Mennyire lehetett kemény a babiloni fogság?
Szögre akasztott hárfák, üldögélő és síró emberek, totális letargia… Ezek a képek peregnek a bibliaolvasó előtt, amikor a babiloni fogságra gondol. Amikor először olvastam ezt a nem túl dicsőséges történetet, én is azt képzeltem, hogy a zsidókat szinte az auschwitzi haláltáboroknak megfelelő raboskodásra ragadta el a babiloni birodalom. Ám lehet, hogy maga a fogság nem is volt kemény?
A dátum és az események ismertek: i.e. 587-ben a Babiloni Birodalom kifosztotta Jeruzsálemet, a népet (köztük Ezékiel prófétát) fogságba hurcolták, a fellázadó Cidkijját megvakították és deportálták. Azt is tudjuk, hogy a foglyokat több hullámban ragadták el, s ezek egyikében végül a szinte ikonikusnak mondható jeruzsálemi templomot is porig rombolták, mely Izrael vallásgyakorlásában központi szerepet játszott.
Amikor a fogságban lévők meghallották a hírt, hogy odaveszett a templom, teljesen magukba zuhantak. A tény, miszerint a Jahve személyéhez köthető épület elpusztult, óriási csüggedést váltott ki, ami végigsöpört a foglyokon, és erős kételkedést váltott ki a nemzet jövőjét illetően. Természetesen ehhez az is hozzájárult, hogy Istent a templom nélkül már szinte el sem tudták képzelni. Ennek a hozzáállásnak a fonákságára Jeremiás figyelmeztette is őket korábban:
„Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van itt!” (Jer 7:4)
Azonban ketté kell itt választani két dolgot: a fogságot és a szenvedést. Nagyon úgy néz ki, Izrael fiai a fogságban nem magától a fogságtól szenvedtek elsősorban, hanem attól a tudattól, hogy a népük megszűnhet, mivel Jeruzsálem és a templom odaveszett.
Gyerekként én mindig úgy képzeltem a babiloni fogságot, mint valami haláltábort, ahol ütik-vágják a zsidókat, ostorral kényszerítik őket munkára, és sokakat kivégeznek közülük. A világért sem akarom elbagatellizálni a helyzetet, de a dolog úgy néz ki, a fogságban lévő zsidóknak nem voltak túl kemények a körülményeik. Nincs rá semmiféle bizonyíték, hogy durva üldöztetést vagy különleges nehézségeket kellett elszenvedniük. Épp ellenkezőleg: nem szóródtak szét, hanem együtt maradtak, elkerülve ezzel az asszimilációt. Engedélyt kaptak, hogy megtartsák megszokott életvitelüket és politikai rendszerüket, és a véneik fennhatósága alatt éljenek (Ez 8:1). Földműveléssel, építéssel foglalkoztak – amivel korábban mindig is. A babiloniak a zsidóknak olyan településeket jelöltek ki, amelyekben csak ők lakhattak. Vallási szertartásaik ugyan valamennyire korlátozva voltak, mivel a templomtól elszakadtak – de tudjuk, hogy éppen ezért alakult ki a zsinagógák hálózata, amelyek Jézus idejére már igen elterjedtnek számítottak. Sokan kezdtek megbékélni helyzetükkel, házakat építettek maguknak, kényelmesen letelepedtek fogságuk helyén, bár az tény, hogy a nosztalgikus vágyakozásuk saját országuk után sosem szűnt meg.
Minden jel szerint a babiloni fogság nehézsége tehát inkább volt szellemi-mentális és vallási, mintsem fizikai. Egészen addig, amíg Isten ezt a kérdést is megnyugtató módon megoldotta számukra – hetven évvel később…
Sytka
Sytka blogja: http://megmondoka.blogspot.com/
Kép innen: http://www.historiasztuki.com.pl/15_STAR_BABILON_LID.html
Tweet