Napfény, tangó és szamba!
Argentina, Uruguay és Brazília gyönyörű, napsütötte tájait, természeti szépségeit és városait jártuk be egy tíznapos társasutazás keretében. Megismerkedtünk a dél-amerikai országok kultúrájával, történelmével, jellegzetes ízeivel, hangulatával.
Argentína európai jellegét a spanyol hódítóknak köszönheti: Buenos Airesben a belvárosi házak klasszicista stílusa, a római katolikus templomok sokasága, a város hangulata mind-mind az európai bevándorlók hatását tükrözi. A széles sugárutak, parkok, szobrok, a dús zöld növényzet miatt Buenos Airest Dél-Amerika Párizsának is nevezik. Ottjártunkkor az időjárás a magyarországi májusnak felelt meg: a jacaranda fák lila virágai, a nyíló leanderek, pálmafák csodálatos tavaszi hangulatot kölcsönöztek a városnak.
A belvárostól távolabb színes művésznegyed található: a Boca-negyed tarkára festett házai, kávézók, művészek bohém világa ez. Mindenfelé szól a tangó, esténként táncosok lepik el az utcákat; bárok, éttermek hívogatják az idelátogató turistákat. A tangó dallamát követve egy kis időre megszabadulunk a hétköznapi élet gondjaitól. Ami pedig nagyon is jelen van Argentína életében: néhány utcányira a Boca-negyedtől ott sorakoznak a favelák, a nyomornegyed düledező viskói. A sokszor tető nélküli, kidőlt-bedőlt házak hatalmas társadalmi szakadékról árulkodnak szegények és gazdagok között. A negyed lakói a társadalom perifériájára szorult munkások, akik számára a mindennapi kenyér, a napfény és a focicsapat sikeres játéka jelentik a hétköznapi élet örömeit. Amiből az itt lakóknak mérhetetlenül kevesebb jut, mint a szintén nem túl messze fekvő kikötő gazdag urainak: felhőkarcolók, modern épületek, hajók sokasága jelzi a kontrasztot a szegény negyed viskóival szemben.
Buenos Aires a La Plata folyó tölcsértorkolatánál fekszik. Ez a világ legszélesebb tölcsértorkolata, így kitűnő lehetőségeket nyújt a hajózáshoz. Az óceán közelsége számos előnnyel szolgál Argentína számára: a kereskedelem, a hajózás, halászat nagyban hozzájárult az ország felemelkedéséhez, amihez az út számos polgárháborún, gyarmatosításon, diktatúrán keresztül vezetett. A sok vérontásból kiemelkedik Evita Peron alakja, aki nagyon szerette népét: sírjához érve szinte érezni, mennyire más volt, mint a többi vezető. A gazdag uralkodók, politikusok ugyanis hatalmas kriptákat, síremlékeket állítattak maguknak, mintha a síron túl is csak a pénz fontosságát szeretnék hangsúlyozni. Ezek között bújik meg az Evitának emléket állító egyszerű kőtábla, mely mégis százezrek zarándokhelyévé vált az idők során…
Argentína jellegzetes tájegysége a füves puszta, azaz a pampa. A marhapásztorok – gauchók – életét bemutató skanzenben felidézik a hajdanvolt lovasok és állattenyésztők életét: a farmon egy gaucho fogad minket, vörösborral és jellegzetes, helyben sütött kenyérrel kínál. Lovasszekéren utazva bejárjuk a környéket, megmutatja a táj jellegzetes növényét, a pampafüvet és a sokféle cserjét, bokrot. Az egyik legfontosabb helyi specialitás a steak: többféle marhahúsból, sokféle fűszerezéssel készülhet, kísérőként vörösbor dukál. A finom ebéd után tangó- és lovasbemutató következik. A gauchók nem csupán jó lovasok, de lovagiasak is: szívesen elviszik a hölgyeket lovagolni, megmutatván, hogyan kápráztatták el egykoron szívük hölgyét. A tangó este folytatódik: Buenos Aires számos éttermében van táncbemutató, ahol a profi táncosok különböző korokból származó ruhákban mutatják be a tangó történelmét.
Utunk Buenos Airesből az Iguassu-vízeséshez vezetett. A Brazília és Argentína határán húzódó, 270 vízesésből álló zuhatag páratlan természeti csoda: a víztömeg legnagyobb esése 82 méter, az átlagos magasság 60 méter. Leghatalmasabb zuhataga az Ördögtorok: a kilátóról nézve Isten csodálatos teremtő erejében gyönyörködhetünk. Csónakkal pedig egészen a vízesés alá lehetett menni, közvetlen közelről megcsodálva a hűs zuhatagot. A vízesést rendkívül dús növényzet, a dzsungel veszi körül, számtalan különböző fának, cserjének, élősködőnek, virágnak és megszámlálhatatlanul sok fajta állatnak otthont adva. Közülük a legbátrabbak az ormányos medvék voltak, az élelmiszeres zacskók csörgésére előjöttek a dzsungel mélyéből, hogy elszedve az emberektől az ételt, táplálékhoz jussanak. Az Iguassu Nemzeti Parkban közelebbről is megcsodálhattuk a dzsungel fáit és madarait: a tukánok színes tollaikkal és csőrükkel kitűntek az őserdő zöldje közül.
Uruguay fővárosába, Montevideóba érkezve egy hasonlóan európai jellegű város fogadott bennünket. A parkok, terek, szobrok, sugárutak, múzeumok, kávézók sokasága jelzi: az itt élő népek szorgalmas munkával, az ország adottságait remekül kihasználva jutottak el a mai magas életszínvonalra.
Utunk legutolsó, ám talán legcsodálatosabb állomása Rio de Janeiro volt. A várost a megdöbbentő kontrasztok jellemzik: épületeinek 60%-a favela, azaz nyomornegyed. Argentínához képest itt sokkal rosszabb a helyzet: a favelák lakói nem csupán szegények, hanem sokszor bűnözők is. Ami ráadásul gyakran nem is a saját hibájuk, hanem a „rendszeré”, hiszen megszületésük után a favela lakóit a szülőknek el kell vinniük a „területileg illetékes” maffiafőnökhöz, aki már ekkor elrendeli, hogy később mivel foglalkozzon a gyerek: drogkereskedelem, rablások, prostitúció és gyilkosság a „választék”. A befolyásos maffiafőnökök felett pedig sajnos a rendőrségnek sincs igazán hatalma, így maradnak az utcai harcok, bandaháborúk, a kiszolgáltatottság, a nyomor.
A favelák után óriási kontrasztot jelent a belváros a felhőkarcolókkal, elegáns házakkal, gazdag villanegyedekkel. Ám az épületek szépsége elhanyagolható a természeti adottságokhoz képest. A kilátás a cukorsüveg-hegyről és a Krisztus-szobornak otthont adó Corcovado-hegyről méltán az egyik leghíresebb a világon. Számtalan kisebb-nagyobb sziget, öböl, hegy, a tengerpart és a végtelen óceán teszi felejthetetlenné a panorámát. A 30 méter magas Megváltó Krisztus-szobor talpánál állva pedig megérezhetjük a Teremtő nagyságát, jóságát és a világot átölelő szeretetét.
Rió az épületek és a panoráma mellett számtalan szórakozási lehetőséget is kínál. A Copacabana homokos partja, az óceán hűs hullámai, a napfény, a pálmafák és a kék ég egy mesevilágot idéz fel. Az esti órákban pedig a szambatáncosok varázslatos világa ejt rabul, akik különböző korokból és tájakról származó ruhákban idézik fel a riói karnevál csodálatos forgatagát.
Az egyik leghíresebb, ma is élő brazil író, Coelho szavaival búcsúztunk ettől a varázslatos országtól: „Járunk szerte a világban, kutatunk az álmaink és eszményeink után. Gyakran elérhetetlen helyekre suvasztunk el olyan dolgokat, amelyek már csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk.”
Telek Andrea
A képek a szerző fotói: A Megváltó Krisztus-szobor Rio de Janeiróban; Montevideo főtere; Iguassu-vízesés; Copacabana (Kilátás a Corcovado-hegyről)
Hasonló cikkeinkből:
Talita Londonban – Izgalmas házak
Mont-Saint-Michel – “Ki olyan, mint az Isten?”
Talita Madridban – Sokkoló élmény
Tweet