Nem kéred a labdát?
Egyszer egy focicsapat csúnyán vesztésre állt. Az edző az oldalvonalról kiáltozott a csapatkapitánynak: „Add át a labdát Calhounnak! Add át a labdát Calhounnak!” A játékosnak már elege volt mindenből, és keserűségében végül visszakiáltott: „Mester, Calhoun nem kéri a labdát!”
Ma beszéljünk azokról, akik benne vannak ugyan a csapatban, de nem adják bele a szívüket.
Jeruzsálem falainak újjáépítése idején Nehémiás azt írta: „A következő szakaszon a Tekóa-beliek javítgattak. Előkelőik azonban nem tették oda vállukat a munkába.” (Nehémiás 3:5 NIV). Ezek az emberek két általánosan elterjedt betegségben szenvedtek, amit így ismerünk: „kényelmes elkötelezettség” és „korlátozott részvétel”. Minden olyan emberre, aki beteljesíti álmát, jut száz másik, aki csupán beszél róla.
Azt mondod: „Most a változatosság kedvéért adakozzon valaki más!”
Ha valaki más fog vetni, akkor valaki más fogja aratni is azt a termést, ami a te aratásod lehetett volna. Megfelel ez neked így?
A Biblia azt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8).
Ha Isten áldásai nem áradnak át rajtad, akkor nem fognak hozzád áramlani sem. Gondolkozz hosszú távon! A mennyben csak azok a kincsek gyűlnek, amikről itt lemondtunk.
Pál ezt mondja: „…Krisztus… az Isten Fia… szeretett engem, és önmagát adta értem” (Galata 2:20). Minden alkalommal, amikor Isten az idődet, a pénzedet vagy a tehetségedet kéri, emlékezz rá, hogy Krisztus mit adott fel érted!
(Bob Gass)
Tweet