Talita

Mi mennyi? – Stohl András a törvény előtt

Nem hiszem, hogy most sikerülni fog jó kereszténynek maradnom.
Az utóbbi időben elég sok ítélet jutott nekünk. Csak kiragadva néhány, a közbeszédben talán legtöbbször elhangzó nevet: Zuschlag János, Herczegh Szabolcs, Geréb Ágnes, Keleti Györgyi, Stohl András.

A média tudósít arról is, hogy ki van/ ki marad előzetes letartóztatásban, házi őrizetben, ki hány kilót fogyott a procedúra alatt, kivel hogyan bántak a smasszerek. Aztán hallunk érdekes híreket pl. a MAL Zrt. kétmilliárdos közüzemi díj tartozásáról, és több esetben az állam sok milliárdos megkárosításáról különböző szerződések kapcsán. Emlékszünk a West Balkán-ügy gyanúsítottjaira, akik mindannyian szabadlábon várják az eljárás lefolytatását, mert esetükben nem áll fenn a szökés veszélye.

Közben, mint egy sokszólamú, megzabolázhatatlan kórus, a közvélemény egy pillanatra sem hallgat el. Utcán, járműveken, baráti társaságban, médiában mindenki mindig úgy érzi, el kell mondania, miről mit gondol. Sajnos ez a kényszer engem is hajt. Szinte soha nem tudok ellenállni annak, hogy kifejtsem az álláspontomat.

Igyekszem persze, hogy ne ítéljem el a bűnöst, csak a bűnt. De ezt a szétválasztást gyakran nagyon nehéz megtenni. Nem vagyunk/vagyok sokkal előrébb, mint a középkorban, amikor a vesztőhely direkt a piactéren volt, hogy a mindennapi vásárlást intéző nép okuljon a bűnös válogatott szenvedéseiből. Mi is szeretjük látni, ha valaki megszenved a bűnéért. Persze csak azért, amit mi személyesen bűnnek tartunk.

„Számlálgatom, találgatom,
Hogy hány hetem vagy hány napom
Van hátra még…” – (Reviczky Gyula)

Mert egy biztos: manapság nincs mindenki által elfogadott bűnlajstromunk. Mást és mást tartunk megtévedésnek, bűnnek, kisebb bűnnek, nagyobbnak, elhanyagolható botlásnak vagy megbocsáthatatlan, halálos bűnnek.

Megcsalni a házastársat ma sokak szemében nem bűn, sőt, a szenvedély mindent legyőző erejét bizonyítja: nem lehet megzabolázni az érzelmeket. Újra és újra felmerül, miért nem legalizálják a könnyű drogokat, amikor az alkohol, aminek romboló hatását valóban nap mint nap tapasztalhatjuk függő embertársainkon és a környezetükön, gyakorlatilag mindenki számára elérhető óvodától az elfekvőig. A napokban megszületett enyhe ítélet azt sugallja, nemzetközi kerítőnőnek lenni szinte sikk, jó megélhetés. Mindannyian tudjuk azt is, hogy meg kell adni a császárnak, ami a császáré, na de tegyük a szívünkre a kezünket…

Amikor hallom az ítéleteket, már ágaskodik bennem az „igazságérzet”. „Megérdemelte.” – gondolom teljes meggyőződéssel. „Megúszta egy felfüggesztettel, megáll az eszem!” „Nem hiszem el, hogy csak ennyit kapott!” „Szemüveget a bírónak!”

Mit kezdjünk az igazságérzetünkkel, amikor azt látjuk, hogy a közvagyonból hihetetlen pénzeket lehet elsíbolni büntetlenül, miközben, ha leverek a boltban a polcról egy meggybefőttet, mindenki számára természetes, hogy kifizetem, vagy ha tönkreteszem a szomszéd fűnyíróját, akkor megcsináltatom vagy újat veszek neki.

Mit kezdjek az igazságérzetemmel, amikor azt látom, hogy egy nap leforgása alatt két, kórházban meghalt magzat és egy meghalt szülő nő felmentő ítélethez vezet, míg egy másik esetben „kevesebb” halott több év fogházbüntetést ér?

Vagy milyen érdekes dolog az, hogy ha egy felnőtt ember részegen, kokainnal a vérében súlyos balesetet okoz, elhagyja a helyszínt, tagad, másra akarja rálőcsölni a bűnét, aztán a bizonyítékok súlya alatt vall, akkor van egy olyan lehetősége is, hogy a büntetésbe nem számítják bele a kábítószer-fogyasztást, mert vállalja az „elterelést”! Stohl Andrásnál is méregetjük: sok ez a két év négy hónap, kevés? Császár Előd büntetésénél kétségkívül jóval több, de ha azt nézzük, hogy alig kapott többet, mint Geréb Ágnes…

Sokszor gondoltam már azt, hogy a média befolyásolja a közvéleményt. Máskor meg inkább azt hiszem, a média csak követi azt az irányt, amit a legnagyobb tömeg által befogadhatónak érez. Én nem tartozom a tömeghez. Úgy gondolom, hogy az, aki már sokadszor részegen vezet, közben kokaint „csíkoz”, az ön- és közveszélyes. Nem beszélve annak a mintának a veszélyeiről, amit, mint mindenki által ismert celeb, közvetít. Úgy gondolom, hogy az, aki otthonszüléseket vezet olyanok körében, akik ezt maguk vállalják, nem közveszélyes, még akkor sem, ha a szülések során történtek tragédiák.

A Stohl Bucik bármikor szembe jöhetnek velünk a terepjárójukkal a saját sávunkban, de ha Geréb Ágnessel akarunk szülni, abban a mi döntésünk is benne van.

Tessék választani!

Kóczián Mária