Talita

Keresztény női magazin

Neveljük munkára a gyerekeket?

Ez a komoly kérdés egy nehezen megoldható feladatot rejt, mert a családok tagjai szaladnak a saját életük megvalósítása után. Eltűnnek a hagyományok, a feladatok átértékelődnek, változnak. Sokak szemében csak a munka és a szórakozás színterei számítanak fontosnak, a család háttérbe szorul.

Ma a modern világ cselekvést vár el. Mindenki jön-megy, mert az fontosabb elvárás, mint hogy „befelé építkezzenek”, tegyenek valamit az otthon és a család harmóniájáért. Vannak, akik csak fizetnek, és ezzel kipipálják a lelkükben lebegő cédulát, amire mindent felírtak. A modern kor cselédjei – a bébiszitter, házvezetőnő, bejárónő, személyi tréner, terapeuta – előzményei megtalálhatók a 18-19. századi klasszikus irodalmi művekben a dajka, a társalkodónő, a cselédek, a gazdatiszt és mások alakjában. A modernizálódó világ mintha nem akarná megérteni a fészek melegére vágyó tagjait.
Szerencsére azért van még rá lehetőség, hogy találkozzunk másfajta szemlélettel is ebben a rohanó világban. A nagy szocialista munka-kultusz lecsengett, igaz, ma meg a kapitalizmus munkáltatói tekintik tulajdonuknak a beosztottakat, teljes pszichés zsarolási tárukat bevetve állítják őket elvárások elé. Mégis, ma már sokan szeretnének részmunkaidőben tevékenykedni, de arra nagyon kevés a lehetőség. Sok szülőt frusztrál az, hogy teljes munkaidős foglalkozás mellett nincsenek jelen gyermekeik életében, így nehéz gyereket nevelni, következetesnek lenni.

Pedig nagyon fontosak a nevelésben a bizalmon alapuló, következetes elvek! Ha a szülők összhangban vannak, azt a gyerek is átveszi: ha azt tapasztalja, hogy szülei megbeszélik a család körüli történéseket, az élet nehézségeit, örömeit, és ennek ő is részese, akkor természetességgel fog viszonyulni a feladatokhoz, nehézségekhez.
Ez igaz a munkára nevelésre is. Már kisded korban el lehet kezdeni a munkára nevelést azzal, hogy egy-egy játékának a helyretételére biztatjuk. Az értelmi, testi fejlődés folyamán egyre több és több feladat megoldásába lehet bevonni a gyermeket.

Személyes élményem, hogy a háztartásban adódó feladatokat a szüleim megosztották egymás között és velünk, gyerekekkel is. Évekig táblázat függött az előszoba- ill. konyhaajtón, hogy ki mikor, mit tesz a családért. A háztartási munka beosztása a fiúkra is vonatkozott. Az életkort, az elfoglaltságainkat figyelembe vették, és mindig azok szerint frissítették a táblázatot. Így megtanultunk minden háztartási munkát, szervezési feladatot. Ezt az ötletet a saját családom életében is alkalmaztam.
Természetesen ahány család, annyi elképzelés.

A munkakedvhez egy belülről fakadó igény is szükséges, amit a szülői mintán és biztatáson keresztül tud magáévá tenni a gyermek. Nagyon kell őt dicsérni, az elvégzett feladatok értékét megbecsülni és ezt tudtára adni.
Sajnálatos, hogy a média, a reklámok azt sugallják, a pénz, a vagyon „könnyen jön” (csak egy telefonjába kerül, és máris pénzt kap, mehet vásárolni…) – ezzel igen rossz példa ivódik a gyerekekbe. Tudatukban a munka nélkül szerzett pénz értéktelen képe formálódik, nem pedig a munka = pénz, ami sokkal hitelesebb.

Dobos Anikó

Kép: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162