Kócos Peti – horror a mesékben
Legutóbbi cikkemben a hazai gyermekirodalom első írónőjéről olvashattatok. Nos, ha Bezerédj Amália verses könyvét annak nevelő célzata miatt nem soroltuk a könnyed, limonádé-irodalom kategóriájába, akkor ez még inkább így van német kortársának művével. A Kócos Peti című gyerekkönyv komolysága azonban egészen más tőről fakad.
Heinrich Hoffmann (1809–1894) csupán öt évvel volt fiatalabb Bezerédj Amáliánál, mégis óriási különbség van kettejük között. Pedig az eredetileg frankfurti ideggyógyász szintén a gyermekének írta művét, hogy azzal egyszerre szórakoztasson és neveljen. Neki azonban mind a szórakoztatásról, mind a nevelésről merőben eltérő elképzelése volt.
A „Vidám történetek és mókás képek gyerekeknek háromtól hatéves korig” alcímet viselő könyvben ugyanis szadista történetek, a gyereket rettegéshez szoktató intelmek vannak.
Példaként említhetném a következőket:
Az ujját állandóan szopogató Konrád rossz szokásának úgy vetnek véget, hogy levágják ujjait.
A tűzzel játszadozó gyermek halálra ég.
A széken hintázó kisgyerek hanyatt vágódik, magára rántva mindent – kések, villák, tányér, tál, váza, üveg –, ami az asztalon volt.
A mindig álmodozó kisfiú beleesik a tóba.
A válogatós Gáspár, aki nem akarja megenni a levest, végül éhenhal.
Finoman szólva is bizarr nevelési tanácsok ezek a gyerekek okulására szánt tanulságok. És ott van még az egyik szereplő, Frigyes, aki madarakat és macskát öl, nőt ver.
A „vidám történetek” kitétel ezek után elég értelmezhetetlen, nézzük hát a cím második felét, azokat a bizonyos mókás képeket!
A karácsonyi ajándéknak szánt képregényszerű történetekről Hoffmann kisfia valószínűleg nem őriz meghitt, békés családi emlékeket. Mégis felmerülhet bennünk a gyanú, mi van, ha ez csak egy elszigetelt, egyedi eset? Holnap megnézünk pár régi mesét, és mindenre fény derül!
Esti Lia
Forrás: Pannónia dicsérete blog
Tweet