Talita

Luca napja és a 13-as szám – „denevér babona”?

Érdekes, hogy racionálisan gondolkodó emberek is rettegnek „Triszkai Deká”-tól, vagyis a 13-as számtól. Műszaki értelmiségi apukám például sosem szállt be a 13. páternoszterfülkébe, s 13-án nem hozott nagy horderejű döntéseket.

A fóbia, a rettegés felszámolásának egyik módszere a szembenézés, majd az okok és okozatok mélyebb megismerése!

Idén péntekre esik Luca napja, december 13-án, így utánajártam, hogy miért is rettegnek sokan ilyen napokon. És szó esik Szent Lúciáról és a lucázásról is.

13

Prímszám. A periódusos rendszer 13. eleme az alumínium. Az ókori Rómában úgy tartották, hogy a 13 a halál és a rombolás előjele. A skandináv mitológia szerint, ha egy asztalhoz 13 ember ül, az szerencsétlenséget hoz. A keresztények úgy tartják, hogy a péntek szerencsétlen nap, hiszen e napon feszítették keresztre Jézust. Egyesek még nagyobb bajnak tekintik, ha egy pénteki nap épp 13-ára esik. A 13-as szám pedig azért hoz balszerencsét, mert Jézus utolsó vacsorájánál ennyien (Jézus és a 12 apostol) ültek. Hamurappi babiloni uralkodó törvénykönyvéből szintén hiányzik a 13-as pont – azaz a babona már a kereszténység előtt létezett. Mivel a 13-as számtól az emberek jelentős hányada tart, előfordul, hogy magas szállodákban kihagyják a 13. emeletet, vagy az utcában a 13-as számú házat. Érdekesség, hogy a Forma1-ben sincs 13-as számú autó, és a repülőgépek többségén nincs 13-as sor vagy éppen szék. Az amerikai egydollároson viszont 13-szor jelenik meg a 13-as szám szimbóluma. Más magyarázatok szerint a 13-as azért balszerencsés szám, mert egy évben ennyi telehold van.  (Forrás)

Luca nap – A Fényesség napja

A Lucia – magyarul Luca – név a lux, azaz a „fényesség” szóból származik. A fénnyel való kapcsolata miatt a középkorban a szemfájósok védőszentjének tekintették. Az egyház is bizonyára azért választotta ünnepének december 13-át, mert a 16. századi Gergely-naptár életbelépése előtt ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulatnak, a világosság születésének kezdete. Így magyarázható, hogy a magyar népi képzelet szerint is december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona. (Ma már a téli napforduló csillagászati és földrajzi eseménye december 21-én következik be.

Szent Lucia, akit ezen a napon köszöntenek, a legendák szerint a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe az elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült – még ötven igavonó barommal sem – elvonszolni a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el! Ám a tűz sem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte.

Lucia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek is tartották. A hagyomány szerint Lucia neve napján meggyfaágat vágtak, vízbe tették, s ha kizöldült, a lány a következő évben férjhez ment. (Forrás)

Lucázás

Luca napjához számos népszokás, hiedelem is kapcsolódik, a Luca-széke, a boszorkányok, a búzacsíráztatás, hogy mindről szót sem tudunk ejteni. Íme az egyik:

A lucázás vagy kotyolás, a fiúgyermekek házról házra járó, termékenységvarázsló szokása Nyugat- és Dél-Dunántúlon. Többnyire hajnalban, kisebb csoportokban mentek. A házba betérve engedélyt kértek, s ha megengedték, akkor ráültek egy tuskóra vagy szalmára és elkezdték az éneküket, mely az alábbi szöveggel kezdődött: „Luca -Luca kity-kotty, tojjanak a tiktyok, luggyok!” (azaz tyúkjaik, lúdjaik), majd termékenységvarázsló és jókívánságmondó szövegekkel folytatódott. Az ének és mondóka után szétszórták a konyhában a szalmát, majd várták, hogy a gazdasszony valami ajándékot (aszalt gyümölcsöt, almát, diót stb.) adjon nekik. A szalmát a gazdasszony a tyúkok alá tette, hogy jobban tojjanak. Ha nem kaptak adományt, fenyegetőztek: Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!

Hont vármegyében az ún. Luca napi heverés volt szokásban, melynek kezdősorai az alábbiak: „Acélt hoztam kenteknek, cin legyen táljuk, vas legyen fazekjuk, ólom legyen kanaljuk!” Az ének végén leheveredtek a földre: „Így heverjenek a tyúkok!” szavak kíséretében. A lucázó fiúknak azért is örültek, mert a hiedelem szerint, ha fiúgyermek érkezett elsőnek a házhoz, szerencse lett a tyúkok körül, ha azonban nő jött volna, a tyúkok nem tojnak és nem kotlanak. Sőt, attól is féltek, hogy egész évben törni fognak a tányérok. (Forrás)

Antalffy Yvette

Nyitókép. Első kép. Második kép.