Talita

Közbenjárhat, ha baj van: a Tizennégy Segítőszent

Mindenkinek annyi baja van. Itt fáj, ott hasogat, a gyereknek a torka gyullad be, gyakran elveszítjük a fejünket, veszélyek leselkednek ránk. A középkorban a járványos betegségek tizedelték az embereket, ma az utazás az egyik legveszélyesebb tevékenység. Az ember mindig kereste a segítséget problémáira. Erre a törekvésre vezethető vissza a Tizennégy Segítőszent kultusza.

A 15-16. században, Európa középső területein gyakran feltűnt egy sajátos képtéma: tizennégy segítőszent csoportképe. A csoportot tizenegy férfi és három női szent alkotja: György, Balázs, Erazmus, Pantaleon, Vid, Kristóf, Dénes, Cirjék, Ákos, Euszták, Egyed, Alexandriai Szt. Katalin, Antiochiai Szt. Margit, Borbála.

Ezek az ábrázolások egy sajátos, csoportos szentkultusz dokumentumai: ők a ,,Tizennégy Segítőszent”, akikhez külön-külön és együttesen is fohászkodtak közbenjárásért, segítségért. Ebben a csoportban valamennyi emberi problémára, betegségre találtak megfelelő közbenjáró szentet, akinek legendája, élettörténete hordozott olyan mozzanatokat, amelyek alapot adtak egy szorult élethelyzetben a segítségkérésre.

A kultusz kialakulása a 14. sz. első évtizedeire tehető, legnagyobb hatású központjai Regensburg, Nürnberg, Würzburg, Bamberg voltak.
A Tizennégy Segítőszent ábrázolásai a középkori ember számára a diadalmas egyházat, az ,,ecclesia triumphans”-t jelenítették meg, ezzel egyidejűleg pedig e szentek gondviselésének az érzetét keltették. A tizennégyes csoport tagjai együtt a legtöbb emberi bajra gyógyító és közbenjáró hatalommal rendelkeztek.

A csoportot alkotó szentek személye viszonylag állandó, de kisebb variációk előfordulnak, pl. Miklós, Lénárd és Sebestyén gyakran szerepelnek a kevésbé ismert szentek helyén. Az ábrázolásoknak speciális változata az ún. vierzehnheiligeni képtípus, amelyen egy frankenthali pásztorfiú látomása (1445-46) alapján tizennégy gyermek-angyalka veszi körül a gyermek Jézust. Vierzehnheiligenben, a dél-németországi kisvárosban híres búcsújáróhely alakult ki a látomás nyomán.

A Tizennégy Segítőszent-kultusz a 15. sz. második felében, különösen utolsó két évtizedében érkezett Magyarországra. Három középkori központja volt: Kassa (Kosice), Lőcse, (Levoca), Sopron. Jelen volt még e kultusz Besztercebányán, (Banská Bystrica), Garamszentbendeken (Hronsky Benadik), Bártfán (Bardejov). A mai Magyarország területén azokon a településeken találhatunk Tizennégy Segítőszent-ábrázolásokat, amelyekben jelentős lélekszámú német lakosság élt vagy él, pl. Győrben, Soroksáron, Pilisborosjenőn, Pilisvörösváron, Nagytevelben, Villánykövesden, Szendehelyen. A kultusz a vallásos gyakorlatban még a 20. század első felében is élt, mára azonban csak ritkán találkozhatunk a nyomaival.
Emléknapjuk július 12.

A szenteket a kezükben vagy mellettük ábrázolt tárgyak (attributumok) alapján lehet felismerni. Mindegyik szent valamilyen életére vagy halálára jellemző tárgyat hordoz, amely így őt szimbolizálja. Összegyűjtöttük azt is, hogy legendáik alapján milyen bajban, betegségben kérték közbenjárásukat az emberek, vagy melyik társadalmi réteg vallotta őket védőszentjüknek.
Ákos (keresztet vagy tövises ágat tart) – vadászok, halálfélelmet érzők;
Balázs (püspöki viseletben, két keresztbe tett gyertyával) – torokbetegségek;
Borbála (tornyot, kelyhet vagy pálmaágat tart) – haldoklók, kőművesek, tüzérek;
Cirjék (diakónus öltözetben) – segít kísértések esetén;
Dénes (püspök, levágott fejét tartja) – fejfájás;
Egyed (bencés szerzetes, szarvassal és nyíllal) – íjászok, lókereskedők, hajótöröttek;
Erazmus (püspök, kezében orsó) – bélbetegségek és állatjárványok esetén;
György (lovag fegyverekkel, sárkánnyal) – járványok, ellenség;
Katalin (korona, kerék) – szüzek, tanárok, tanulók, egyetemek;
Kristóf (nagy termet, vállán a gyermek Jézussal) – utazók, zarándokok, váratlan halálveszélyben;
Margit (kereszt, sárkány vagy pálmaág) – szülő nők, dajkák; viharok és kísértések esetén;
Pantaleon (orvos volt, kezét a fejéhez szegezték) – orvosok, orvosi egyetemek, fejfájósok;
Vid (pálmaág, kakas, beteg ember, üst) – ördögi eredetűnek tartott betegségek; Csehország, Prága, Szicília védőszentje.

Kölnei Lívia