kezelést igényel.

Sytka

Képek forrása:  1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép,

Forrás: Megmondom blog

Sytka korábbi írásai:

Árt-e a hitnek a bibliatudomány

Kisebbrendűnek érzed magad? Addig jó neked!