Talita

Keresztény női magazin

MKJ – Labirintus Keresztút Kavicsok – 2023

Idén Virágvasárnapon egy Győr melletti kis településen, magánterületen szentelték fel Miletics Katalin Janka  terméskövekből kirakott labirintus kanyarulataiba helyezett – legújabb keresztútját.

MKJ - Labirintus Keresztút Kavicsok – 2023

MKJ – Labirintus Keresztút Kavicsok – 2023

Előszőr 2012 októberében adtunk hírt a Talitán arról, hogy Miletics Katalin Janka szobrászművésznő elkészült a harmadik Keresztútjával, mely akkor méltó helyét kereste a keresztény szakrális térben.

A kétezres évek eleje óta élvezem Katalin Janka barátságát, így részese lehetek az azóta készült művei keletkezésének az ötlettől a megvalósításig. A felszentelések majd mindegyikén jelen voltam:

*******************

Interjú:

Labirintus Keresztút Kavicsok a címe a most Virágvasárnapon felszentelt keresztutadnak, melyen tovább egyszerűsödött a korábbi „Kezek keresztútja”. A cím minden szavára rákérdezve, hogy került a labirintusba az új keresztutad? Hogy találtál rá a megfelelő labirintusra? Hogy helyezted el benne a stációkat?

A labirintust, mint meditációra alkalmas „terepet” sok éve ismertem meg. Pannonhalmán, az Arborétumban is építettek egy mészkőlapokból kirakott labirintust, sokszor jártam rajta a Jézus-imát mondogatva. Keresztutat pedig sok éve készítek. Mindkettő fontos volt számomra.

Aztán egy éjszaka, félálomban a két ÚT egymásra vetült. Rögtön fölkeltem, és a rajzos labirintus-gyűjteményemből kikerestem azt, ahol épp 16 „jeles pont” található: a bejárathoz, a középnél, és minden fordulóba egy-egy stációt tehetek!

 

Kavicsok, hogy találtál rá erre a formára?

Egy reggel, amikor már tervezgettem az új stációkat, a meditációs zsámolyon ülve, rápillantottam egy növények közt fekvő kavicsra… (ilyen szép természeti tárgyakat szeretnek gyűjtögetni a művészek ) Tenyerembe vettem, és tudtam: ilyen lesz! Lekerekített háromszög-szerű forma! Ezen épp jól komponálható egy-egy kéz!

Kezek helyett már csak egy kéz, hogy egyszerűsödött a már korábban is egyszerűnek tűnő forma?

Fontosnak tartom a művészetben, hogy a legegyszerűbb módon fogalmazzunk, lényegre törően. Ha jól emlékszem, Kodály mondta valahol, hogy ha valaki húsz szóval mondja el, amit öttel is el lehetne, akkor az egyéb gazságokra is képes… Ez szerintem igaz a szobrászatban is. Ezért kedvelem a verseket is.

A kezek száma már a bakonybéli keresztútnál is „fogyott”, ez folytatódott most: egy-egy kéz, és valami kis jelzés, attribútum.

A stációk száma nálad már korábban is több volt a régen szokásos tizennégynél. Itt is jelentőséggel bír mind a nulladik, mind pedig a tizenötödik állomás.

Nem győzöm újra mondani, hogy a Getsemáni kert és a Feltámadás-kép a Keresztút két alappillére: az „Igen”, a Fiat kimondása mutatja, hogy Jézus halála nem kivégzés volt, hanem tudatos önátadás értünk. A Feltámadás pedig életünk végső értelme – ahogy szent Pál is hangsúlyozza.

Az előző keresztútjaid sorát is mély meditációs folyamat kísérte. Rendre születtek háromsoros gondolatok a stációkhoz.

Másfél évig éltem naponta, egészen mélyen a Keresztút meditatív folyamatában. Lakás-műteremben dolgozom, éjjel-nappal „vele” voltam. Nagyon sok belátást, felismerést kaptam a munkához reggelente a „sámlin” – ahogy röviden nevezzük a kis térdeplő zsámolyt, amin meditálunk. Mert nem elég megfelelő modellt, kezet találni, és rendesen megmintázni. Az ember abban reménykedik, hogy az átélés valahogy átkerül a műbe…

A kavicsokhoz új gondolatok társultak? Miben változott a 2012-2020-2023 „Kezek keresztútjának” gondolatisága?

A hangsúly a csaknem kétezer évvel ezelőtti magasztos történetről most átkerült a mi életünkre, a mi keresztutunkra.

Párhuzamosan Jézus útjával kirajzolódik, hogyan jutunk az ó-emberből az Új emberbe, kis énből a nagy Énbe; mai szóval az önző énből, (egóból) az Önvalóba, valódi önmagunkba.

Az életünkre mondott Igen után a köznapi életünket látjuk, elesésekkel, szenvedéssel, segítségekkel. A tizedik stációnál, a harmadik elesésnél fordul meg az utunk: itt válik az elesés leborulássá. A következő képnél – „Megfosztják ruháitól” –  levetjük önös énünket. Az ó-ember „meghalása” után végül eljutunk a Csöndig, az Egységig, amelyről Jézus beszél a Főpapi imában, szent Jánosnál.

Ám utunk itt sem ér véget. A Föltámadás stációján Jézus áldó kezét látjuk: mi is így kell áldássá váljunk a világban, ha tudatosan végigjárjuk utunkat!

Voltak újabb felismeréseid a meditáció során az előző keresztutakhoz képest?

Ahogy idősödöm, egyre inkább látom, hogy mennyire fontos a napi szemlélődés, elcsendesedés (mai szóval: meditáció) révén az ön-tudatosodás! Hogy fel merjük tenni magunknak a kérdést: „Barátom, miért jöttél?” és vajon teljesítjük-e a felismert célt?  Egyáltalán: szembe merünk-e nézni azzal, ki vagyok…? Mert láthatjuk, a mai, rohanó, versengő, egymás ellen forduló, önző, kényelem-szerető világ az önpusztítás felé halad… más utat kell választanunk! Ám ezt önmagunkban kell kezdeni.

Azt gondolom, hogy a labirintusba helyezett Keresztút ezt szolgálja, segíti. A test együtt szemlélődik a lélekkel a bolyongó, fordulatokkal teli Úton a vágyott Középpontig.

A Labirintus a Keresztút által önmagára ébred.

A Keresztút a Labirintusban új Életre kel.

 

 

Antalffy Yvette

 

 

 

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162