Marja hercegnő ajándéka
Lev Nyikolajevics Tolsztoj nagyregényében, a Háború és békében a hit sokszor és sokféleképpen megjelenik. Küzdelem a hitetlenséggel, a hitért, küzdelem az életért, a szeretetért, a megtisztulásért: újra és újra a legmélyebb érzéseket ébresztik a mai olvasóban is. Az alábbiakban Marja hercegnő búcsúzik háborúba induló bátyjától, a hitét vesztett Andrej Bolkonszkijtól.
“– Megáldalak ezzel a szentképpel, André, te pedig ígérd meg, hogy sohase veszed le… Megígéred?
– Ha nem kétpudnyi, és ha nem húzza le a nyakamat… De csak azért, hogy kedvedre tegyek… – mondta Andrej herceg, de mindjárt meg is bánta, mert észrevette, milyen elkeseredett kifejezést öltött húgának arca e tréfa hallatára. – Nagyon örvendek, kedvesem, nagyon örvendek – tette hozzá.
– Akaratod ellenére is megment, megkönyörül rajtad és visszatérít magához, mert csak őbenne van az igazság és a lélek nyugodalma – mondta izgatottan remegő hangon és ünnepélyes mozdulattal, két kézzel bátyja elé tartott egy ódon, tojásdad szentképet: ezüst ruhás, fekete arcú Megváltó képe volt, amely finom művű ezüstláncocskán függött.
Marja keresztet vetett, megcsókolta a kis szentképet, és átnyújtotta Andrejnek.
– Fogadd el, André, az én kedvemért…
Nagy szeméből jóság és félénkség sugárzott fényesen. Ez a szem beragyogta és megszépítette egész beteges, sovány arcát. Bátyja el akarta venni a kis képet, de ő visszatartotta. Andrej észbe kapott: keresztet vetett, és megcsókolta a kis szentképet. Arcán gyöngédség (meg volt hatva) és gúny tükröződött egyszerre.
– Merci, mon ami.
Marja homlokon csókolta, és visszaült a pamlagra. Hallgattak.”
Forrás: Lev Tolsztoj: Háború és béke. Európa/Kárpáti 1979. 131.o. Fordította: Makai Imre
Tweet