Talita

Mi fán terem az ökoteológia?

 
Teremtésvédelmi konferenciát tartott augusztus 16-án Budapesten a Konrad Adenauer Alapítvány és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület, amelyen felszólalt Veres András szombathelyi megyéspüspök is.

Az ökoteológia hiányzik az erkölcsteológia korábbi kifejtéseiből – mutatott rá Veres András, a püspöki kar Caritas in Veritate Bizottságának elnöke. Hozzátette: az ember és környezete, a teremtés viszonya akkor vett rossz fordulatot, amikor az ember már nem ismerte el a világ méltóságát. A 19. században felbomlott az a természetes viszony, amely összekötötte az embert a természettel, és egyre inkább csak a kulturális környezet lett meghatározó.

Vannak, akik szerint a kereszténység a felelős az ökológiai krízisért, mivel megfosztotta szentségétől az ember és környezete közti viszonyt azzal, hogy a természeti és törzsi vallásokkal ellentétben már nem tartotta a világot Istennek, Isten részének, és elválasztotta a teremtést a Teremtőtől. Akik a kereszténységet hibáztatják, úgy gondolják, ezáltal szűnt meg az ember tisztelete a környezet iránt. Ez a szemlélet Veres András szerint azért hibás, mert a kereszténység is tiszteletet hirdet a világ iránt, amihez felelősen kell viszonyulnunk.

A püspök szerint éppen hogy a vallási tudat visszaszorulása, a hit és a természettudomány „szétszakítása” az ökológiai krízis oka. Hozzátette: ugyan az ember mint „társteremtő” fogalma veszélyes és problémás, de a felelősséget, amivel viseltetnünk kell a világ iránt, jól kifejezi. A világ az emberért van, minden az emberért teremtetett, ez a rábízás feltételezi a megfelelő használatot is.

A német ökológiai és ökoteológiai gondolkodás fejlődését ismertette Dirk Ansorge, a frankfurti Sankt Georgen Filozófiai-Teológiai Főiskola dogmatikaprofesszora, kétgyermekes családapa. Előadása elején emlékeztetett rá, hogy amikor XVI. Benedek pápa Németországban járt, a berlini parlamentben is felszólalt, és általános meglepetésre „zöld” beszédet mondott. Arra szólította fel a politikusokat, hogy a Föld megőrzésére való törekvést tegyék meg cselekvésük alapjául (a zöldek egyébként kivonultak a teremből a pápa beszéde előtt). Ansorge arra is felhívta a figyelmet, hogy a pápa már megjegyezte: a II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes kezdetű dokumentumának optimista fejlődéshite, amely szerint a technikai haladás megoldja a környezeti problémákat, Teilhard de Chardin jezsuita gondolkodó hatására vezethető vissza.

Ansorge megemlítette az ökofeminista irányzatot, amely Gaiaként tekint a Földre, és elveti az emberközpontú gondolkodást.

A mai ökoteológiai gondolkodás Németországban már ott tart, hogy nem csupán az ember istenképiségére helyezi a hangsúlyt, hanem figyelembe veszi a „planetáris történelmet”, biogenezisről és kozmogenezisről beszél. Ki kell tágítani a niceai hitvallás „propter nos”-át („érettünk, emberekért” A szerk.), mivel az szelektív. A világ nem csak az ember számára készült, a kinyilatkoztatás nem csak az embernek szól, a halál nem csak büntetés, hanem evolúciós szükségszerűség. Krisztus pedig nem csak értünk halt meg. Krisztus a teremtést váltotta meg, nem csak az embert.

Az utolsó felszólaló Nemeshegyi Péter, jezsuita volt, aki Veres András elmélkedésének egyik gondolatához tért vissza. Kifejtette, hogy valószínűleg azért nem kapott hangsúlyt az ökológiai gondolkodás a kereszténységben, mert az izraeli próféták élet-halál harcot vívtak a természeti vallásokkal Isten személyes, transzcendens mivoltának megvédéséért. Másrészt a keresztény gondolkodás másik gyökere, a görög gondolkodás szembe állította egymással a szellemet és az anyagot, testet és lelket, lenézte a materiális létezőket, és csak a szellemet magasztalta fel. Ez aztán sokáig a keresztény gondolkodásra is rányomta a bélyegét.

Nyitókép.

Forrás: Magyar Kurír

Kapcsolódó cikkek:

Villanyböjt

Mikesy Orsi öko-fortélyai: nem drágább!