Talita

Keresztény női magazin

Lakásfelújítás a nyolcvankét éves mamánál…

tumblr mtr6h7z1Cd1stt5leo1 500
Hát igen! A drága mama eldöntötte… a papa halála után 40 nappal, hogy özvegyi létét nem tudja elképzelni abban a “lepusztult, mocskos” lakásban.

Egy 45 éves panelben 45 éves infrastruktúra. Mese nincs: vagy költözés vagy felújítás! Agyontakarította magát már többször is, minden csillog-villog, de még mindig porszemeket lát ott is, ahol nincsen. Fehérre hipózza a felmosórongyot is. A lábtörlővédőn is lábtörlővédő van, nehogy egy bacilus is bejöjjön fertőtlenítő lábtörlés nélkül a lakásba. (Ilonka mamánál is így volt anno, gyerekkoromban, de az egyik szomszédom és egy barátnőm is kényszeres takarító.) A papír porzsákot is kipucolja, és csodálkozik, hogy porallergiája van. Úgy látszik engem kísértenek a kényszeres tisztaságmániások, akiknek általában „katyvasz” van a fejükben – mondják a pszichológusok. Mindent ellenőriznek, nem bíznak senkiben, kritizálnak, csípőre tett kézzel ők mondják meg, hogy merre, hány lépés… Maximalisták, erőszakosak. Egy szó mint száz, agyára mennek embertársaiknak, szomszédaiknak, barátaiknak, családjuknak.

Kalandvágyók vagyunk, így belevágtunk a felújításba. Régi, bejáratott mesterembereket kerestünk és találtunk, akik kibírják a drága mama kukacoskodásait is, mert azért rendesen be-beszól, mert hát szerinte ez így szokás… Nagy urak a szokások!

Már most mondtam a gyerekeimnek, ha én ilyen leszek öregasszonyként, bátran nyomjanak be egy otthonba egy számítógéppel és internet-hozzáféréssel.

Ha ezt a hetet kibírom, akkor mindent kibírok, azt hiszem. Ez is egy házasságpróba, így a házasságunk 40. évében…

kosz


Az előkészületek

Rendre leszállították az új gáztűzhelyet és a mosógépet. Másnap 9-tól 2-ig vártam a mamával a hivatalos szakszervízes gázbekötő embert és a vizest is. Szerelés közben a mama a wc tetején ülve mutogatott és mondta meg a tutit. Mindez nem lett volna oly nagy akció, de a „mama-szorzófaktorral” azzá lett. A sok pótcselekvésnek a nézésébe is belefáradtam.

A mosógép lehet, hogy csak a fürdőszoba dísze lesz kalocsai terítővel leterítve, mert a mama továbbra is kézzel mos. El is meséltem neki a rendőrviccet, hogy akkor viszont két automata mosógépet kellett volna venni, hogy ne billegjen rajta a teknő… Mosolygott. Remélem, ezzel majd egymáshoz szelídülnek, ő és a mosógép. Azzal érveltem, hogy két vödör vízben soha az életben nem mos ki semmit sem tisztára, annyira víz- és energiatakarékosak ezek a gépek.

A várakozás közben megmasszíroztam a hátát, és meghallgattam részletesen, hogy milyen nagyon beteg asszony ő, és hogy mennyit szenvedett ő eddig, és most is mennyire szenved.

…Elmúlt egy hónap.

Egy emberpróbáló hét “zanzásítva”

Egy hétfői napon elindult ½ 8-kor a „hóka-móka”. A mesteremberek megérkeztek, mamát pedig hazavittük magunkhoz. Az előtte lévő napokban megrendeltük a szőnyegtisztítást, az új reluxát, és elrámoltunk mindent.

A drága mama nálunk, a frissen kitakarított lakásban rögvest porszívózásba fogott. Az első csörteváltásunk abból adódott, hogy én azt sértőnek gondolom, hogy elmegyek a menyemhez, és ezzel kezdem az ottlétemet. Azt mondtam neki, hogy képzelje magát az én helyembe. Mi lenne, ha az ő anyósa is ezt tenné? De hát nem akarta megérteni… Ez így ment egy hétig az alkalmazkodás jegyében.

A mamával tíz nap alatt öt csörteváltásom volt, s mind a mama folytonos takarítási késztetése és a kíméletlen beszólásai miatt, ugyanis nagyon csúnya stílusban szólja meg az embereket. Így két szomszédja is hozzám jött panaszra az utolsó napokban, hosszasan ecsetelték a harminc éven át elszenvedett sérelmeiket. Próbáltam együttérzően pislogni a panaszkodókra, amit a mama éles szemmel ki is szúrt, és azt mondta nekem: „Azt nem gondoltam rólad, kislányom, hogy te is adod alájuk a lovat énellenem.”

anyós-meny

Megmondtam neki, hogy valótlant én sem mondok, és sok tekintetben megértem a kedves szomszédokat. Nekem csak egy hetet kellett együtt lennem vele, de ők már 35 éve, napi rendszerességgel húzzák fel magukat a mama stílusán. Az ötödik beszólása ráadásul nagyobb nyilvánosságot is kapott, mert az egyik szomszéddal a boltban bonyolódott kb. negyedórás vitába. Ha felvette ezt a bolti kamera, akkor a „telepi” tv valóságshow-jába is bekerülhetünk.

Utóbb mindig okosabbak vagyunk. Azt hiszem, a nemet mondás képességét még sokáig kell gyakorolnom. Nem lett volna szabad ebbe a felújításba belehajszolódnunk. Így sem lettünk jók a mama szemében, sőt, ő fogalmazta meg a felújítás második napján, hogy: „Milyen bolond voltam, hogy 82 évesen belevágtam a felújításba!” A következő mondatával pedig áttolta a felelősséget ránk: „Hiszen ti akartátok! A tietek lesz… Jópénzért el lehet adni, kiadni…”

S különben is, ő ezek után beveszi az összes gyógyszert, ami otthon van, és kész! Azt mondtam neki, hogy: igen, bizony ez a legjobb megoldás, csak hát a vitamin-túladagolásba még nemigen haltak bele, csak rosszul lettek tőle. (Mert hát a gyógyszerei egyébként vitaminok.) Egyszer pedig úgy beszól valakinek, hogy az egy kicsit meglegyinti, és abba fog belehalni.

Most látjuk, hogy szegény apósom mit szenvedhetett mellette, s lehet, hogy a betegségének és a halálának is ez volt az oka; a drága mama – finoman szólva – fékezhetetlen rossz természete.

Arra a mondatára pedig, hogy nézzük el neki, hogy ő ilyen, hiszen 82 éves, vidéken nőtt fel, és ott ezt tanulta, mondtam neki, hogy 82 évesen egy vidéki asszonynak is bölcsnek kell lennie, nem az elhülyülésbe belemenekülni és erre hivatkozni. Így esélye lenne arra, hogy békében éljen önmagával és a környezetével. Ezt természetesen nem akarta meghallani…

A takarításkapacitását látva 100 évig fog élni. Négykézláb porszívózik és mos fel. Telitalppal leguggolva szedi a pihéket és porszemeket.

Mézeskalács lakótelep

No, és hol is történt mindez?

Egy vidéki városban, a Mézeskalács utcában… Amiről nekem a Grimm testvérek Jancsi és Juliska meséje jutott eszembe, ahol a gonosz boszorkány háza készült mézeskalácsból, s amelyből az eltévedt Jancsi és Juliska lakmározott. A „kedves banyácska” terve pedig az volt, hogy kannibálként felfalja őket.

„A boszi nagyon szerette a gyerekeket. Nem ám úgy, ahogy édesapátok és édesanyátok titeket, hanem ropogós, finom falatként – ebédre, vacsorára. A boszorkányos vénasszony minden földi jót tett a gyerekek elé: tejet, cukros palacsintát, almát, diót… De csak mutatta a nyájasságot, valójában ízig-vérig gonosz boszi volt, azért építette kenyérből a házikóját, hogy odacsalogassa a kicsinyeket, felhizlalja, majd megegye őket.
Amikor Jancsi és Juliska már csak karnyújtásnyira volt a boszorkánytól, akkor a banya kajánul felvihogott, és károgó hangján rikkantotta:
– Megkaparintottalak benneteket, innen nem menekültök!
Csontos kezeivel betuszkolta Jancsit egy ketrecbe, Juliskával vizet hozatott, hogy finomabbnál finomabb ebéddel hizlalja a legénykét. Míg Jancsi a pompás falatokat ette, addig Juliskának csak a maradék jutott.”

Lehet, hogy az utca neve hordozza ezt a szellemiséget?!

Fülöp Erzsébet

Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép4. kép

Hasonló cikkeink:

Riadt szemek a kapucni árnyékában

Vigyázat, őziketerror!

Mit akar, és mit takar a konzervatív feminizmus?

Nagymamám, az abszolút nő


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162