Kereszténység és afrikai rítusok Kubában
Gulyás Anna világzenével foglalkozik, néprajzos, bábos, mesemondó. Az általa alapított HolddalaNap együttes dalai az istenhitről is vallanak. Egy évig élt Kubában, ahol a vallásosságnak számunkra szokatlanul szinkretisztikus formáit is gyakorolják. Erről is beszélgetett Fekete Ágnessel a Tebenned bíztunk műsorában. Az interjú rövidített, szerkesztett változata:
Gulyás Anna: Nem vallásos családban nőttem föl. A muzsikán keresztül kezdtem gondolkodni Istenről. Később, néprajzosként Erdélyi Zsuzsa néni tanítványa voltam, aki a magyar népi imádságokat gyűjtötte. Gyimesfelsőlokon volt egy virrasztásokra járó, siratóimádságos asszony, akitől nagyon sokat gyűjtöttem magam is. Azt hiszem, ez a népi vallásosság is nagyon sokat formált. Kerestem a saját utamat, hitemet. A férjem református lelkész nagypapája volt talán az első olyan keresztény ember, akit közelebbről, mélyebben megismertem. Csodálatos, idős ember volt, sokat segített nekem. Egy idő után megerősödött bennem az a hit, hogy keresztényként tudom az Istennel való kapcsolatomat mélyebben kiteljesíteni, ezért konfirmáltam is. Családommal együtt járunk Gazdagrétre a református gyülekezetbe, de néha elmegyünk egy-egy katolikus templomba vagy zarándoklatra is. Nagyon fontos és áldott egy gyülekezethez tartozni, és nagyon örülök, hogy elfogadnak minket ilyen sokszínűnek, amilyenek vagyunk, és hogy erről lehet vitatkozni, beszélgetni is. 
Miután hitre jutottam, úgy éreztem, hogy nekem a zene az imanyelvem. Rengeteg hitbéli dalt kaptam. Száz dalom gyűlt föl a sok év alatt. Mindig valahogy jöttek. Tizennégy éves korom óta sosem tudtam megnyugodni, amíg végképp formát nem öltenek. Van egy társulatom, amelyben mesét mondok, és muzsikálunk is, népzenét játszunk. Amikor már négy gyerekem akkora lett, hogy el tudtam kezdeni ezzel is foglalkozni, akkor ötödik gyerekemként elkezdtem nevelgetni a HolddalaNap zenekart.
Fekete Ágnes: Szerintem Isten egyik főtulajdonsága, hogy szép, de erről nagyon keveset beszélünk.
Gulyás Anna: Igen, olyan szervező elv, amely a szépség formáinak a kristályosodását jelenti. Egy belső rend, amelyet az ember művészként meg is jeleníthet. Bár ez csak egyfajta dadogás arról, a még mélyebb belső rendről, amely az Isten véghetetlen szépsége és harmóniája.
Fekete Ágnes: Hogyan kerültél Kubába?
Gulyás Anna: Az egyetemen spanyol-néprajz-magyar szakos voltam. Akkoriban, amikor az egyetemre jártam, a spanyol szakosoknak lehetőségük volt egyéves kubai részképzésre jelentkezni. 1989-ben Kuba „baráti szocialista ország” volt. 1989-90-ben mentem ki. A kollégiumunknak nem volt ablaka. Még tizenöt fokban is nagyon tudtunk fázni, mert beáradt a sós, porlasztott tengervíz. Együtt voltunk így az NDK-s, lengyel és csehszlovák diákokkal. Ott hallottuk, hogy leomlott a berlini fal, de nem mertük elhinni. Legszívesebben pezsgőt bontottunk volna, de féltünk, hogy ez csak a kubaiak provokációja, mert ezzel akarják kiszűrni azokat, akik örülnek a hírnek. Úgyhogy elég lassan esett le ott nekünk, hogy tényleg itt valami fordulat következett be, és mi voltunk az utolsók, akik utazni tudtunk.
Az afrokubai kultuszokkal foglalkoztam Kubában. Érdekes keveredés van ott. Annakidején a fiatal férfiakat különböző törzsekből kiszakítva elvitték Afrikából Kubába. Azért volt erre szükség, mert a hódítók nagyon gyorsan kiirtották a helyi taino és siboney indián őslakosságot. A cukornádültetvényeken rabszolgaként dolgoztatták az indiánokat, de ők ezt nem bírták, ezért vittek oda Afrikából embereket. Később a kínai mosodások serege is odakerült és mások is. Így egy hatalmas etnikai kavalkád alakult ki. A kultúrájukból kiszakított afrikaiak hozták magukkal a hazájuk iránti szomjúságot, az egész rabszolgaság mélységes fájdalmát. Spanyol uraik megengedték nekik, hogy szórakozásképpen dobolgassanak. Az afrikai kultuszokban a dobok szakrális nyelvként vannak jelen.
Az afrikai istenpanteon nagyon hasonlít a görög istenvilágra. Sok mindenben közvetlen kapcsolódások is vannak. Például Shango a férfiasság, a tűz, a villám istene. A különböző területekről elhurcolt rabszolgák egy picit keverten, de egy-egy afrikai kultusz köré kikristályosodva kialakították az új kubai kultuszokat. Jöttek a spanyol katolikus hódítók, akik eleve spanyolországi népi hiedelmekkel és inkvizícióval két oldalról fűszerezett katolicizmust hoztak magukkal. És ott voltak az indián helyi vallások is. Ebből Kubában az etnikai keveredés mellett kultuszkeveredés is kialakult. Fantasztikusan különleges népesség van ott. Láthat az ember vágott szemű, kékszemű, de fekete bőrű embereket. Fizikailag is csodálatos keveredés!
Hivatalosan Kuba máig kommunista ország, úgyhogy Fidel Castro meg Che Guevara képek vannak egy jó kubai otthonban premier plánban. De ha egy szobával beljebb lépsz, ott vannak már a keresztény képek, és ha még egy szobával beljebb mész, akkor ott vannak az afrikai kultuszok tárgyai. Mindezek egy szívben, egy lélekben és egy otthonban. A kubai kereszténység egy olyan keret, amelybe az is belefér, hogy valaki egyszerre keresztény és afrikai. Azt mondták, hogy tulajdonképp a mi isteneink valószínűleg ugyanabból az égből valók, ugyanarról az égről szólnak. Tehát a kereszténység, az afrikai meg az indián hitvilág a kínai mosodások hitével keveredett, és létrejöttek a kubai szinkretisztikus kultuszok. Kubában egy élő mitológiával találkoztam. Valamikor a magyarok életében is fontosak voltak a mítoszok és szimbólumok, de már nem tartoznak a hétköznapokhoz. Ott viszont az emberek beszélgetés közben ilyeneket mondanak: “Jaj, ez a Pepe, ez megint úgy viselkedett, mint Shango. Szegény felesége, mint Yemaya szaladt utána, és sodrófával kergette.” Ez a Zeusz-Héra típustörténet. De ugyanígy a keresztény dolgok is megvannak. Például Szent Antalnak feleltetik meg Babalu Aye-t, a betegségek istenét, és nagyon sok bibliai történet is él ilyen elevenen. Bár van tradicionálisan keresztény réteg is Kubában, azért a lakosság nagyobb százaléka azzal vegyítve keresztény, tehát jár katolikus templomba, de az afrikai rítusokat is gyakorolja, és az ő szívében ezek a dolgok nem ütik egymást. Vannak olyan kultúrák, ahol ezek összeférnek. Több keresztény teológiai könyv leírja, hogy a mai kereszténység hatalmas kihívása, hogy hogyan tudja összeegyeztetni Krisztus igazságát a többi nép vallásának, kultúrájának mélységes elfogadásával, és hogy ez ugyan látszólag ellentmondásos, de valahol meg lehet talán alkotni egy olyan teológiát, amely össze tudja ezt a két szemléletet egyeztetni. Tehát mást-mást mond több keresztény teológus, úgyhogy én innentől fogva megnyugodtam, hogy ha ezen a teológusok is vitatkoznak, akkor én néprajzkutatóként nem fogom tudni megválaszolni ezt a kérdést. Kutatásaim során nagyon mély, tiszta istenszerelemmel, nagyon szolgáló életformákkal találkoztam. Jártam dél-amerikai indián törzsekben, esőerdőben is, és ott például a sámángyógyítók nagyon áldozatkész személyiségek. Böjtölnek, imádkoznak. Én azt mondom, hogy nem tudom ezt minősíteni.
Fekete Ágnes: Fidel Castro kommunista rezsimje alatt hogyan tudtak ott vallásgyakorlók maradni az emberek?
Gulyás Anna: Hatalmas gyakorlatuk volt abban, hogy hogyan lehet titokban vallást gyakorolni, hiszen először az inkvizíció miatt, aztán meg Fidel Castro miatt kellett rejtőzködniük. Vérprofin megoldották. Titokban és házakban. Ugyanúgy, mint nálunk, csak egy kicsit még szigorúbban. Ugyanúgy nem lehetett tanár vagy nem kerülhetett magas pozícióba az, akit rajtakaptak.
A teljes interjút itt olvashatja el.
Nyitókép. Második kép: Gulyás Anna. Harmadik kép. Negyedik kép.
Kapcsolódó cikkeinkből:
Tánccal belépni Krisztus valóságába
Két találkozás Miguel Angellel Szent Jakab útján
“Istennek ilyen útjai is vannak”
Tweet