Talita

Keresztény női magazin

Kleist és a „Mikkelsen-brand”

Kohlhaas1
Jóvátehetetlen, amikor valakit megfosztanak attól, akit szeret. Michael Kohlhaas pedig nagyon tud szeretni. Szereti a családját, a szolgáit, sőt, a lovait is. Hogyan gondolhatná azt valaki, hogy ha a két elrabolt fekete ló és a szolgája miatt is törvényhez fordul, keresi az igazságát, akkor a felesége halálát megtorlás nélkül hagyja?

Az alig több mint harmincéves Heinrich von Kleist (1777-1811) írta a kisregényt a harmincéves Michael Kohlhassról, a lázadó lókereskedőről, aki a 16. század elején élt. Most a náluk jóval idősebb Arnaud des Pallieres rendezett filmet a műből, A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája címmel, a 48 éves Mads Mikkelsen címszeplésével.

Kohlhaas története mára már mítosz. A lókereskedő két lovát elkobozza egy földesúr. Előbb a jog útján próbál érvényt szerezni igazának, ám nem sikerül. Egyre tragikusabb helyzetbe kerül. Miután felesége is áldozata lesz a konfliktusnak, fegyvert ragad, és lázadást indít.

Amikor először olvastam, óriási feszültséget éreztem az őt ért igazságtalanságok sorozatától. Különösen a főhős feleségének halála fájt. Pedig mindannyian nap mint nap kerülünk Kohlhaas-szerepbe. Így vagy úgy, szelídebb vagy komolyabb formában. Mi is kapunk téves számlákat, velünk is előfordul, hogy a javainkban megkárosítanak, packázik velünk a főnökünk, a hivatal, s ki ne találkozott volna már azzal, hogy elesik valamitől, mert nincsenek spanjai a megfelelő helyen? Szeretteink pedig ugyanúgy lehetnek áldozatok, mint Kohlhaas felesége.

michael-kohlhaas-felesegavel
Ki-ki személyisége, lelki érettsége szerint reagál ezekben a helyzetekben. Van, aki fejjel rohan a falnak, van, aki sorsaként szenvedi el mindezt. Az író Kleist például – néhány évvel a mű megírása után, tragikus módon – kedvesével együtt öngyilkos lett.

Kohlhasszal pont az a „baj”, hogy túlságosan becsületes. Túlságosan bízik a jogrendben. Ha nem így lenne, ha meg tudna alkudni, könnyebb lenne neki. De mivel nem tud, hőssé válik. Azt teszi meg, amihez másoknak nincs bátorsága. Feleségével mindent elvettek tőle, ami az élethez kötötte. Kohlhaas bátorsága a kifosztottak bátorsága. Bánk bán juthat eszünkbe, aki szinte teljesen ugyanabban a dilemmában van, mint Kohlhaas. Nem véletlen, hogy szinte egy időben keletkeztek ezek a művek. Szentimentalimus / klasszika és romantika határán, a francia forradalom és a napóleoni háborúk után. Létezik e világi igazság, rend? Érvényesíthető-e az igazság? Kinek szabad azt érvényesíteni? Az állami hivatalnokként is dolgozó Kleist bizony nagyon is jól tudta, mit jelent a bürokrácia és a korrupció.

Mit ad nekünk mindebből az összetett, kínzó kérdéskörből a film, amelyet a német helyett francia környezetbe helyeztek, s a vallásháborúk korából mint történelmi háttérből is csak kevés maradt.

Gyönyörű, izgalmas képeket, csaknem két órán át tartó, jórészt dobszóval a fülünkbe pergetett feszültséget. A szemlátomást nem megépített, hanem az elmúlt fél évezredben fennmaradt francia középkori miliőt irigyelhetjük Európának ezen a fertályán. A szereplők imázsa hiteles, félévezredes figurák kelnek életre a nem szokványos középkori jelmezekben. Szurtosak, vérrel maszatosak, a főhős körmei gyászszegélyesek, lába retkes. A szép szép, a csúnya csúnya, a borzalmas borzalmas. Láthatunk nagyszerű gyerekalakítást: a Kohlhaas lányát játszó Mélusine Mayance egészen kiváló. Kapunk – szintén nagyon feszült – gyönyörűen felépített, szinte tánclépésekben megalkotott jeleneteket. Például a hercegnő látogatása Kohlhaasnál, miután letette a fegyvert: káprázatos duett!

Kohlhaas4
Megajándékoz bennünket a rendező a természettel – különböző évszakokban, időjárásban, napszakban. Mintha Kohlhaas mellett a teremtett világ is a film főszereplője lenne. És valóban az! A természet, amiben rend van, és az emberek világa, ahol megbomlik a rend. „Kizökkent az idő; – oh, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt” – kiált fel Hamlet, amikor szembesül azzal, hogy bosszút kell állnia apjáért. Hamlet Kleist korának újra felfedezett Shakespeare-hőse, Katona József is beleszőtte vonásait Bánk bánba. Születnek közénk emberek, akiknek lázadniuk kell. Ez a küldetésük. Nem tervezik, hogy lázadni fognak, éppen ellenkezőleg, bele szeretnének simulni a rendbe. Hamlet, Bánk és Kohlhaas eminensek, akik a rendbe vetett hitük miatt lesznek lázadók. Eminensek, de nem gyávák és nem szolgalelkűek. Amikor Mads Mikkelsen meghajtja a fejét a báró előtt a film első jelenetében, abban ez már benne van. Amikor hódol a hercegnőnek, a nő arcán látszik, hogy érzi, valódi méltóság van a férfiban. Hiába meztelen, látszólag kiszolgáltatott, amikor a nő hirtelen megérkezik a kíséretével. Nemcsak a ruháiba, hanem a vele született méltóságba öltözik fel. Emiatt lehet szeretni a Kohlhaas-figurát – nem csak Mikkelsenét –, emiatt lehet megbocsátani azt is, hogy gyilkossá válik. A fenevadat elengedni könnyebb, mint újra megfogni és ártalmatlanná tenni. Kohlhaas kezéből kicsúszik a lázadás irányítása – de ezért is vállalja a felelősséget. Így érezhetjük azt, hogy ártatlanul szenved és bűnhődik.

Mi az, amit nem ad meg a film? A valódi, kompromisszumok nélküli mélységet nem kapjuk meg tőle. Mert ahhoz kevés, hogy Mads Mikkelsen mára az európai film egyik leghitelesebb és legnépszerűbb brandje lett. A rendező elképzeléséből hiányzik az igazi metafizikai elmélyültség. Ezért érezhetjük, hogy a filmkockák önmagukban való szépségén felül gyakran mást nem kapunk. Ezért kerülhetnek be a filmbe olyan forgatókönyvi (Arnaud des Pallieres, Christelle Berthevas) franciás csavarok, mint hogy Kohlhaas lánya kapja meg a Lisbeth nevet, holott az eredetiben a feleséget hívják így. Mi ez? Azt akarná jelenteni, hogy a kislány van érzelmileg a feleség szerepében? Van jelenet, ami megerősíti ezt, holott erre valójában semmi szükség, nem ad hozzá semmit a történet értelmezéséhez.

Kohlhaas3
Arnaud des Pallieres nem Tarkovszkij, nem Bergman. Nincs az a karizmatikus színész, az a vérprofi operatőr, zeneszerző, aki helyettesíteni tudná a rendező kvalitásait. Pallieres kismester, de ebben a kategóriában a legjobbak, a legjobb szándékúak között van. Legyen ez elég nekünk a hálához: egy újabb jó európai film készült – amellett, hogy 122 percen keresztül szinte zavartalanul nézhetjük Mads Mikkelsent, akinek érett férfiassága átsüt a filmkockákon, és mintha jobban is állna neki a zeke a fehér inggel, mint a legújabb divat szerinti slim fit szabású öltöny a cannes-i vörös szőnyegen.

 

Kóczián Mária
1. kép, 2. kép, 3. kép,  4. kép

Korábbi cikkeink Mads Mikkelsen filmjeiről:

A vadászat – Pedofil bélyeg és ártatlanság

Egy veszedelmes viszony


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162