Ökumenikus koktél
Ezekben a napokban zajlik az ökumenikus imahét. Legmélyebb vágyunk az, hogy az egység gondolata ne csak ilyen ünnepi alkalmakkor merüljön fel, hanem törekedjünk rá nap mint nap. Nem kirakat-ökumenére van szükség, hanem valódi, a gyakorlatban is megvalósuló egységre – a szeretetben. Koccintsatok velünk erre az alábbi ökumenikus koktéllal!
„Krisztus többször használja a házasság képét önmaga és a benne hívők egységének szemléltetésére (Ef 5,31-32). Ez az ökumené szempontjából is tanulságos. Mi kell ahhoz, hogy két ember házassági egységre lépjen? Kell hozzá például az, hogy minden kérdésben tökéletes egyetértés legyen közöttük? Nem. Akadálya-e a házasságnak az, ha a felek bizonyos dolgokról nem ugyanazt gondolják? Nem. Talán addig nem házasodhatnak össze, amíg minden kérdésben egységre nem jutnak? Dehogynem. A lényegben kell egyetérteniük, ami ebben az esetben az, hogy együtt, egyként akarják folytatni az útjukat. A házassági – Isten előtt teljes – egység tehát létrejön a különbségek ellenére is.”
„Manapság az egység hangos, színes, harsány vagy látványos formákban ölt testet a keresztény szubkultúra színpadain. Szerintem az egységhez alapvetően sírás, összetörés és tépelődés kell. Kétség saját igazunkban, kétség a jelenlegi rendszer létjogosultságában. Az egységhez a működésképtelen technikák megkérdőjelezésén át vezethet az út.
Ez persze nem trendi, és nem is tűnik vonzónak. Végül azonban egy sokkal vállalhatóbb eredményhez vezet. Csak a kacatoktól megszabadult ember tud igazán fellélegezni, és mások felé nyitottsággal fordulni. Továbbra is látni fogja, hol húzódnak az egyes felekezetek demarkációs vonalai, de ezeket inkább tiszteletben tartja ahelyett, hogy folyamatosan hangsúlyozza őket. Már nem potenciális „áttérítendőt” lát a másik keresztényben, aki vállalhatatlan doktrinális állásponton van, hanem partnert a párbeszédhez, akivel normális módon akár meg is tudja vitatni nézetkülönbségeit. És igen, még az is lehetséges, hogy egy idő után a kiábrándultságból felébredt keresztény szívesen összejár, baráti lelkülettel egy asztalhoz ül tőle teljesen távol álló nézetek képviselőivel.
Azt hiszem azonban, mindez az egyén szintjén történik, és nem is lehet kollektivizálni. Tapasztalatom szerint az egység nem tömegek, hanem konkrét emberek között, konkrét szituációkban szokott megvalósulni. Felemelő pillanat, amikor megtörténik, de sajnos ritka is.”
Sitku Tibor – pünkösdi keresztény
„Érdekes számomra az a nyilvánvaló tény, hogy a kereszténység nagyobbik fele – az „és Fiútól” kiegészítéstől eltekintve – nemcsak hogy vallja, de el is mondja e Hitvallást (A Niceai-Konstantinápolyi hitvallást. A szerk.) a liturgiában a maga helyén. (Itt elsősorban a katolikusokra és az ortodoxokra gondolok.) Ezek a mondatok – megítélésem szerint – kielégítőek lennének egy közös teológiai párbeszéd alapjaként, hiszen fenntartások nélkül fogadhatja el ezt akár egy protestáns is. Nem véletlenül, hiszen az egyháztörténet legmélyebb rétegéhez tartozik, mert az I. és II. egyetemes (más néven: ökumenikus) zsinaton fogalmazták meg ezt a formulát.
Az út a visszatéréshez is éppen ez lehet: a katolikus egyház és az ortodox egyház egyaránt elfogadja az első hét egyetemes zsinatot. Ha ezekből a zsinatokból indulunk ki, akkor eljuthatunk azokhoz az alapvető dogmatikai kérdésekhez (és válaszokhoz), amelyek közelebb vihetnek a keresztények közötti teológiai párbeszédhez. Nem szervezeti, nem liturgikus és egyéb közösségről beszélek, hanem kifejezetten a tanítás területéről, ami – sokak szerint – a legingoványosabb út. Véleményem szerint azonban nem.”
„Nem kell szőnyeg alá söpörni a teológiai nézetkülönbségeket, de nem is kell úton-útfélen emlegetni azokat! Bízzuk a teológusokra a hitviták zömét, és hogy igazítgassák a helytelen bibliafordításokat, az imádságok, káték és katekizmusok szövegét! Mi, „hétköznapi keresztények” keressük az együtt munkálkodás lehetőségét más felekezetű, jó szándékú emberekkel! Biztassuk és segítsük egymást a munkahelyeken, iskolában, boltban, játszótéren, orvosi rendelőben, buszon…
Néhány száz év múlva talán már egész otthonosan fogjuk érezni magunkat egymás körében! Erre azért is szükségünk lenne, mert hamarosan szembe kell néznünk az egyházszakadásoknál sokkal nagyobb kihívással: muszlim és távol-keleti vallású testvéreink velünk szemben támasztott, értékeink rovására menő igényeivel az élet minden területén. Az ő kihívásukra nemsokára választ kell adnunk – nem külön-külön, hanem együtt.”
Kölnei Lívia – római katolikus
Sorozatunk az ökumenéről:
A reformáció ünnepén – a keresztények egységéről
Ökumené – Akadálya-e az egységnek a különbözőség?
Tweet