Talita

Keresztény női magazin

Mi a tisztátalan a szexben?

Mi a tisztátalan a szexben2
A kérdést keresztények tömegei teszik fel nap mint nap – jó esetben a saját, és nem mások életével kapcsolatban. Az, ami Istennek nem tetsző – adhatjuk meg a legegyszerűbb választ. De képesek vagyunk-e eldönteni, mi az, ami nem tetszik neki? A szexualitás különösen ingoványos terület, ahol elbizonytalanodunk.

Jézus a tisztaság-tisztátalanság kérdésben elég egyértelműen fogalmaz:

Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.”  (Máté 15:17-20)

Egy szokás megtöréséből indul ki, az étkezés előtti kézmosás elmulasztását kérik számon rajta és tanítványain a farizeusok, de amit ebből levezet, már sokkal több: „a szívből származnak a gonosz gondolatok“, a szív a kiindulópontja a törvény megszegésének.

Építünk-e az életünkben erre, amikor el akarjuk dönteni, hogy mi tisztátalan és mi tiszta a szexualitásunkban? Igyekszünk, de gyakran választjuk a könnyebbik utat: bizonyos dolgokat nevezünk meg tisztátalanként, és azokat próbáljuk meg kerülni. De van-e ehhez köze a szívünknek? Onnan mi jön?

Kétségbeejtő világunk erotizáltsága, az, hogy szinte minden a szexről szól. Még csak egy moziba sem kell beülni, plakátok özönén fiatal, kívánatos testű, magukat kellető nők és férfiak jönnek velünk szemben. Ha tudjuk is, hogy a fotók többsége nem a valóságot mutatja, mégis egy érzékeny pontot érint meg bennünk: a test bálványozásának csapdáját.

Mit tegyünk? Indítsunk mozgalmat, hogy tüntessék el ezeket a plakátokat az utcákról? Tulajdonképpen ezt is meg lehetne tenni, sőt, lehet, hogy meg is kéne. De ettől még egyáltalán nem biztos, hogy kiszabadulunk a test bálványozásának csapdájából. Mégis, mit lehet tenni?

Henri Boulad lelkigyakorlatán jártam a hétvégén. Az idős egyiptomi jezsuita sok kérdést megvilágított számomra néhány radikális mondatával. Az ő gondolataiból indulok ki:

Először is érdemes életünk során tudomásul venni, hogy a test bálványozásának csapdája mélyen emberi, és nemcsak a rossz, hanem a jó forrása is a szexuális vágy: az intimitás megteremtésének egyik legbiztosabb útja, az utódok iránti vágyunk motivációja. De gyengék, törékenyek vagyunk, ezért mindig számolnunk kell azzal, hogy ez a vágyunk kisiklik. Akár egy házasságon belül is, s házastársunk nem lesz más, csupán eszköz, szexuális vágyunk kielégítésének eszköze.

Amikor Boulad arról beszélt, hogy mi a tiszta és mi a tisztátalan, abból indult ki, hogy semmi nem tiszta vagy tisztátalan önmagában, ez inkább egy attitűd („ a szívből származnak “). Úgy fogalmazott, hogy tiszta az, ami mintha áttetsző lenne, és azon keresztül közelebb kerülhetek Istenhez – személyesen én. A tisztátalan pedig akadályt jelent Isten felé, elzár tőle. A test bálványozása, és ha egy másik ember élvezeteim kielégítésének eszköze csupán, elzár Istentől. Akkor is, ha ez egy házasságban történik. Ilyen értelemben lehet egy házasság törvényes, de nem tiszta…

Tudom-e én úgy szeretni a házastársamat, hogy ne megkapni akarjam tőle az örömeimet, hanem adni akarjak neki? Ha házastársamon kívül más is megtetszik, akkor a helyzetet, a másik ember „kihívó” viselkedését, öltözködését fogom-e hibáztatni, vagy képes leszek-e azt mondani magamnak: „igen, ez a vágy bennem van, de ez kísértés…”. Feltétlenül tiszta-e egy szexmentes jegyesség? Feltétlenül tisztátalan egy nem szexmentes jegyesség?

És ha kilépünk a szexualitás köréből a keresztények között sok vitát kavaró területekre, például hogy milyen könyvek ajánlottak illetve kerülendők; hogy milyen gyógymódokkal gyógyíthatjuk magunkat, illetve nem; hogy milyen testmozgásokat végezhetünk, illetve nem – akkor bizony Henri Boulad nyomán az jut eszembe, hogy hitvédelmünket érdemes lenne arra alapozni, hogy mi az, ami bennünket – személyesen – odaenged Istenhez, sőt, Istenhez vonz, és mi az, ami elzár tőle.

És ez mélyen személyes, lelkiismereti kérdés, amit mindenkinek magának kell eldöntenie: Mi az, ami a szívemből jön? Közelebb kerülök ezen keresztül Istenhez vagy sem?

 

Kóczián Mária

Nyitókép

Kapcsolódó írásainkból:

Szextettek

Párkapcsolati kurzus 4. – A szexuális vonzalomról

Hétköznapi misztika – Boulad után

Boulad-ra várva

Égő tűz van bennem!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162