Talita

Keresztény női magazin

Lelkek napja

Estilia unnamed
Naponta zúdítják ránk a halálhíreket és a szenvedést, népszerű dalok születnek ebben a témában. Mégis valami olyasmiről van szó, ami ezek ellenére tabunak számít manapság.

Pontosabban, ami tabuvá vált, az az ún. „meghitt halál”, az embert közvetlenül érintő haláltapasztalat, vagyis családtagjaink, ismerőseink vagy akár a saját leendő halálunk. Ez az, amire rágondolni se merünk, gyakran titkolunk, elrejtünk. Mert ezzel szemben bizonytalanul érezzük magunkat. Nem merünk szembenézni vele, ha pedig mégis muszáj, a kiüresedő és eltűnő hagyományok hiányában csak sete-sután tudunk gyászolni. Mert lássuk be, az, hogy a facebookon hozzászólunk egy semmitmondó „R.I.P.” vagy „Legyen neki könnyű a föld”-mondatot, csak arra jó, hogy ezzel letudva érezzük magunk részéről a dolgot és azt hazudhassuk magunknak, hogy továbbléphetünk.

A halállal való szembenézést és magát a gyászt régen az segítette, hogy értelmet adtak neki. A túlvilágról, halál utáni állapotról szóló különféle magyarázatok ugyanis közelebb hozták az elkerülhetetlent, illetve enyhítették a veszteség feletti fájdalmat. Az ilyesfajta értelmezés és vigasztalás a népszokásokon kívül a művészetben is erősen jelen volt. A középkorban például a haláltánc műfajában. Festmények, szőnyegek, zenék, színpadi jelenetek és persze irodalmi műve sora használta a haláltáncot arra, hogy szembesítse az embert saját halandóságával.

Ne riogatásként vagy az élet megkeserítéseként képzeljük el ezt. A hívő ember számára a halál egyáltalán nem lezárás, inkább valami újnak a kezdete – legyen az újjászületés, mennybe kerülés, stb. Ez az új ráadásul akár még jobb is lehet az életnél. Másfelől az Osho-idézetek szirupos világától a legharcosabb környezetvédőkig sokak számára oly’ áhított tudatos életet segítették ezek a halálra emlékeztető pillanatok. A versek ugyanis állandóan figyelmeztetnek olyan slágertémákra, minthogy ebben mindannyian egyenlőek vagyunk, feleslegesen kuporgatunk itt vagyont, ha úgysem vihetjük magunkkal a másvilágra, mindenkit utolér a végzete, éljünk értelmesen és úgy, hogy a halál után is boldogok lehessünk.

Hogy mindebben segítsék a szerzeteseket, 1510-ben két névtelen másoló és Ráskay Lea összehoztak egy olyan kódexet, ami csupa példázatot tartalmaz, köztük egy haláltáncot. A kódexben külföldi művek magyar változatát is olvashatjuk (a fordítás feltehetően Váci Pál munkája és 1474-80 közt készülhetett), így például egy latin írást Az szerzetesekrül, kik tunyán mongyák az ő zsolozsmájokat címmel, verses Tízparancsolatot, valamint Petrus de Rosenheim (1380-1433) Vado mori (Elmegyek meghalni) kezdetű haláltáncát. A Példák könyve címre hallgató kötetet a török elől menekülő domonkos apácák magukkal vitték Pozsonyba. A szerzetesrendek 1782-es feloszlatása után az Egyetemi Könyvtárba került, ahol csak 1847 körül kezdtek el vele foglalkozni. Toldy Ferenc ekkor be is köttette, ám ezt a munkát nem túl érzékenyen végezték: a kódexet körülvágták ahhoz, hogy mindenhol egységes méretű legyen, így viszont több helyen megsérült a szöveg. Ha érdekel a könyv, itt belelapozhatsz a betűhív kiadásába. Én ma a Haláltáncot idézem belőle:

Esti lia unnamed 2

Néminemű bölcs, hogy az halált jonkább (inkább) eszében tarthatná, ez bölcs szerzé ez verseket, ezenképpen mondván:

Elmegyek meghalni, mert az halál bizony, de az halálnak órájánál semmi bizonytalanabb, jóllehet bizonytalan legyen, de maga (mégis) azért elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Mire szeressem én azt, azki keserű végezetöt ígér, kinek szerelme héjában való, mire szeretöm azt? Inkább elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Én, ki mastan jelenvaló ember vagyok, az elmúltakhoz hasonlatos leszek; ha el nem mentem, de maga még elmegyek meghalni.

Lássadsza, hova megyen minden jelenvaló élő ember, mert az folyár énvelem mondatja: elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni, hamuvá lejendő vagyok, miképpen születtem, ezenképpen megvégeztetöm.

Elmegyek meghalni, egyebeket követvén, még énutánam is többen jönnek, mert sem első, sem utolsó én nem vagyok. Azért elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Király vagyok, de micsoda az tisztesség, micsoda ez velági dicseködés, mert embernek királyi ura az halál! Azért elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Pápa vagyok, de az halál engem nem hagy sokáig pápálkodni, de befogja számat.

Elmegyek meghalni. Pispek vagyok, de az botot, az kófiomot, az pispeksiveget akár akarjam, akár ne, de elhagynom, és elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Semmi viadalomval meg nem győztetöm esetben, vitéz vagyok, de az halált nem tanultam meggyőzni.

Elmegyek meghalni. Bajnak vagyok, küzdést jól tudok, de az halált meg nem győzhetöm, azért elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Vén vagyok, és immár az én időmnek vége közel vagyon is, az halálnak kapuja megnyilt, azért elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Bölcs beszédű vagyok, egyebeket beszédemmel megrekesztöttem, de az halál megrekeszte engemet, azért elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Kazdag vagyok, de az arany avagy az marháknak sokasága nekem semmit nem használ.

Elmegyek meghalni. Szegény vagyok, és semmit velem el nem viszek, ez világot megutálom, mezéjtelen belőle kimegyek, és elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Bíró vagyok, ki immár sokakat megfedtem, de az halálnak ítéletit rettegöm, és elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Nemes nemből születtem, de az nemzetség az én időmet el nem halasztja, azért elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Látásra szép vagyok, de az halál az szépségnek és az nemes termetnek nem tud kedvezni.

Elmegyek meghalni. Bölcs vagyok, de vajon minemű bölcsesség tudja az halálnak okosságát meggyőzni? Oly mint az mondanája, egy sem.

Elmegyek meghalni. Bolond vagyok, de az halál sem az bolondnak, sem az bölcsnek nem nyújtja békességnek frigyét avagy szegődségét, de mind egyetemben elmennek az halálra.

Elmegyek meghalni. Különb-különb jó étkekvel és borokval megteljesültem, élvén ezek felett, mégis mondhatom: elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Barát vagyok, ez velágnak szerelmének meghalandójul és jó életet vejendőül, ezenképpen jól megyek meghalni.

Elmegyek meghalni. Urvos vagyok, de az urvosságval meg nem szabadulok, mert akármit míveljenek az urvosok, azért én elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni, aléjtván (gondolván) hosszú ideig élni és netalántán ez az utolsó nap azért közülük meghalni.

Elmegyek meghalni, örülvén nem örülök sok ideiglen, de ez világnak örömeit elhagyom, és az halálra megyek.

Elmegyek meghalni. Engem nem siratnak, sem énértem nem imádnak, de elfeledtetöm még az enyimtől is, mikoron én meghalok.

Elmegyek meghalni, de nem tudom, hova megyek, sem tudom, mikoron megyek el, de akárhova fordóhham magamat, ha azért az halálra megyek.

Elmegyek meghalni, látván, hogy az halál mindeneken uralkodik, és igen sűrű és gyakor az ő hálója.

Elmegyek meghalni, azért kérlek téged, kegyelmes Krisztus, hogy irgalmazz énnekem, megbocsátván minden én bűneimet, mert meg kell halnom.

Elmegyek meghalni, kérvén én Uram Krisztust, hogy mindenek esedözzenek énérettem, és bocsánatot nyerjenek énnekem. Ezenképpen jól megyek meghalni.

Elmegyek az első halálra, hogy az én Uram Krisztus az másodhaláltúl megmentsen engemet. Ezenképpen jól megyek meghalni.

Elmegyek meghalni, remélvén az örökké megmaradandó életöt, kiért ez elmúlandó életöt megutálom. Ezenképpen jól megyek meghalni.

Ez verseket szerzette néminemű meghalandó bölcs, mert az halálnak gyakorta való meggondolatja igen megvoszon bűntől, hogy az setét vermöt, azaz az rettenetes poklot, ő ne lenne látandó.

Esti lia unnamed 3

Esti Lia

 

Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép

A cikk forrása: Pannonia dicsérete – blog


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162