Talita

Közösségépítés száriban

Élőshow és szakértői kerekasztal-beszélgetés zajlott október elején a somogyvámosi Krisna-völgyben. Tetszettek az ökrök is, de Ildikó és Katalin élete számomra  érdekesebb volt…

Délelőtt érünk Somogyvámosra. Telekocsiban utazom, mellettem Baji Béla, a magyarországi permakultúra legnagyobb tekintélye ül, az autót Misi vezeti. Mindnyájan az önellátás hívei, s az ökológiai gazdálkodás gyakorlati megvalósulására kíváncsiak.

Most járok először Krisna-völgyben, így meglep a kapuban a két hatalmas elefánt, amely a kocsiban ülők szerint valószínűleg műanyagból van. Amúgy is tele a terület hasonló anyagból készült pihenőkkel, amelyek arra hivatottak, hogy az ember leüljön, elcsendesedjen, és Krisnára gondoljon.

A takaros épület főbejáratában egy száriba öltözött lány ruhákat és könyveket árul, mellette néhány cipős szekrény. Idetesszük majd a lábbelinket, hogy az előre elkészített papucsba bújjunk.

Meleg van. Regisztrálunk, majd irány a nagyterem, amelynek sarkaiban figyelemreméltó cserépkályhák állnak. Itt van áram is, amely egyébként a völgyben – nincs. Az elektromosság a hangosításhoz kell. Hamarosan kezdődik az Ökológiai gazdálkodás-konferencia – meghívott előadókkal, például Vida Gábor ökológussal, aki előadásában többek között a hét főbűnről, a kevélységről, a fösvénységről, a bujaságról, az irigységről, a torkosságról, a haragról, a jóra való restségről beszél, amelyek szerinte ma is megrontják az emberiséget. A konferencia alapvetően nem túl ütős, semmi olyan nem hangzik el, amit a többség már ne tudott volna: közelgő összeomlás, ilyesmi. Egy tény azért felkelti a figyelmet. Az, hogy a 120 ember éves ellátására 1,5 hektár kertészet és ugyanennyi termőföldön termelt gabona elég. Ez személyenként nagyjából 200 négyzetméter területet jelent, ha vegát eszik az ember. Krisna-völgy területe ennél jóval több, ám még így sem teljesen önellátóak.

A szántás ökrökkel zajlik, ami egy egyetemi tanulmány szerint 30%-kal gyengébb, mint a traktorosé, és erősebben tömörödik utána a föld, ám még így is megfelelő mennyiségű a termés, és nem szükséges hozzá kőolaj. A gazdaságuk teljesen rendben van, a kertészet szép, a délutáni bemutatón a csapatit gheeben sütötték, s nem pálmaolajban, bár a rossznyelvek szerint korábban pálmaolajat használtak.  (A pálmaolaj használata az esőerdők kiírtása miatt ciki.)

A ruháik azonban Indiából származnak azért, mert idehaza nem engedélyezik a kenderszövet alapját adó növény termesztését. Pénzt gyakorlatilag nem használnak, az emberek mégis elégedettnek látszanak, mint Ildikó is, akivel a délutáni bemutatón beszélgetek.

Apropó pénz. A közösségnek azért bevétele is van, hiszen évente közel harminc ezren keresik fel a völgyet, akik mindnyájan belépőt fizetnek, és adományok is érkeznek szép számmal, amelyből a közösségi épületek, az iskola és a lakások épültek. (Az iskolában négy tanítóra jelenleg hat gyermek jut, s a hagyományos tananyagot kiegészítik zenével, tánccal, a szent könyvek tanulmányozásával, sőt a tanulók a szanszkrit nyelvet is elsajátítják. A picik most tizennyolcan vannak, de hamarosan bővülni fog a létszám.)

Ildikó harmincnégy éves, Eger mellett él édesanyjával, egy apró faluban, gazdálkodnak. A terményeket az egri piacon értékesítik, de Ildikó tanít is. Középiskolás korában találkozott először a Krisna-tudattal. Úgy érezte, e vallás megoldást jelent élete főbb kérdéseire. Ildikó egyszerűen akart élni, a természettel szoros kapcsolatban. Közel egy évet töltött Somogyvámoson, ahol mindennapjai alapvetően a tisztaság és a lemondás jegyében teltek. E képzés után mehetett volna férjhez, ám nem sikerült, ma már nem is reménykedik, így marad a szerzetesi lét. Évek múlva tanító lehet, később pedig „prédikátor”, ám azok inkább férfiak szoktak lenni, mondja, miközben a kezében lévő csapatit fogyasztás előtt felajánlja Istennek. „Isten egy, hiszen egy a világ is. Csak ti Jézus Krisztusnak nevezitek, mi meg Krisnát imádjuk őbenne” – véli.

A Krisna-tudat egyébként a hinduizmus egyik 20. századi változata, gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Nyugaton 1965 után tette ismertté A.C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupád, aki az Egyesült Államokban kezdte a Krisna-tudat angol nyelvű terjesztését. Élete utolsó éveiben többször körbeutazta a világot, előadásokat tartott, jó pár kötet angol nyelvű könyvet írt, és száznál több templomot alapított. A Krisna-tudat alapját az ősi védikus irodalom foglalja össze. Krisnát mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádják, céljuk az Isten iránti odaadás, szeretet kifejlesztése. Ildikó tekintete akár egy keresztény apácáé, amikor Istenről, pontosabban Krisnáról beszél. „Mindent felajánlok neki, az életem is az övé.”

Az önmegvalósítás tökéletes útjaként a Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré-mantra éneklését ajánlják. Nemcsak a szerzetesek, de minden felnőtt Krisna-völgy lakó számára a reggel fél 5-kor, egy templomi programmal kezdődik, amely meditációból és szent szövegek tanulmányozásából áll. Utána egy rövid reggeli következik, majd 9-től fizikai munkát végeznek az itt élők, amelyért nem pénzt, hanem ellátást kapnak. Ezt egy közös ebéd szakítja meg, a vacsorát a családosok már külön, az otthonukban fogyasztják.

Így Attila is, aki a délutáni sétánkon csoportunkat vezeti. Ő, akárcsak Ildikó, Eger mellől származik, szintén középiskolás korában találkozott először a Krisna-tudattal, tizenhat évvel ezelőtt jött Somogyvámosra. Családban él feleségével és kétéves kisfiával. Házukban vezetékes áram nincs, napelemet viszont beszereztek világítás céljából. Mosni kézzel szoktak, főzéshez a kertjükben megtermelt zöldségeket használják, illetve hetente kétszer a benti piacon terményeket cserélnek, vagy a munkáért kapott „játékpénzzel” vásárolnak. Így a megtermelt javakért kapott honorárium nem megy ki a faluból, a közösséget gazdagítja.

Közben a Tehénvédelmi Központba érünk, ahol zebuk, ökrök és tehenek élnek. A völgylakók számára fontos étel a tej. Mivel hűtőszekrényt nem használnak, így nyáron különösen gyorsan készítenek belőle sajtot citromsavval, vagy a tejszínből vajat köpülnek, amelyből gheet ( jellegzetesen sárga színű zsiradék, vajból készül) – sütnek.

Ökrökkel szántanak, és ökrök húzzák a kocsikat is, pontosabban nyáron zebuk, hiszen azok jól bírják a meleget. A közösség 260 hektáron gazdálkodik, amelynek egy része erdő. Délután még egy bemutató következik az ökrökkel, majd néhány mondat összegzésképpen.

A folyosón ülünk, szemben velem Katalin – várandósan. Néhány nap múlva szül. „Ő a férjem”, mutat egy férfit, aki az ökrökkel bíbelődött korábban a bemutatón. Katalin huszonnyolc éves. „A közösségben tudták, hogy férjhez szeretnék menni, meséli történetét, így kerestek egy hozzám illő férfit. Először egy mentor jelenlétében találkoztunk egy órát hetente, egy hónapon át. Majd megkérdezték tőlem is és tőle is, tetszünk-e egymásnak. Mindketten igent mondtunk, így a következő hónapban már hetente két órát töltöttünk együtt, és beszélgettünk megadott témákról egy baráti házaspár otthonában. Aztán hetente kétszer három órát voltunk együtt a tisztaság jegyében, és ez másfél évig ment. Azért csak ennyi ideig, mert a férjem már negyven éves, különben három évig tartott volna a jegyességünk. Búcsúkor adtak össze bennünket, akkor kaptunk egy kis garzont, amit most, hogy nemsokára jön a baba, egy házra cserélhettünk. Önmegtartóztatásban élünk most is, hogy házasok vagyunk, mindent Isten dicsőségére teszünk. Esténként beszélgetünk, vagy szent könyveket olvasunk… Nagyon szeretem és tisztelem a férjemet, és tudom, hogy ő is hasonlóan érez. Ez az élet tele van lemondásokkal, de számomra így szép, mert ez vezet a cél felé, hogy megismerhessük Istent. A szüleim először haragudtak, hogy ilyen messzire eljöttem tőlük, de most, hogy férjhez mentem, és nemsokára szülni fogok, megbékéltek.”

Misi, a sofőrünk hidegen préselt olajat ad át Péternek, s miután megtörtént a „biznisz”, autóba ülünk. A nap lemenőben… A kocsiban a házasságban történő szexualitásról folyik a beszéd, meg arról, hogy a régi Magyarországon is hasonlóan ismerkedtek a párok. Az nem derült ki számunkra, hogyan viszonyulnak a helybéliek a krisnásokhoz. A krisnások szerint a viszony jó, hiszen az alpolgármesterük is Krisna-tudatú.

Valóban láttunk néhány kintit a Krisna-völgyben dolgozni, tehát munkahelyként is funkcionál a völgy.

Valaki azt mondja, hogy milyen jó, hogy létezik Magyarországon egy közösség, ahol az emberek békében és ökológiailag is tisztán próbálnak élni egymással és a természettel.

Így igaz. Csak muszáj mindezt száriban?

Konkoly Edit

Cikkeink hasonló témában:

http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=373

http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=154