Kié az anyák napja?
A gyeremeké…? Az anyáé…?
A gyermeké?
Az én drága és szeretett anyukám, az enyém. Mivel nagyon szeretem, leírom milyen is ő…
Fiatal korában szőke, hosszú haja volt, a búza színéhez hasonló, de most barna, szántóföldszerű. Szemei szürkéskékek, melyek időnként szikrát szórnak, s van, amikor lágyan simogatnak. Nem túl harcias, sőt inkább kedves. Öltözködése egyszerű, de mindig a hangulatához illően veszi fel ruháját. Kevésbé kedveli a magas sarkú cipőt, így hát sportos minden lábbelije.
A lényeg, hogy tökéletes.
(Vass Marcell, 9 éves)
Az anyáé?
„Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.”
(Diane Loomans)
Tweet