Talita

Keresztény női magazin

Ne lopj!

orommondo6
De hol kezdődik a lopás?

1941-ben a baseli egyetem egyik szemináriumában hangot adtam megbántottságomnak, hogy az akkori svájci térképen Magyarország a balkáni államokhoz volt sorolva.

– Mi nem vagyunk Balkán – mondottam –, mi Európához tartozunk, legfeljebb délkelet-Európához. A szemináriumot vezető professzor kedvesen elmondotta, hogy ő járt egyszer Magyarországon. A gyorsvonat félóráig futott keresztül egy ember birtokán, felhívták rá a figyelmét.

– Nos – mondotta –, amíg önöknél félóráig fut a gyorsvonat egy ember birtokán, addig ne legyen megsértődve, ha mi a térképeinken az önök országát a Balkánhoz soroljuk!

Ebben az ítéletben benne volt, hogy ezt a helyzetet ő igazságtalanságnak, ezt a birtoklást ő lopásnak minősítette. Azóta több mint negyedszázad telt el. A nagybirtokból lett közös birtok termelőszövetkezeti ülésén nevezte valaki a tagok magatartását : magamizmusnak. Azaz hogy mindenkinek csak maga felé hajlik a keze, szíve, munkája, dolga! S a dolgok, a termékek olykor szőrén-szálán eltűnnek.

– Igen, ez itt a nagy kérdés: hol végződik a jogos tulajdon és hol kezdődik a jogtalan? Ugye, nem is olyan könnyű kérdés: hol kezdődik a lopás és hol végződik? Mert ez azonnal a magántulajdon kérdését veti fel. És azt: hol kezdődik és hol végződik a magántulajdon?

A statisztikusok kimutatták, hogy földünkön átlagban tíz ember közül egy annyit keres, mint a többi kilenc. Csoda-e, ha ez a kilenc ember tolvajt kiált afelé az egy felé?

Indiában például az átlagos havi kereset néhány dollárnak felel meg. Csoda-e, ha ez az „átlag“ kinyújtott karral mutat a palotákra és az elsuhanó luxus autókra, és tolvajt kiált?

Az emberiség egyik fele szüntelen éhes, de a másik, a kisebbik fele jóllakott, sőt inkább túltáplált. Csoda-e, ha az emberiség éhező fele egyre hangosabban tolvajt kiált az emberiség másik fele felé? Nem, nem olyan egyszerű ez a kérdés, ez a parancsolat: ne lopj, és kész!

Mindenekelőtt el kell mondanom erről a parancsolatról, hogy ez nem „moralizáló“ parancsocska! (…) Sokkal inkább védő- és vádbeszéd! Isten kinyújtott keze a szívünk felé! Az értelmünk felé! Egész lényünk felé!

– Én paradicsomnak teremtettem ezt a földet, és ma is az lehetne! Mindenkinek jutna elég, mindenkinek lehetne kenyere, otthona, békessége, jövendője, emberhez méltó élete! Vigyázz, ezért te is felelős vagy, ember, aki ma is jóllaktál és kedves, rendes otthon vár rád!

„Mid van, amit nem kaptál?“ (1Kor 4,7) –Tőlem! És mit gondolsz, mit viszel el innen? Tudod-e már, hogy a szemfedődön nincsen zseb? Tudod-e már, hogy óránként háromezer ember hal éhen, és az éhségtől száz- és százezrek sárgának látják az én szép világomat? Tudod-e, hogy mindened csak kölcsönkapott ajándék? Számon kérem tőled! A gyermekedet, az életedet, a szemétbe kidobott kenyérdarabkákat; számon kérem, és te mit felelsz? Számon kérem már most, és számon kérem az ítéletkor! Mert minden az Enyém! Csak kölcsönkaptad, hogy sáfárkodj vele!

Hol a GYERMEKED? Nem loptad el tőlem? Eljön-e veled együtt hozzám a templomba?

Hol van a te TESTVÉRED, Káin? Felelős vagy érte!

És hol vagy TE MAGAD? Ádám, hol vagy? Éva, hol vagy? Hol vagy, miben vagy? Nem lopod el magad szüntelen tőlem? Hol bujkálsz előlem?

De merészkedjünk a parancsolat mélyére: Az a héber szó, amit a Bibliánk lopásnak fordít, a sánáb, nemcsak lopást jelent, hanem ezt is: a bizalommal visszaélni. Így is fordítható: Ne élj vissza a bizalommal! Senki bizalmával, amellyel téged megajándékozott.

Egyszer régebben felkeresett egy testileg-lelkileg összeroncsolt asszony, aki bizalommal fordult valakihez, és feltárta előtte életét, bűneit, bajait. Egy nap múlva az egész falu beszélt róla. Feljelentések sora indult meg ennek nyomán, és egy egész család romlása! Mi ez, ha nem a legszörnyűbb lopás? Egy család békéjének, életének, együttesének és bizalmának meglopása!

Bizonyára olvasóim között is akadnak szép számmal, akik ezt már átélték, hogy így lopták meg őket! És talán egy életre bizalmatlanokká váltak mindenkivel szemben.

Isten szentséges Szentlelke óvjon meg bennünket attól, hogy az egyetlenegy és valóban szent magántulajdonnal visszaéljünk: az ember, a másik ember bizalmával.

 

Gyökössy Endre

(A két középpont; részlet)

Nyitókép


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162