Talita

Keresztény női magazin

Ki (nem) alkalmas a párbeszédre?

parbeszed
Nyugati civilizációnkban nagy divat ma a párbeszéd, ami arra utal, hogy a konfliktusokat a társadalom meghatározó része inkább tárgyalás útján, és nem bunkósbottal szeretné megoldani.

A nyugati civilizáció és kultúra fő jelszavai ma a társadalmi békét hivatottak szolgálni több-kevesebb sikerrel: multikulturális együttélés, tolerancia, esélyegyenlőség, szólásszabadság… – ebbe a sorba illeszkedik a társadalmi párbeszéd is. A párbeszéd lenne alkalmas eszköze az érdekcsoportok ütköztetésének, valamiféle konszenzus keresésének. Az okos és emberbaráti szándéknak azonban sok pszichológiai akadálya (is) van, vagyis legtöbbször éppen egyéni (és közösségi) emberi tulajdonságaink teszik nagyon nehézzé a megegyezésre jutást.


A teljesség igénye nélkül néhány személyiségtípust sorolnék fel, akiket nem tartok alkalmasnak a párbeszédre:


1. A centrifuga

Folyton saját tengelye körül forognak a gondolatai. Saját magán (esetleg még gyerekein, rokonain) kívül senki más nem érdekli, mivel azonban társasági életet mégiscsak illik élni, néha úgy tesz, mintha más is érdekelné. Nem sikerül ez néhány percnél tovább, mert valójában csak monologizálni képes. Mondja a magáét. Nem reagál a mások által elmondottakra. „Az semmi, de az én történetem az igazi…” – és mondja, mondja kifogyhatatlanul a saját kalandjait, tapasztalatait, élményeit. Az ilyen ember valósággal „kicentrifugálja” hallgatóságát, az energiavámpírok egyik ismert típusa.


2. Az álpróféta

Meg van róla győződve, hogy birtokában van a legteljesebb igazság. Akit ő szeret, az valóban támogatandó, akit ő nem szeret, az méltatlan minden támogatásra. Toleránsnak és megértőnek vallja magát, de valójában mérgesíti, ha másnak az övével ellentétes véleménye van, nem is igazán érti, hogy lehet valakinek más véleménye, mint neki. A támogatóinak nagyon hálás, pillanatok alatt képes a legjobb barátságba keveredni vadidegen emberekkel, ha kiállását megdicsérik. (Ál)prófétai szerepe miatt érzelmileg kiszolgáltatott, nagyon vágyik a dicséretre, és nagyon hevesen próbálja ellentámadással hárítani az ellenvéleményeket. Önkritikára majdnem képtelen, másokat viszont vehemensen kritizál.


3. A számító

Okos politikus, Machiavelli hálás tanítványa még akkor is, ha a szó szoros értelmében nem is politikus. Minden lehetőséget megragad az önérvényesítésre, ugyanakkor várni is tud, ha érdekei úgy kívánják. Kihasználja az érzelmileg könnyen egymásnak ugrasztható embereket, hogy majd az újra békéssé váló vizeken ő hajózhasson révbe elsőként. Ügyesen választja ki barátait és együttműködő partnereit, hogy előmenetelét segítsék, ugyanakkor némi előnyhöz szívesen juttatja őket, persze nem a saját rovására, és nem önzetlenül. A bunkósbot helyett majdnem mindig a tárgyalást választja, ritkán él a „letámadás” lehetőségével. Fontosnak tartja az ellenfelek megismerését, erre a párbeszéd módszerét alkalmazza. Ám érdeklődése a másik fél elvei iránt csak addig tart, amíg saját magának kényelmes „fogást” talál azokon.


4. A naiv „megmentő”

Értelmi képességeinél jóval nagyobb a szíve. Ő a szív-ember, aki úgy véli, parttalan lehetőségei vannak minden (lelki vagy fizikai) béna, sánta, kudarcos ügy és ember befogadására, felkarolására. Nem érti, ha más nem így gondolja. Jövőképe a következő hétvégéig terjed. Nem izgatja, ha saját magát / családját / közösségét hátrányos helyzetbe hozza, mert nem hiszi, hogy ez megtörténhet. Ha mégis ezzel szembesíti valaki, megsértődik, hisztizik, egy időre visszavonul, utána ott folytatja, ahol abbahagyta. Először sokakban csodálatot ébreszt önzetlenségével, később mindenkinek az agyára megy. Elvárásai magasak, ezért könnyen élősködővé és zsarolóvá válik maga is.


5. A kulturált előítéletes

Okos, művelt, és annak is akar látszani, ezért elképzelhetetlen számára, hogy őszinte és sarkos véleményt fogalmazzon másokról. (Ebben különbözik a buta gyűlölködőtől, aki rögtön lebunkózza ellenlábasát.) Minden szót jól megrág, inkább kevesebbet beszél, mint sokat, hogy el ne szólja magát. Benne is van a párbeszédben, meg nincs is. A lelke mélyén nem tud szabadulni a belé nevelt (vagy magára szedett) előítéletektől, sztereotípiáktól, és ez haragként fortyog benne a másmilyenekkel, másként gondolkozókkal szemben. Különösen utálja azt, akiben a saját ambícióit, vágyait látja megvalósulni. Lelkes résztvevője minden konferenciának, vitának, párbeszédnek – valójában azonban csak saját „európai polgár” látszata fontos, a mások másféle véleményét, jellemét, kiállását utálatosnak érzi. De ennek külső jelét nem mutatja, ezért szinte minden társaságban „konform”.

A karakterek persze ritkán ennyire sarkosak, vegytiszták. Keveredhetnek is ezek a jellemvonások, ki is egészülhetnek még mással… Két okból viszont hasznos szembenéznünk velük.


Kirajzolódhatnak azok a tulajdonságok, amelyek a valódi párbeszédhez szükségesek:

– A küldetés vagy elhivatottság érzése mellett ott a megengedő tudat: „Én is tévedhetek valamiben, legalább apróságokban. Ebből következik, hogy legalább részigazsága másnak is lehet.”

– Érzelmileg nem labilis, az övével ellentétes vélemény vagy kritika nem lendíti ki túl könnyen egyensúlyából (magyarán nem kezd el hisztizni, vagdalkozni, bántani, de nem is esik depresszióba).

– Gyakran felül tud emelkedni érzelmi és érdek-elkötelezettségein (pl. nem azért tart jónak és elfogadhatónak egy viselkedést, mert az ő gyereke is olyan, vagy nem csak azért voksolna egy törvényre, mert az az ő barátai érdekeit szolgálná, stb.)

– Saját tapasztalatait nem mellőzve, de nem is túláltalánosítva képes egy bizonyos szintig elfogadni-megfontolni mások másféle tapasztalatait is.

– A statisztikai felméréseket nem tartja mindenhatónak, de nem is söpri félre azokat. A tudomására jutott adatokra nem csak akkor hivatkozik, ha elveit alátámasztják, hanem szembenéz velük akkor is, ha épp elveit cáfolják.

– A másik fél másféle gondolkodásának megismerését nem csak saját karrierje építésére használja, hanem megpróbál valamiféle emberi megértést ébreszteni magában a másként gondolkodó iránt.

– Nem nihilista. A társadalmi hasznosságnak, a közjónak (az emberiség boldogításának) legalább minimális kívánalma éljen a lelkében. Legyen legalább tíz évre szóló jövőképe a civilizációnkról.

– Az emberiség boldogítására törekvés józan paraszti ésszel társul nála. Ha ennél több ésszel is társul, az nem baj.

– Meri időnként őszintén kimondani a gondolatait. Nem használ kétértelmű, is-is, így is-úgy is kifejezéseket. Nem burkolózik hallgatásba, míg a többiek beszélnek.
A szembenézés másik haszna: eldönthetem, vajon én párbeszédképes ember vagyok-e.

Ha igen, miben tudnék még javulni? Ha nem, akkor tudok-e, akarok-e ezen változtatni? Érdemes-e egyáltalán beszállnom a párbeszédbe?

Labda a magasban…

 

Kölnei Lívia
Kép

Cikkeink a társadalmi párbeszédről:

Az anyaság – világnézetek kereszttüzében

Genderkonferencia – keresztényekkel

Kerekasztal, nem harctér! – Beszélgetés a keresztény feminizmusról

Keresztény újságíró- és bloggertalálkozót rendeztek Budapesten


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162