Talita

Lélekből vagy kőből épülnek a templomok?

Mi ma egy keresztény templom? A hívek fölé emelt burok vagy Isten háza? Közösségi tér vagy üresen kongó műemlék? Lelki forrás vagy teher? Érték vagy kolonc egy közösség számára?

Művészettörténész vagyok, így nemcsak emberileg, hanem szakmailag is érint a templomépítészet kérdése.

A testünk maga a Szentlélek temploma, tehát külső templomra nincs szükségünk a hitünk megéléséhez. Mégis, amióta az emberiség elért egy bizonyos civilizációs-kulturális szintet, mindig emelt templomokat vagy legalább is gyülekezeti tereket, ahol közösségben is megélhette a hitét. És mindig igyekeztek a hívők – ha szerény eszközökkel is, de – kifejezni, hogy ez a tér különlegesebb, mint az otthonuk vagy a vásárcsarnok vagy egy raktár. A díszítésben azután sokszor át is estek a ló túloldalára: egy-egy közösség erején felül ki akarta mutatni temploma különlegességét, és túl is vállalta magát anyagi-fizikai lehetőségeihez képest. (A barcelonai csodálatos Sagrada Familiával is ez történt, de sok kis falusi templommal is.) Ilyenkor előfordult, hogy a templom inkább a kivagyiság, az erőfitogtatás eszköze lett, kevésbé a hitéleté. Ráadásul a rengeteg anyagi ráfordítás elvonta a pénzt a szegényekről való gondoskodástól.

Ma azt látom, hogy a történelmi felekezetek küzdenek a saját épített örökségükkel, ma is nagyon sok erőt és pénzt felemészt a több száz éves templomok állagának őrzése, és ez a pénz és erő elveszik a hitélet, a hívők számára. Lelkészek, papok mennek tönkre a nem nekik való építészeti munkákban, még akkor is, ha kapnak külső segítséget, mégis nekik kell összekoldulniuk a pénzt, felügyelniük a munkát.

A lelki- és kőtemplomról

“Testvéreim, Isten háza mi magunk vagyunk. Ebben a világban épülünk, és a világ végén fogunk felszenteltetni. Az építés fáradsággal jár, a felszentelés viszont ujjongó örömet hoz. Az Úr házát azonban csak azok építik, akik a szeretet kötőanyagával dolgoznak. Tehát szívetekben az apostolok tanításából vessetek alapot. Alázatból készítsétek el a padlózatot. Imádsággal és igaz beszéddel emeljétek falakká az üdvös tanítást. Az Istenről szóló tanúságtétel legyen a világító lámpás. Oszlopként hordozzátok a betegeket; mint a tető, oltalmazzátok a szegényeket, hogy az Úr a mulandó jótettekért örök kincseket adjon nektek, s mindörökre felszentelt templom lehessetek az Ő bennetek lakása által.”
(Augustinus – Szent Ágoston)

Ugyanakkor ott a másik oldal: Európa jelentős épített műemlékeinek háromnegyede keresztény templom. Milyen tárgyi kulturális produktumot mutathatna föl Európa, ha nem épültek volna meg – többek között – a francia katedrálisok? Mennyivel lennénk szegényebbek? A szép és nagyszerű iránti vágyunk velünk születik. Az egyházi műalkotások, épületek gyakran kiváló eszközei a meditációnak, az elmélyedésnek. Puszta létükkel is figyelmeztetnek arra, hogy más szempontok is érvényesülhetnek az életben, nem csak a hasznosság és gazdaságosság. (Nem véletlenül alakult ki például a templomtorony, ami olyan, mint egy kinyújtott ujj: fölfelé mutat, Istenre. Régen az épületek szimbolikáját még értették az emberek.) Az országban járva-kelve azt tapasztalom, hogy sok olyan kis, szerény település van, amelynek egyetlen büszkesége a temploma, főleg, ha régi – és ez adja tekintélyét is a kívülállók szemében. Így van például Nagyharsányban, a Villányi-hegység lábánál, de így van Budapesttől egy ugrásra, Fóton is.

A kérdés tehát nem egyszerű, legalább két nézőpontja van.

Nyugat-Európában a csökkenő létszámú egyházközösségek gyakran eladják régi, nagy templomaikat. Könyváruház, étterem és bármi más is lehet az épület új funkciója…

Dombai Mária: Milyen legyen egy mai templom?

Amikor az egyik nagy budapesti templom és közösségi ház építész menedzsere (nem tervezője) voltam, akkor döbbentem rá, hogy a templom igazából a közösség fölé húzott burok. A közösség az, ami éltet, és ami a lényeg. Persze, nem mindegy az, hogy milyen ez a „burok”. A lelkek építői vajon lépést tartanak-e a puszta anyaggal? Vajon megelőzi-e az építkezéseket a lelki templom építése a főhelyre tett Szegletkővel, amire már rá lehet terhelni a kőtemplom építésének gondját-baját? Épülnek-e az élő kövek templomai: az elkötelezett hívőkből álló, szerető és megtartó közösségek?

Évekkel ezelőtt az Építészek Házában a kortárs hazai templomépítészet témában több meghívott építész ismertette munkáit, beszéltek a templomtervezéssel kapcsolatos elképzeléseikről, a különböző felekezetű templomok tervezési sajátosságairól. Azután pódiumbeszélgetésre került sor, melynek egyik fő témája a templom építészeti kialakítása és a benne élő közösség kapcsolata volt. A rendezvény iránt feltűnően nagy volt az érdeklődés, csaknem száz építész vett részt az eseményen. Az est szervezői felkértek – korábbi tevékenységeim alapján –, hogy egy új templom kialakításával kapcsolatban vessem fel a templomi közösség elvárásait. Gyakorlatilag ez a „kő”-templom és a „lelki” templom kapcsolatát jelenti.

A kőtemplom az a megszentelt hely, ahol a közösség megélheti az evangéliumi ígéretet: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Mt 18,20) Ennek elősegítése az építészet eszközeivel az egyik fontos vezérelv. A katolikus templomokra vonatkozó szempontok közül néhány:

– Fontos, hogy a főbejárat után megfelelő méretű előcsarnok létesüljön, mert ez a közösség egyik találkozási helye, ahol a beérkező híveket is fogadják.

– Fontos, hogy olyan ügyeleti rendszer alakuljon ki, amely lehetővé teszi a templom vagy a kápolna napközbeni látogatását. (Mai helyzet: a templomok többsége napközben zárt a betörésveszély miatt, s ez egyben a tabernákulum és a közösség szétválasztását is jelenti!)

– Fontos, hogy – jó rálátással az oltárra – a kisgyerekek részére külön szoba létesüljön, akusztikailag méretezett nagy üvegfal-elválasztással.

– Fontos, hogy a templom minden közösségi helyisége akadálymentesen megközelíthető legyen, külső vagy belső rámpával.

– Ajánlatos, hogy létesüljön egy kisebb közösségi melegítő konyha, amely elősegíti pl. a keresztelőt, első szentáldozást, esküvőt vagy más közösségi ünnepet követő agapé (szeretetvendégség) megszervezését.

– Nagyobb templomi kert esetén érdemes kisebb játszóteret is tervezni – főleg lakótelepeken van ennek jelentősége –, ahol folyamatosan jelen van néhány egyházközséghez tartozó szülő, és fogadhatja a máshonnan érkezőket. Ahol megvalósult, a tapasztalat az, hogy sok család a játszótértől indult el a templom irányába.

Van egy templom a földön, szellemi, „élő kövekből” épült templom, melynek Isten a világossága, Krisztus a főpapja, angyalszárnyak a boltívei, szentek és oktatók az oszlopai és imádkozók a padozata.Volt ilyen templom a földön mindig az Evangélium hirdetésének megkezdése óta… ott van a templom bárhol, ahol hit és szeretet van. (J. Henry Newman bíboros)

Kölnei Lívia, Dombai Mária
1. kép: Zwolle, Hollandia, Broerenkerk templom (1466-ban épült, a közelmúltban könyváruházzá alakították)
2. kép:  Tordas, evangélikus templom tornyának és tetőzetének felújítása
3. kép: “Templom Bár” Dublinban, Írországban
4. kép:  Erdőkertes, evangélikus templom