Mulatság – Mrożek és a groteszk színház
Régóta szerettem volna látni Mrożek Mulatság című drámáját, de sosem kaptam rá jegyet. Most a Nemzeti Színházban végre sikerült elkapnom a művet.
A darab hátba vágott.
A kisebb színpadon az üres tér sokáig sötétségbe burkolózik, csak hangokat hallani. „Nyissák ki!” „Engedjenek be!” “Tudom, hogy benn vannak!” Azután egyszerre csak itt a három alak a semmiből, félre csúszott nyakkendőikben, szűk zakóikban, fésületlen hajukkal – a térben, amelynek közepén egy régi, valaha jobb napokat látott asztal és néhány fából készült tárgy felidézi bennem a nyolcvanas évek amatőr színházát. Ez a gondolat végigkíséri bennem az előadást.
Rájöttem: nem szeretem az abszurd színházat. A színészekkel nincs semmi baj, játsszák, amit kell, erőlködnek, ahogy meg van írva, üvöltenek, félnek, riadnak, de legfőképp akarnak. Akarják a mulatságot, valamit, ami kilendíti őket (kilendít minket) a hétköznapokból. Tánc, ének, zene és vigadalom. Várom a szót, ami végül el is hangzik: menyegző. Igen, a sokszor Chaplint idéző csetlés-botlás igazi mulatság, akár menyegző is lehetne. Vagy halotti tor a maga méltóságával. A halál is megjelenik commedia dell’arte-álarcban, parókával a fején – méltóság nélkül.
Szerepel egy könyv is, amiben minden meg van írva – Biblia, hasít belém. De Mrożeknél nyílván nem lehet a Biblia, hiszen katolikus neveltetésének dacára az ötvenes években egyike volt azoknak az íróknak, akik nyílt levélben támogatták a titkosrendőrség által bebörtönzött lengyel vallási vezetők meghurcolását. Meg amúgy is abszurd darabot nézünk. Azután egyszer mégis imádkozik valaki a nyílt színen, aki nagyon fél. S ugyanez az alak fel is áldozza magát, igaz, töviskorona helyett valami viccessel a fején, Krisztus-parafrázisként.
Mrożek súlyosan csalódott nemzedéke nem hisz semmiben, ami szép és jó, ami nem hazugság, hanem igazság és jóság. Itt nem lehet rend és remény. Számukra minden megkérdőjeleződött, és nem volt bátorságuk átverekedni magukat a „fájdalom sivatagán”, mint ahogy azt megtette néhány kortárs gondolkodó Kelet-Európában, például Pilinszky János. Inkább belélegezték a huszadik századi történelem összes gyötrelmét: a német megszállást, a deportálásokat, a kommunizmust. Mindez sejtig hatolt, és elutasítást váltott ki belőlük. Mrożek munkáiban megjelent a groteszk, magánéletében pedig menekült, elhagyta hazáját, Párizsba emigrált. Mégiscsak könnyebb háborítatlanul alkotni és élvezni a sikeres drámaíró szerepét, mint magunkban küzdeni, megérteni, mi miért lehet, ha Isten szemszögéből próbálunk rátekinteni e káoszra.
A darab végén dühösen konstatálom, hogy nem vagyok annyira „jó fej”, hogy élvezzem a groteszk színház erőszakkal kicsiholt helyzetkomikumait.
Másnapra valami mégis belém kúszik, minden abszurdon túl. Az erőlködés feleslegessége válik teljesen nyilvánvalóvá, a gondolat, amit taoista bölcsek ugyanúgy megfogalmaztak már, mint Jézus: az „elengedés” misztériuma. Minden akkor valósult meg az életemben, amikor már csak kicsit akartam.
Ezzel a belső felismeréssel már én is ünneplem Mrożeket, a tavalyelőtt elhunyt mestert.
Sławomir Mrozek: Mulatság. Nemzeti Színház, Gobbi Hilda színpad. Ördögkatlan-produkció. Rendező: Bérczes László. B legény: Katona László / Szikszai Rémusz, S legény: Mucsi Zoltán, N legény: Scherer Péter. 1 óra 30 perc szünet nélkül.
Konkoly Edit
Korábbi színházi témájú cikkeinkből:
Különös házasság a hatalom köntösébe bújtatva
Groteszk nosztalgia a Nemzetiben – Ballada a két sebzett hattyúról
Vajon kinek a hőse? – Toldi a Pestiben
“Az életben is nehéz főszereplővé válni” – Interjú Szűcs Nellivel
Tweet