Nem kell többé sírnod!
Tataratta, tratatta!! Figyelem! Különleges felfedezésre jutottam ma véletlenül. A nagy tudományos felfedezésekhez is sokszor véletlenek sokaságán keresztül vezet az út, hát így volt ez velem is.
Úgy egy hónapja túl sok zöldbabot pucoltam, volt még itt petrezselyem, és az apróra vágott zöldbabot a petrezselyemmel, és egy fél hagymával együtt egy zacskóba tettem, és lefagyasztottam, majd jól jön ez később meggondolásból.
Ma elővettem az eltett zöldbabot délelőtt, és dél körül nekiálltam főzni. Először a hagymát összevágni. És itt jön a felfedezés! A félbevágott, kissé felengedett fej hagymát szeletelni kezdtem, először csak azt észleltem, hogy szinte magától hasad a kés alatt, aztán azt, hogy nem sírok tőle, nincs semmi illata, aztán még a kezem is megszagoltam, és semmi! Ráadásul ezt a deresre fagyott hagymát olyan jó volt vágni, mintha a téli napsütésben gyalogoltam volna, a csizmám alatt recsegett a fagyott hó, a friss levegő felfrissítette az arcom. Gondolatban.
Hát csak ennyi. Megpucolva, félbevágva néha fagyasszunk le pár hagymát, és szép téli sétává változik a főzés.
Ja, és hogy mi lett a zöldbabból? Azt majd máskor elmesélem!
fodorévi
Tweet