Kopp Mária: “A rút csupán a szépnek árnya”
Lelki fontossága miatt kedvencem Babits Mihály Éhszomj című versének négy sora: “Mert szép a világ, úgy találom, / s a rút csupán a szépnek árnya; / mert szép a világ, mint egy álom, / mint egy istennek hajnalálma.”
Ezt a verset akkor szoktam felidézni, amikor nehéz helyzetbe vagy krízishelyzetbe kerülök, amikor emberi kisszerűséget, ellenségességet, érthetetlen gonoszságot tapasztalok. Akkor jön elő bennem a vers érzésvilága.
Egyébként mint pszichoterapeuta alapvetően tudom, hogy minden rútban ott a szép is, illetve a rút csupán a szépnek árnya, és minden emberben azt kell látni, amivé lehetne, ami a jó benne, ami az igazán fontos benne. Ha az ember így találkozik egy másik emberrel, akkor mindjárt megpróbál értelmet is adni az egyébként nagyon nehéz helyzetnek.
Számomra az is nagyon-nagyon fontos, amit Babits így fogalmazott meg: “mert szép a világ, mint egy álom, mint egy istennek hajnalálma”. Sokkal több a világ, mint ami én vagyok, mint amit én meg tudok magyarázni.
Azt mondjuk, hogy a világ térben és időben végtelen. Miért feltételezzük, hogy a személyiség irányában nem végtelen? Számomra az Isten ezt jelenti: egy végtelen személyességet, akinek én a hajnalálma vagyok, és mindannyiunknak ennek a végtelen személyességnek a hajnalálmaiként kell élnünk. Ha így látjuk a jövőnket és akár a legnehezebb helyzeteket is, akkor rájövünk, hogy összességében mégiscsak jó ez a világ.
Csak sajnos mi, emberek, nagyon sokszor elrontjuk egymás számára, és ezen kellene változtatni.
( Egy csepp emberség. 2. kötet. Magyar Rádió, Budapest, 2005.)
Tweet