Mit tanítsunk biológiából és földrajzból?
Tanítsunk sajtoltást és érlelést, kolbásztöltést, füstölést és tartósítást! Oktassunk lekvár- és szörpkészítést…
Tanítsuk a veszélyeztetett állatfajokat!
Mutassuk be, hogy az ember nem kórházban szeletelendő szervkollekció, hanem magasabb minőséget képviselő egységes egész!
Mit tanítsunk biológiából?
Például kertészkedést, trágyázást, szemzést, növénynemesítést. A sárgarépa rendszerbe sorolásánál sokkal fontosabb, hogyan lehet biogazdaságban, kártevőmentesen termeszteni.
Tanítsuk a veszélyeztetett állatfajokat, és a földrajzzal összehangoltan azt is, hogy hol védhetjük őket lelkesen. Mutassuk be az esőerdők fáit, és hogy miért nem szabad belőlük készült parkettát rendelni igényes lakunkba – akkor sem, ha az Életnek tanulván elkerülhetetlenül ránk tör a jólét.
Szemléltessük a gyakorlatban a hagyományos és egzotikus fűszereket, a tárkonytól a lepkeszegmagon át a római köményig, a szója- és worcester (ejtsd: vuszter) szósztól a sárga, piros és zöld curryn át a gyros keverékig. Ismerjük ki magunkat a hazai, a keleti és a nyugati fűszerek között. Tanítsuk az erdélyi, a provanszi, az olasz, a kínai, a thai és indiai konyha alapízeit adó növényeket, valamint a kémiával összehangoltan a főbb gyógynövényeket. A cickafark, a fekete nadálytő és az orbáncfű alkalmazása mellett mindenki tanuljon az antioxidánsokról, az Omega 3 halolajról, a ginzeng és a gingko biloba jótékony hatásáról, hogy tovább éljen testi-lelki egészségben.
Barbár békaboncolás helyett tanítsunk kutya- és macskatartási ismereteket, tyúk- és libatenyésztést, disznóhízlalást, birkalegeltetést, kecskefejést, bikanevelést, lónemesítést, a pónitól a telivérig. Ne felejtsük el bemutatni a túlzott húsfogyasztás veszélyeit: a köszvényt, az érelmeszesedést, a szívinfarktust és az Alzheimer-betegséget. Építsük be az alaptananyagba a méhészeti ismereteket, a virágportól a facéliamézen át a szuperpempőig.
Embertani tudásunk ne szorítkozzon a nemi szervekre és a szaporodásra: adjunk kitekintést a lelki értékekre, az erkölcstanra, támaszkodjunk a humánetológia küszöb alatti ingerekkel, ösztönökkel, megérzésekkel kapcsolatos friss eredményeire, tudat alatti párválasztó mechanizmusainktól kezdve az egzisztencia és az önreflexió közötti összefüggéseken át transzcendentális szükségleteinkig. Mutassuk be, hogy az ember nem kórházban szeletelendő szervkollekció, hanem magasabb minőséget képviselő egységes egész, és hogy az emberi életnek csak ebben a formában van méltósága, értelme.
Tanítsunk sajtoltást és érlelést, kolbásztöltést, füstölést és tartósítást. Oktassunk lekvár- és szörpkészítést, serfőzést, gyömbérerjesztést. Ismerjük meg a hosszú életet biztosító kaukázusi, mediterrán és japán étrendet, kóstoljuk meg a kefírt, a fekete olajbogyót, az articsókát, az ajókát, a szusit és a moszatokat, tanuljunk zöld teát és rooibos-t főzni. Örülnék, ha a zöldborsmártás készítése mellett a kókusztej és a citromfű használata is bekerülne a tananyagba. Természetesen mindezt nem elméletben, hanem a gyakorlatban kell tudni!
Ha így oktatjuk a biológiát, senki egy percig sem unatkozik majd a bioszórán. Legfeljebb a tanarak izzadnak majd eleinte, hogy egy-két leckével a diákok előtt járjanak, de aki nem veszítette el teljesen a kapcsolatot az Élettel, annak menni fog. A jelenlegi szertárszagú tankönyveket be lehet zúzni, nem kár értük. Az izgalmas gyakorlati ismeretanyag körülöttünk hever, csak össze kell gyűjteni, hiszen nem az iskolának, hanem az Életnek tanulunk.
Mit tanítsunk földrajzból?
Hazánk szép tájai mellett a turistaparadicsomok részletes adatait, Barbadostól a Seychelles-szigetekig.
Említés szintjén ezek a mostani tananyagban is szerepelnek, de az Élet követelményeihez alkalmazkodva célszerű módosítani az arányokat. Szerepeltessük említés szintjén az országok gazdaságföldrajzát, és tegyük a hangsúlyt a látnivalókra, abból kiindulva, hogy ha valaki a hibrid autók gyártásához alapvető bolíviai lítiumkészlettel foglalkozik majd főállásban, öt perc alatt hozzájut minden szükséges ismerethez, aki viszont évente kétszer fapados vakációra készül távoli országokban, annak hetekig tart majd a háttéranyag összegyűjtése. Lelkesítsük fel előre az érdekességekre!
Ha eddig az volt a földrajztudomány mottója, hogy nem árt rendszerszerű ismeretekkel rendelkezni mindarról, amit valószínűleg sosem fogsz közelről látni, akkor ideje új mottót bevezetni: íme egy kis előzetes, színes csokor a te jövedelmeddel is megismerhető világ csodáiból! Ha így tanítjuk a földrajzot, a hatás nem marad el, kevesebben jelentenek majd beteget az „Ahol a Gyűrűk Urát forgatták” címmel íratott dolgozat reggelén.
Vértes László
Sorozatunk további részei:
Mit és hogyan kellene tanítani – például kémiából?
Mit tanítsunk az idegennyelv-oktatásban?
Tweet