Talita

Keresztény női magazin

Magas barna férfi szakadt télikabátban – Bibó István forradalma

bib_kolzsvrott
Sokféle cím kavargott bennem: „Bibó István elviselhetetlen szabálytalansága”, „Bibó – ’56 balekja vagy hőse?”, „Hogyan menjünk házhoz a halálos ítéletért?” Mindaz, ami Bibó István ’56-os szerepét, elítélését és összességében egész életét jellemzi, magában hordoz valami különös, tiszteletreméltó abszurditást. Valamit, amire mostanában is nagy szükségünk lenne.

 

 

Határok és határátlépések vonzásában

Vidéki származású középosztálybeli polgári családba született Budapesten, 1911-ben. Édesapja református volt, édesanyja katolikus, de a családban soha nem okozott gondot a felekezeti különbség. A tehetséges református fiú Szegeden a piaristáknál érettségizett, Sík Sándor volt egyik kedves tanára. Jogot tanult a szegedi egyetemen, majd egy-egy tanulmányi évet töltött Bécsben és Genfben. A jogtörténet és jogelmélet mellett mindig is érdekelte a történelem és a politika, s ezek határterületei.

Két szegedi jó barátja volt Erdei Ferenc és Reitzer Béla. Erdei makói parasztcsaládból származott, Reitzer pedig zsidó kispolgárok gyermeke. Kapcsolatuk egyben elvbarátság is volt. Magyarországon a legnagyobb problémának a szociális igazságtalanságot látták, amit a lakosság több mint kétharmad részét kitevő szegényparasztság helyzetének megváltoztatásával kívántak volna orvosolni. Bibó részt vett a Márciusi Front megalakulásában is, de hamar ráébredt, hogy elképzeléseiket nem tudják politikai síkra terelni, s így megvalósítani sem. Reitzer Béla munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunióban 1943-ban. Erdei Ferenc pedig egyre közelebb került a kommunistákhoz.

bib_erdei

Bibó istván, Tomori Viola, Erdei Ferenc, id. Erdei Ferenc

Bibó 1940-ben, barátai megrökönyödésére, feleségül vette Ravasz Boriskát, Ravasz László református püspök lányát. 1944-ben – kihasználva azt, hogy az Igazságügy Minisztériumban dolgozik – igazolásokat állított ki menekülő zsidóknak, amiért október 16-án a Gestapo letartóztatta. Csak minisztériumi feletteseinek közbenjárására engedték el néhány nap után. Nem lehetett szem előtt, apósa a Ráday utcai református teológia épületének pincéjében bújtatta.

A háború végén Erdei Ferenc a debreceni ideiglenes kormány belügyminisztere lett, s ő hívta Bibót a tárca közigazgatási osztálya élére. Bibó ezen a poszton a választások előkészítésével foglalkozott, kétségbeesetten látta a svábok kitelepítését, de hiába emelte fel a szavát érdekükben. Ezután a szegedi egyetem professzora lett, a Kelet-európai Intézet elnöke, az Akadémia tagja. Karrierje emelkedése ellenére – a Nemzeti Parasztpárt tagjaként – nagyon is jól érzékelte, hogy a demokrácia súlyos veszélyben van. Rákosi hatalomra jutása után mind professzori állását, mind elnökségi posztját elvesztette, s akadémiai tagságában is visszaminősítették. 1949-től nem vett részt a közéletben. Az Egyetemi Könyvtárban dolgozott könyvtárosként.

1953-ban súlyos tragédia érte a családot, három gyermekük, István (1941), Anna (1945) és Borbála (1949) közül a középső, Anna meghalt. Szinte teljes visszavonultságban éltek.

 

Nem mintha miniszter akart volna lenni…

1956. október 23-án Bibó István munkahelyéről hazamenet meghallgatta Nagy Imre beszédét a Kossuth téren, amit nagyon elhibázottnak tartott. Egészen október utolsó napjaiig nem vett részt az eseményekben, de próbálta azokat írásban értelmezni. Azután elment a Nemzeti Parasztpárt (Petőfi Párt) újjáalakulására, sőt, amikor Nagy Imre harmadik kormányába két minisztert kértek a pártból, a párt elnöke mellett rá esett a választás. Nem mintha Bibó szeretett volna miniszter lenni, de mégis úgy érezte, el kell vállalnia a feladatot. Közben már érkeztek az aggasztó hírek a szovjet bevonulásról. Bibó nagyon sürgetőnek érezte, hogy az ország forduljon a nyugati nagyhatalmakhoz és az ENSZ-hez, de Nagy Imre csak november 4-én hajnalban küldetett érte.

Bibó István távoli ágyúdörgés és puskaropogás zaja mellett érkezett a Parlamenthez, ahol csak Tildy Zoltán és Mindszenty József volt jelen. Miután mindenki tanácstalan volt, Bibó István úgy érezte, hogy ő a kormány egyetlen cselekvőképes tagja. Átsétált az amerikai követségre, és egy üzenetet küldetett Eisenhowernek, amelyben kérte a Nyugat és az ENSZ erkölcsi és politikai segítségét Magyarország számára.

„Rendkívül ágrólszakadt benyomást kelthettem, mert egy majdnem, hogy rongyos télikabát volt rajtam, talán egyik gombja hiányzott is. Ott, úgy látszik, ébren volt az egész társaság, mind az előtérben ácsorogtak, közöttük valaki, akit a követnek néztem. Közöltem velük, hogy szeretnék a kormány nevében az amerikai kormányhoz egy átiratot intézni…” (Bibó István visszaemlékezései)

Majd visszasétált az Országházba, berendezkedett egy irodában, s egészen november 6. reggeléig onnan próbálta tartani a nyugati kapcsolatokat. Megfogalmazta híres kiáltványát, amelyben felhívott a szovjet csapatok elleni minden lehetséges passzív ellenállásra. Az épületet elfoglaló szovjet katonák nem nagyon értették, hogy ő kicsoda, nem törődtek vele.

Megfogalmazott egy kompromisszumos tervet a lehetséges magyar kibontakozásról, holott nagyon hamar megértette, hogy a Nyugat nem segít, a Szovjetunió pedig egyértelműen a visszarendeződésre és megtorlásra törekszik. Miközben tudta, hogy akármikor lefoghatják, megírta a Magyarország helyzete és a világhelyzet című tanulmányát, amelyben a forradalom történelmi és politikai mérlegét vonta meg. A kéziratot külföldre jutatta azzal, hogy jelenjen meg egy semleges országban angol nyelven.

bib.preview

Bibó István és Ravasz Boriska

„Jézusa kezében kész a kegyelem”

Az írás végül 1957 szeptemberében jelent meg németül Bécsben, a Die Presse hasábjain. Ekkor Bibó már három hónapja börtönben volt. A kihallgatások alatt mindent vállalt, mindent elmondott magáról, semmit nem bánt meg. Egy elveszett kéziratának tartalmát a történészek az erről szóló kihallgatási jegyzőkönyv alapján rekonstruálták. Perét 1958. augusztus 2-án fejezték be. A záró tárgyalás néhány órája alatt változtatták meg az ítéletet kötél általi halálról életfogytiglanra – ma már tudjuk, Nehru, az indiai miniszterelnök személyes közbenjárása nyomán.

Letartóztatása előtt pár nappal attól az ügyvéd barátjától, akit védelmére akart felkérni, s akivel addigra sok mindent megbeszélt, pótlólagos üzenetet kapott: ha a legsúlyosabb ítéletet kapná, feltétlenül folyamodjon kegyelemért, hogy az ezzel nyert idő alatt közbenjárásra lehessen kérni külföldi politikai erőket. Ő egy híres magyar vers mondatával („Jézusa kezében kész a kegyelem” – Arany János: Szondi két apródja) azt üzente vissza: nem fog kegyelmet kérni. (Ifj Bibó István visszaemlékezései)

Hat évet volt börtönben. 1963-ban amnesztiával szabadult. Miután tapasztalta, hogy a perében elítélt két vádlott-társa (egyikük Göncz Árpád) nem szabadult ki, azonnal beadványt írt az érdekükben. Minden lehetséges évfordulót kihasznált arra, hogy olyan ismerőseinek amnesztiát kérjen (három emberről volt szó), akiket nem politikai, hanem köztörvényes bűnökért ítéltek el, és ezért nem részesedtek az 1963-as közkegyelemben. Egy esetben sikerrel is járt.

A sors fintora, hogy Erdei Ferenc – aki 1957-től az Akadémia főtitkára volt – és Ortutay Gyula segítségével jutott álláshoz, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának munkatársa lett. Ezt a munkáját is odaadással, nagy szakértelemmel végezte, miközben saját kutatásait is igyekezett szabadidejében folytatni.

1967 nyarán, egy infarktus után – veszélyeztetve azt, hogy lebukás esetén visszaesőként nagyon súlyos büntetésre számíthat –, levelet írt és küldött külföldre, amelyben baloldali értelmiségieket kért arra, hogy memorandumban forduljanak a Szovjetunióhoz a még börtönben lévő kb. négyszáz ’56-os elítélt ügyében. Jean Paul Sartre azonban, akit az akció vezetőjének szeretett volna megnyerni, még csak nem is reagált a levélre.

Bibó azon kevesek közé tartozott, akik nem egyeztek ki a Kádár-rendszerrel – vállalva az egzisztenciális nehézségeket is. Élete utolsó éveiben, betegségek közepette, a lassan formálódó hazai ellenzék és több fiatal történész példaképe lett.

1979. május 10-én, felesége halála után három héttel, szívrohamban hunyt el.

 

Kóczián Mária

Nyitókép. Második kép. Harmadik kép.

Irodalom:

Ifj Bibó istván visszaemlékezései

Litván György: Bibó istván 1956-ban

Kovács Gábor Bibó életútjáról

Kapcsolódó írásainkból:

’56 – a nehezen megszületett ünnep

Hét nap szabadság ’56 – Gérecz Attiláról

 


Hozzászólások

  • Nyakas Tünde szerint:

    Köszönöm a cikket, Mária.
    Tünde

  • Rózsahegyi Györgyné szerint:

    Én is köszönöm a cikket! Többet tudhattam meg erről a két csodálatos
    emberről,dr, Bibó Istvánról az én drága tanárnőm férjéról.
    1955 és 1959 között a Növényolajipari Technikumban volt a feleség
    Ravasz Borbála az én magyar tanárnőm / ha jól emlékszem 2 évig az
    osztályfőnököm is.
    Azt hiszem nem született a Földre még két ilyen ember.
    Emléküket megőrizzük, amíg csak élünk!!
    Judit

Hozzászólás a(z) Rózsahegyi Györgyné bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162