Talita

Mitől férfi a férfi?

A legtöbb kultúrában az ember nem születik férfinak, hanem idővel válik azzá – írja Richard Rohr, amerikai ferences szerzetes. Gondolatai beilleszkednek az egyre szaporodó férfi identitást kereső, erősítő csoport programjába.

„A legtöbb kultúrában az ember nem születik férfinak, hanem idővel válik azzá. A kultúrák a férfiak serdülőkori és beavatási szertartásait sokkal fontosabbnak tekintették, mint a nőkét. Mintha a menstruáció és a gyerekszülés biológiai tapasztalata elég bölcsességet hozna a nőknek, így inkább a férfiakat teszik próbára, őket korlátozzák, őket érik kihívások, büntetik, szidják, metélik körül, szigetelik el, éheztetik, vetkőztetik le és terelgetik bele az érettségbe. E minta szinte mindenhol jelen van, kivételt csupán az utóbbi idők nyugati kultúrájában találhatunk. A cserkészet, a hittancsoportok és sportklubok próbálták ezt pótolni, bár kevés spirituális hatást értek el.

Történelmileg a program világos volt. A fiút el kellett különíteni a védelmező női energiáitól, rituális térbe kellett vezetni, ahol a lét újdonsága és a férfiasság szent élményként tapasztalható meg. A fiút rituálisan meg kellett sebezni, próbára tenni, tapasztalatot kellett szerezniük a férfiak közötti összetartásról és a törzsi értékekhez való hűségről. E minta az irodalomban olyan széles körben ismert, hogy megdöbbentő, milyen könnyen figyelmen kívül hagyjuk. Napjainkban az olyan jelenségek, mint a bandázás, a nemi identitászavar, a háború idealizálása, a céltalan erőszak, és a homofóbia – úgy jóslom – vég nélkül terjednek, mindaddig, amíg a fiúkat nem kezdik újra oktatni és felügyelni a bölcs öregek. Történelmileg ez volt a feladata a varázslónak, a papnak és a sámánnak. Mostanság a fiúk edzőkhöz, kiképző őrmesterekhez és fundamentalista prédikátorokhoz fordulnak azért, amit az egyháztól már nem kapnak meg. Valójában a papoktól már nem is fogadják el a tanítást; talán azért, mert túl hosszú ideig követ adtunk nekik kenyér helyett, minimális erkölcsi normákat merész utazások helyett, kötelező ünnepeket kockázatos látomáskeresés helyett.

A férfibeavatásnak keménynek, nehéznek, küzdelmesnek kell lennie, és általában együtt kell járnia a nem racionális szféra, a tudattalan, vagy ha úgy tetszik, a vadság alázatos megismerésével. Ez készíti fel a fiatal férfit arra, hogy az életet ne csak logika, menedzselés és szervezett problémamegoldás útján, hanem máshogy is képes legyen kezelni. Tulajdonképpen felkészíti őt a lelkiséggel való találkozásra.”

Richard Rohf: A férfi útja II. Ursus Libris, 2004, 59-60. oldal

Nyitókép