Két hétre sem elég a nyugdíj, a fizetés Kárpátalján!
A Bajban Kárpátalja akció során a magyar jezsuiták és munkatársaik gyors adománygyűjtés keretében 7,5 millió forintot gyűjtöttek össze néhány hét alatt, valamint a magyar rendtartomány még 5 millió forintot ajánlott fel a Kárpátalján élők megsegítésére. Majnek Antal megyéspüspök néhány kérdésre válaszolt, amelyek közelebb hozzák a nehéz helyzetbe jutott embereket.
Milyen formában tudják felhasználni az adományt? Milyen formában sikerül eljuttatni a rászorulóknak? Kik tudják átadni?
Örülünk, ha valaki erre rákérdez. Legjobban, sőt, talán egyedül a pénzbeli adományt tudjuk javasolni, minden más eljuttatása sokkal bonyolultabb és nagyon nehéz helyzeteket eredményez. Talán el sem tudják képzelni, mekkora nehézséget tud jelenteni egy segélyszállítmány behozatala és levámolása az itteni bürokrácia mellett. Gyakorlatilag lehetetlenné teszik, különösen az élelmiszerek behozatalát.
A pénzadományokat sokkal hatékonyabban tudjuk felhasználni. Van, amikor egyszerűen odaadjuk azoknak a rászorulóknak, akikről az a tapasztalat, hogy megbízhatóak, de van, aki élelmiszert kap, van, akinek a munkatársaink megveszik a gyógyszert vagy kifizetik a gázszámlát. De működtetünk ingyenkonyhákat is és más programjaink is vannak, több pedig most alakul.
Viszont továbbra is mondom, hogy legnagyobb szükségünk arra van, hogy imádkozzatok értünk, az országért és a teljes békéért!
Megközelítőleg mit jelent ez az összeg a megszorultaknak? Hány embert tudnak segíteni ebből az összegből? Kiket?
Egy egyedülálló nyugdíjasnak havi 10 ezer forint már nagyon nagy segítség, ez olyan, mintha még egy nyugdíjat kapna. Ettől még nem fog nagylábon élni, ez csak azt jelenti, hogy meg tudja venni a gyógyszereit, vagy be meri kapcsolni a fűtést. Sokuknak a havi gyógyszerszámla vagy a gázszámla már önmagában elviszi a teljes nyugdíjat.
Egy kétgyermekes családnál már inkább 20.000 Ft az az összeg, ami azt jelenti, hogy már kevésbé érzik ezt a fenyegetettséget, amivel már túl lehet élni. Egy nagyobb családnál pedig értelemszerűen ennél többre is szükség lehet. Hogy pontosan hány családnak tudunk majd segíteni, az nagyban függ majd a püspökkari gyűjtés eredményétől.
Mindenképpen hosszú távú, legalább egyéves programban gondolkodunk, és nem csak magyarok számára. Feszültségeket szülne az amúgy szépen egymás mellett élő magyar és ruszin lakosság között, ha minden segítségből csak a magyarok részesülnének.
Hol tudnak osztani, hogyan képzeljük el a helyzetet?
Mintha egyszer csak mindenkitől elvették volna az addig is nagyon nehezen beosztott fizetésének legalább a felét. Az osztás pedig helyenként a papjainkon keresztül, de még inkább a működő karitatív csoportokon keresztül történik, most dolgozunk a rendszer megerősítésén és azon, hogy mindenhol át tudják venni ezt a munkát az amúgy nagyon leterhelt papjainktól, akiknek nem ez az elsődleges feladatuk.
Tudna néhány személyes mondatot írni, hogyan éli meg a jelent? Mit lát, ha megáll egy néhány percre és körbetekint?
Sok a reményt vesztett ember. Eddig azt mondogatták: “majd csak lesz valahogy, megsegít a jó Isten” – és bár a hitüket most sem veszítették el az emberek, a kilátástalanság most már nagyon is kézzelfogható. Nagyon sokan mentek el, és talán még többen gondolkodnak rajta. Őket szeretnénk itthon tartani, persze korlátozottak az eszközeink. Nem tudom elítélni azt, aki elmegy…
Látnak-e valamit, ami reményt ad az aktuális helyzetben ott helyben?
Az Úristen sohasem hagy el minket, és legfőképpen nem az ő kicsinyeit, a szegényeket. Ez a legfőbb reményünk. A gyakorlatban Isten embereket használ a gondoskodásra, és a magyarországi hívek készséges eszköznek bizonyultak a gondviselés kezében. Éppen a magyarországi támogatás jelenti sokaknak a reményt. Lelki értelemben is sokat segít az, hogy a hívek azt érzékelik, hogy mások nem közömbösek a nehézségeik iránt, nincsenek egészen magukra hagyva. Ez kézzelfogható bizonyíték, hogy Isten nem hagyta el őket, és hogy fontosak vagyunk az anyaországnak.
Nők tiltakoznak a sorozások ellen – 2014 nyara
Én személyesen nagyon reménykedem abban is, hogy előbb-utóbb meghallgatást nyer a sok imádság és eljutunk a teljes békéhez, és elkezdődhet az építés időszaka. Ha megszűnik a háborús fenyegetettség, akkor elindulhat valami. De az biztos, hogy hosszú távú ínségre kell számítanunk még akkor is, ha nem újulnak ki a harcok.
Fontosnak tartjuk mindezek mellett, hogy ne csak fizikai, hanem valamilyen lelki támogatást is tudjunk adni az embereknek. Az evangelizáció, az örömhír hirdetése minden helyzetben aktuális, de ilyenkor égető szükség van rá. “Mert úgy kell a jó szó, mint egy falat kenyér.” Hiszen éppen ez élesztheti fel újra a reményt, ami most annyira hiányzik.
A gyorsgyűjtés március 31-én lezárult, azonban az érkező támogatásokat „Bajban Kárpátalja” közleménnyel a jezsuita alapítvány továbbra is fogadja, és rendszeresen továbbítja a kárpátaljaiak számára.
A teljes cikk a Párbeszéd Háza Reflexió rovatában olvasható.
Nyitókép. Második kép. Harmadik kép.
Kapcsolódó cikkeink:
Kérem, vegye meg a bérletemet!
Hívj meg egy szegényt karácsonyi ebédre!
A baglaspusztai cigányok méltóságáért
Margit élete – Vasárnap is segíthetsz!
Tweet