Különös házasság a hatalom köntösébe bújtatva
Mikszáth Különös házassága a Komáromi Jókai Színházban igazi meglepetés volt számomra.
Mikszáth egy megtörtént esetet dolgozott fel regényében, igaz, kissé átalakította azt. Gróf Buttler János valóban feleségül vett egy Dőry lányt, bizonyos Katalint, akit 1790-ben ismert meg. Az 1792. évi farsangon meg is kéri a Dőry szülőktől lányuk kezét. Annyira türelmetlen és szerelmes, hogy nem szeretné megvárni a templomi kihirdetés három hetét sem. Az egri püspökhöz fordul, hogy adjon felmentést. Ám a püspök ismeri a fiatal grófot, s nem ad.
A fiatal pár egybekel, de boldogságukat hamarosan kölcsönös féltékenység zavarja meg, amely odáig fajul, hogy 1803-ban ágytól és asztaltól elválnak ugyan, de a szabályosan megkötött házasságuk nem bomlik fel, és újabb házasságot sem köthetnek. (Akkor még nem létezett polgári házasság.) Később Buttlert egyre jobban zavarja, hogy nem született gyermeke, ezért szabadulni próbál feleségétől. Ügyvédje tanácsára azzal érvel, hogy házassága erőszakosan köttetett. Az egyházi bíróság 1827-től folyamatosan hallgat ki tanukat, majd néhány év múlva úgy dönt, nem ad helyt Buttler vádjainak.
Mikszáth művében a fiatal Buttler János Horváth Piroska vőlegénye, akit tőrbe csalnak, és erőszakosan hozzáadják a megesett Dőry Máriát. Mária szíve alatt Szucsinkának, a katolikus papnak a magzatát hordja. Szucsinka nem is érti, miért nyugtalan kedvese, és mikor végre átérzi Mária kétségbeesését, megöli Medve Ignácot, az orvost, aki tudja titkukat.
A második felvonás Buttler János kilátástalan perével kezdődik, amely felháborítóan igazságtalan benyomást kelt. Nem tud szabadulni e házasság nyűgétől, míg végül úgy dönt, kilép ebből az egészből, és mint Shakespeare Rómeója, megöli magát. De ez a halál Mikszáthnál csak látszólag történik meg. A koporsó üresen kerül a földbe, és Buttler szerelmével, Piroskával végül – más néven – valahol a világban mégis összekerül, s boldogan él, míg meg nem hal.
A darabban e kilátástalan szerelem csak ürügy Valló Péter rendező számára, akit valójában a hatalom természete érdekel. A hatalom nála – legyen az világi vagy egyházi – korrupt és mozdíthatatlan, amely ellen lázadni nem érdemes, csak a rendszerből kilépni, elmenni lehet.
Mikszáth regényének nem az egyházkritika a legfontosabb mondanivalója, inkább csak a rejtélyes szerelmi történet és a hatalmi harcok háttereként szolgál. A regényből 2003-ban darabot író Závada Pál nem tűnik egyházbarátnak, sőt, az egyházról sablonokban gondolkodik: fiatal nőt megejtő cinikus papot ábrázol, akit csak a „mundér becsületét védő” érsek korrupt jelleme ír fölül. A sablon feltételezi a sematikus ítélkezést, amely nélkülözi a mindennapi lelkiismeret-vizsgálatot csakúgy, mint az önmagunkkal való szembenézést, a saját esendő voltunkkal szembeni szeretetet és lehetséges irgalmat. A mű hősei általában szerethetők, éppen csak Marika hevülete nem érthető Szucsinka pap iránt – oly jól játssza a pap undorítóra formált figuráját Mokos Attila. A tót Vidonka ezermestert már kedvelem, Dőry István főszolgabírót, a lánya becsületéért aggódó apát szintén.
A rendező friss előadást hozott létre, amely az első jelenettől magával ragad, annak ellenére, hogy számomra Valló Péter egyházkritikája – kritikusan elnagyolt. Színészei, például Tóth Károly, Szabó Viktor, Bárdos Judit, Drága Diána üdék és természetesek, akik mai alakokat formálnak a közel kétszáz éves szereplőkből. Díszlete és Melis László zenéje mind a színészi játékot támogatja, egyszerre hangsúlyos, mégis tapintatos.
Konkoly Edit
Szereposztás és képek a színházi előadásról itt láthatók.
1. kép: Drága Diána, Tóth Károly
2. kép: Mokos Attila, Tóth Tibor, Drága Diána
Kulturális rovatunkból ajánljuk:
Hogyan éljük túl a saját vagy a párunk félrelépését?
Vitatkozom a fényképezőgépemmel
Tweet