Talita

Keresztény női magazin

Mese a mókusról és az oroszlánról

oroszlankolyok
Volt egyszer egy mókuskölyök. Egy vaskos törzsű, odvas fa belsejében lakott, az első emeleten. Egy hideg, téli napon, amikor alig jártak kint az állatok az erdőben, halk kaparászásra lett figyelmes az ablakánál. Kinézett, és ámulattal látta, hogy nem madár, nem is egy másik mókus, hanem egy oroszlánkölyök kapaszkodik a párkányon.

– Hát te hogy kerülsz ide? Eddig csak az élővilág tankönyvemben láttam hozzád hasonlót! Neked nem is ezen az égövön van a helyed! – kiabált ki hozzá.
– Jaj, erre vetődtem, mindjárt leesem és megfagyok! Eressz be, kérlek!
A mókuska gondolkodott egy kicsit, majd – mivel optimistának és kíváncsinak született – kinyitotta az ablakot, és beengedte.
Az oroszlánkölyök fújkálta a hidegtől elkékült mancsait.
– Befogadsz egy kis időre? Nincs hova mennem. Elélek én mogyorón és vízen is! – kérlelte a mókuskát.
– Nem bánom, maradj itt egy darabig – egyezett bele.
Az oroszlánkölyök ettől kezdve nála lakott. Mókusmama és mókuspapa nem ellenezték a dolgot, mintha észre se vették volna a jövevényt. A mókuska azonban néhány nap múlva megelégelte a vendéget.
– Én megosztom veled a szobámat, az ételemet, de mi hasznom belőled? – fakadt ki.
Az oroszlánkölyök szégyenlősen válaszolta:
– Ha akarod, megjavítok neked mindent, ami elromlott.
– Itt ez a tejes bögre, amit reggel eltörtem – tett elé a mókuska négy cserépdarabot.
Másnap reggel a bögre ott állt az asztalán épen, egészben, szebb volt, mint valaha. Mintha sosem tört volna el. Mókuska nem győzött csodálkozni.
– Arra kérlek, add nekem azt is, amit az anyukádnak mondtál a bögréről – súgta neki az oroszlánkölyök.
Mókuska megszeppent, mert anyukájának azt hazudta, hogy a bögre véletlenül törött el, pedig ő csapta oda az asztalhoz, amiért nem kapta meg a reggeli mogyoró mellé a csokiját. De azért odaadta az oroszlánnak a hazugságot is. Érezte, hogy a lelke megkönnyebbül, így vidáman ment el az iskolába. Az iskolában azonban írt egy egyes dolgozatot.
Délután az oroszlánkölyök már az ajtóban várta őt.
– Mókuska, add nekem a nyelvtan felmérődet – súgta neki, hogy más ne hallhassa.
– De az a felmérő egyes lett! – mondta röstelkedve a kis mókus.
– Éppen azért kérem. Ezentúl add nekem azt, amit elrontottál, amit hamissá és elégtelenné tettél. Az a dolgom, hogy mindent megjavítsak és jóra fordítsak.
A mókuskát öröm töltötte el. „Ez aztán jó üzlet! A szállásért cserébe ő majd mindent szépen helyrehoz, amit én elrontok! Micsoda szerencsém van ezzel az oroszlánnal!”
Így aztán együtt maradtak. Telt-múlt az idő, mindketten növekedtek szépségben és okosságban. Együtt járták az erdőt, elválaszthatatlan barátok lettek. A nagy mókus egyre jobban ügyelt arra, hogy lehetőleg ne rontsa el a dolgait. De az oroszlánnak azért még így is akadt bőven tennivalója. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak, sőt talán még azon túl is.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162