Nők a II. Vatikáni Zsinaton – A változás első jelei
Adriana Valerio olasz történész és teológusnő könyvében felidézi azoknak a nőknek a történetét, akik részt vettek a II. Vatikáni Zsinaton. Jó tudni: jelenlétük akkor felért egy forradalommal.
Boldog XXIII. János 50 évvel ezelőtt nyitotta meg a II. Vatikáni Zsinatot. Utóda, VI. Pál pápa hivatalosan 1964. szeptember 8-án jelentette be, hogy a zsinaton nők is jelen lesznek „auditrix”, azaz megfigyelő minőségben. Szeptember 25-én a francia Marie-Louise Monnet volt az első nő, aki belépett az aulába.
Az 1964 szeptembere és 1965 augusztusa közötti időszakban összesen huszonhárom nő, tíz szerzetesnő és tizenhárom világi volt jelen az üléseken. (A zsinat teljes időszakán a résztvevők összlétszáma 2778 volt). Adriana Valerio olasz történész és teológusnő, a nápolyi II. Frigyes Egyetem kereszténység és egyháztörténet tanára, könyvében (Carocci, 2012) felidézi a huszonhárom feketébe öltözött, fején fátylat viselő nő történetét. Kutatásai során felhasználta a Vatikáni Titkos Levéltár és a Világiak Pápai Tanácsának értékes dokumentumait, az egyes kongregációk, egyházi társulatok anyagait is. Ezek a nők valóban a „jövőből” érkeztek. A szerzetesnők a világ minden részén élő, különféle kongregációhoz tartozó nővérek ezreit képviselték, a világiak pedig fontos társulatokban, egyházi mozgalmakban töltöttek be vezető szerepet.
Marie Louise Monnet és Mary Luke anya, a zsinat két résztvevője
Az olasz teológusnő az „Egy új Pünkösd” c. fejezetben összefoglalja a történelmi esemény előzményeit, kiemelve olyan epizódokat, amelyek rávilágítanak arra a fejlődésre, amely az elmúlt ötven évben a nők egyházi jelenlétében is végbement.
1963. november 2-án államcsíny során meggyilkolták Ngo Dinh Diem vietnami elnököt. Amikor fivére, Pierre Martin Ngo Dnh Thuc, Hué érseke egy hónappal később, 1963. december 2-án a Vatikánban engesztelő szentmisét mutatott be a merénylet áldozatául esett elnök lelki üdvéért, csak a család férfi tagjai kaptak engedélyt arra, hogy szentáldozáshoz járulhassanak.
A változás első jelei a zsinat második ülésszakán mutatkoztak, amikor Leo Josef Suenens, belga bíboros, brüsszeli érsek 1963. október 22-én beszédében utalt arra, hogy a Szentlélek az egyház minden tagjára kiárasztja ajándékait. A bíboros javasolta, hogy nőket is hívjanak meg a zsinati megfigyelők közé.
„Azt hiszem, hogy a nők alkotják az emberiség csaknem 50%-át. A szerzetesnők, akik szintén az egyház tagjai, több mint egy millióan vannak. Hol van az emberiség másik fele?” (Leo Josef Suenens)
Felszólalása, bár megtapsolták, sokakban félelmet és aggodalmat keltett. Josyf Slipyj ukrán érsek emlékeztetett a páli tiltásra, idézve az első Korinthusi levél sorait: „az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken” (13,34).
Georges Hakim galileai melkita érsek arra hívta fel a zsinati atyák figyelmét, hogy az egyházról szóló vázlat („schema”) szövegében nem tettek említést a nőkről. Az egyik „zsinati anya”, a világi hívek mozgalmában elkötelezett ausztráliai Rosemary Goldie tanúságtétele szerint VI. Pál már 1963-ban szeretett volna néhány nőt is meghívni, de egy évre volt szükség ahhoz, hogy leküzdje az ellenállás különféle formáit.
A pápa 1964 szeptemberében, Kisboldogasszony ünnepén tett kijelentését nem mindenki helyeselte és támogatta, ugyanakkor kivívta sokak elismerését. 1964 októberében Albino Luciani püspök, a későbbi I. János Pál pápa az „Avvenire” c. olasz katolikus napilap hasábjain fejezte ki egyetértését. Rámutatott a nők zsinati jelenlétének fontosságára, és kifejtette: részvételük nem pusztán jelképes lesz, hanem az aulán kívül a zsinati bizottságok kikérik majd véleményüket és lehetőségük lesz arra, hogy előterjesszék szempontjaikat, javaslataikat és megjegyzéseiket. A püspök bölcsen így válaszolt azoknak, akik a páli tanításra hivatkoztak: „Szent Pál tiltása csak a korinthusi nőkre vonatkozik, és csak azokra, akik abban a korban éltek”.
2012. október 4-e és 6-a között a Vatikánban 200 történész és teológus nemzetközi konferenciát tartott „A teológusnők újraolvassák a II. Vatikáni Zsinatot” címmel. Az összejövetelen részt vett Bodó Márta, az erdélyi Keresztény Szó kulturális havilap főszerkesztője, teológusnő is, aki műsorunkban többek között elmondta, hogy a találkozón jelen volt egy 88 éves 14 gyermekes mexikói családanya (Luz María Longoria Gama), aki férjével együtt 50 évvel ezelőtt részt vett a zsinaton.
Az „Osservatore Romano” havonta megjelenő „Nők, egyház, világ” c. melléklete októberi, 5. számában szintén megemlékezik a történelmi eseményről, az első zsinatról, amelyen nők is jelen lehettek.
VI. Pál pápa a zsinat lezárásakor, 1965. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén üzenetet intézett a nőkhöz. A 11 pontban Montini pápa többek között megállapítja: az egyház büszke rá, hogy felszabadította a nőket és az évszázadok során felragyogtatta lényegbeli egyenlőségüket a férfiakkal. Úgy látta, elérkezett az ideje annak, hogy a nők hivatása kiteljesedjen, mivel a társadalomban eddig soha nem látott szerepet töltenek be.
“Ti, akik az igazságot édessé, gyengéddé, hozzáférhetővé tudjátok tenni, kötelezzétek el magatokat, hogy a zsinat lelkisége bejusson az intézményekbe, az iskolákba, a családokba, a mindennapi életbe.” (VI. Pál)
Keresztény és nem hívő nőkhöz egyaránt fordult ma is időszerű szavaival: „Rátok van bízva az élet. A történelemnek ebben a súlyos pillanatában a ti feladatotok, hogy megmentsétek a világ békéjét”.
A Vatikáni Rádió nyomán.
Nyitókép. Második kép. Harmadik kép: Adriana Valerio.
Kapcsolódó cikkeink:
A “jó pápa” meglepetés-zsinata
Kerekasztal, nem harctér! – Beszélgetés a keresztény feminizmusról
Tweet