Mihály, Isten harcos angyala
Szeptember 29. Mihály arkangyal ünnepe. Ő a mennyei seregek vezére, Isten győztes harcosa az Ószövetségre és Újszövetségre épülő keresztény hagyomány szerint. Neve, a héber „Mi-ká-él” azt jelenti: Ki olyan, mint az Isten?
A Biblia ötször említi név szerint. Az Ószövetségben Dániel próféta könyve háromszor, az Újszövetségben Júdás Tádé apostol levele egyszer, és egyszer a Jelenések könyve. Ez utóbbi meghatározó volt az ábrázolásai szempontjából: a képzőművészetben harcosként, szárnyas ifjú alakjában, karddal vagy lándzsával jelenítik meg, és lábainál gyakran ott a sátánt jelképező sárkány. „Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek…” (Jel 12,7) Időnként mérleggel a kezében is ábrázolták, mert az első ezredfordulótól kezdve a halottak kísérője és a lelkek megmérője, Isten ítéletének végrehajtója lett a keresztény hitvilágban. A magyar nyelvben ezt tükrözi a „Szent Mihály lova” (halottas kocsi) és a „távozott Szent Mihály útján” szólás. Védelmező szerepe miatt különösen népszerű volt, ő az egyik leggyakoribb patrónusa a magyarországi katolikus templomoknak. A magyar koronán is szerepel. Az ortodoxia is kiemelten tiszteli, legszebb ábrázolásai ikonokon maradtak ránk.
A Mi-ká-él név jelentését olykor megpróbálják „Aki olyan, mint az Isten” értelemben magyarázni, ez azonban félreértés. (Ezzel találkozhatunk például az antropozófus felfogásban.) Nyelvileg is téves, mert a héber „mi” szócskának, amely a név első tagját alkotja, csak kérdő értelme lehet: ki?, kicsoda?; (az aki-t héberül az „aser” szócska fejezi ki.) Tartalmilag pedig azért, mert a bibliai gondolkodástól idegen lenne a mennyei seregek vezérét „olyan, mint az Isten”-nek nevezni, hiszen az Istenhez való hűség lényege éppen Isten hatalmának elfogadása. Mihály arkangyal a gnosztikus, ezoterikus tanokban is gyakran kapott fontos szerepet.
Több legenda is kapcsolódik alakjához. A középkori emberek a járványokat Isten haragjának tulajdonították, így nem csoda, hogy 590 körül, a pestisjárvány végén megjelent Nagy Szent Gergely pápának a római Angyalvár felett, és hüvelyébe visszadugta véres kardját. A vár erről a látomásról kapta a nevét. A magyar krónikákban is megörökített legenda szerint 452-ben, amikor Attila hun fejedelem tárgyalt Leó pápával, a pápa feje felett egy fenyegető, kivont kardú, lebegő férfialakot látott. A kortársak nem kételkedtek abban, hogy Mihály arkangyal védelmezte a pápát. A franciaországi Mont-Saint-Michel-dombon épített templom legendájáról korábban már írtunk.
Szent Mihály napja az évszakváltás miatt lett Közép-Európában a gazdasági év fordulója, a terménybetakarítás befejezésének ünnepnapja. Szeptembert „Szent Mihály havának” is nevezték korábban. Ekkortól az időjárás már tartósan hidegre fordulhatott, ezt fejezi ki a „Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet” közmondás. A Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza a pásztorok. A Hortobágy környéki juhászokat Mihály-naptól Mihály-napig fogadták fel, így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep, és mulatságokat, bálokat rendeztek. A cselédfogadás ideje is Szent Mihály volt, és a kisfarsang időszakának kezdőnapja, a lakodalmak ideje, amely Katalin napig (nov. 25.) tartott.
E naphoz is kapcsolódott női munkatilalom. Aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég.
Sokféle, időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály-napra vonatkozóan, például: „Szent Mihály fehér lovon jön, behozza a deret” vagy „Szent Mihálykor keleti szél igen komoly telet ígér.”. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor hosszú őszre lehet számítani. Kemény télre van kilátás, ha Mihály napján dörög.
A 19. század végén keletkezett a Szent Mihály-ima, XIII. Leó pápa látomása nyomán. A pápa ördögien gonosz hangot hallott, amint ezt mondta: „El tudom pusztítani egyházadat!” Jóságos hang válaszolt rá. Ebből Leó pápa arra következtetett, hogy az Úr beszél a sátánnal, hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6-12; 2,1-7): a sátán időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az egyházat, az Úr pedig hatalmat engedett neki a 20. század egy része fölött, hogy egyházát próbára tegye. E közelgő csapások átvészeléséért írta meg a pápa többek között a Szent Mihály-imát, és minden mise után imádkozták az 1960-as évekig.
„Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Amen.”
Kölnei Lívia
Korábbi, angyalokkal foglalkozó cikkeinkből:
Mont-Saint-Michel – „Ki olyan, mint az Isten?”
Az angyalok története 4. – Akiknek neve van
Tweet