Kinek kell a Fiú?
Egy vagyonos ember és a fia ritka festményeket gyűjtött.
Gyűjteményükben Picassótól Raffaellóig sok híres művész alkotása megtalálható volt. Kitört a háború. és a fiú katonának állt. Bátran harcolt, míg egy csatában életét vesztette, amikor egy társa életét próbálta megmenteni. Értesítették édesapját, aki mély gyászba esett egyetlen fia elvesztése miatt. Körülbelül egy hónappal később, éppen karácsony előtt, zörgettek az apa kapuján. Az ajtóban egy fiatalember állt, kezében nagy csomaggal.
„Uram, ön nem ismer engem” kezdte a fiatalember. „Én vagyok az a katona, akiért az ön fia az életét adta. Sok életet megmentett azon a napon. Éppen engem próbált fedezékbe vinni, amikor a halálos találat érte. Gyakran mesélt Önről és a gyűjteményükről.”
A fiatalember a kezében lévő csomagot a férfi felé nyújtotta. „Tudom, hogy nem sokat ér. Nem vagyok valami nagy művész, de azt hiszem, a fia is azt akarná, hogy ez az öné legyen.”
A csomag a fiú portréját tartalmazta, amit bajtársa festett róla. Az apa könnyekig hatódva meredt a képre, ami meglepően jól ábrázolta fia személyiségét. Miután összeszedte magát, felajánlotta, hogy fizet érte. „Szó sem lehet róla! Ezt ajándéknak szántam, bár tudom, hogy soha semmivel nem leszek képes visszafizetni, amit a fia értem tett!”
Az apa felakasztotta a festményt a falra, gyűjteménye többi darabja közé, és ha látogatója érkezett, ezt a képet mutatta meg elsőként, minden mestermű előtt.
Amikor meghalt, a gyűjteményt aukcióra bocsátották. Sok gazdag, befolyásos ember gyűlt össze az árverésen, abban reménykedve, hogy megszerezhetnek egy-egy ritkaságot. A kikiáltópulthoz közel egy állványon a fiú arcképe állt. A kikiáltó kalapácsával jelt adva megszólalt: „Az árverést a fiú arcképével kezdjük. Ki ad érte 100 dollárt?”
A teremben csönd volt.
A hátsó sorból valaki bekiabált: „A híres festményekre vagyunk kíváncsiak! Ez a kép senkit nem érdekel!” A kikiáltó azonban folytatta.
„Ki ajánl 100 dollárt a képért?”
Egy türelmetlen hang bekiáltott:
„Nem ezért jöttünk! A Rembrandt-ot és a Van Gogh-ot akarjuk látni! Kezdje már el az igazi árverést!”
A kikiáltó azonban rendíthetetlen volt.
„A fiú. Kinek kell a fiú?”
Végül egy hang megszólalt a terem hátsó sarkából. A családnál hosszú ideig szolgált kertész volt az.
„Tíz dollárt adok a képért.” Szégyenkezett egy kicsit, de többet nem kínálhatott szerény vagyonából. „Tíz dollárnál tartunk. Ki ad érte húszat?” folytatta a kikiáltó.
„Adja oda neki tízért, és lássuk végre a mestereket!” kiáltották többen is.
„Tíz dollárnál járunk. Ki ajánl húsz dollárt?”
A teremben ülők egyre nyugtalanabbul és türelmetlenebbül feszengtek székeiken. Nem ezért a képért érkeztek az árverésre.
„Először, másodszor, senki többet harmadszor. A kép elkelt tíz dollárért!”
A kikiáltó az asztalra csapott a kalapáccsal, majd bejelentette:
„Az árverésnek vége.”
„És mi van a festményekkel?” kiabálták többen is.
„Sajnálom,” válaszolta „az árverés befejeződött. Amikor megbíztak az aukció levezetésével, tudomásomra hozták az elhunyt végrendeletének titkos záradékát, amit csak most árulhatok el. Megbízásom kizárólag a fiú képének árverésére vonatkozott. Aki azt megvásárolja, azé a többi festmény is. Aki megvette a fiút, mindent örököl!”
Ismeretlen szerző
Tweet