Talita

Keresztény női magazin

Oltásokról, elfogulatlanul

vakcinacio
Kanyaróoltás. Szárnyra kap a hír a sajtó közvetítésével: meghalt egy kanyarós gyerek Berlinben. 
Oltatlan volt  írják. Oltott volt – terjed a neten. Szívbeteg volt  hangzik el egy beszélgetésben egy német TV-csatornán.

És már harsog is a hivatalos válasz: oltani, oltani, oltani! Még többet oltani!

Oltáspártiak – oltáskritikusok – oltástagadók. Mindig csak szélsőséges pontokból lehet ránézni egy problémára, amikor az igazság általában valahol a kettő között van?!

Idealista álomkép, ha azt szeretném, hogy

  • a „ne árts”-elv itassa át az egész orvostársadalom és törvénykezés lelkét és kezét is,
  • a lelkiismeret felülírhassa a rossz rendelkezéseket, törvényeket,
  • mindenki – tettekben is – a páciens érdekeit szolgálja,
  • egészség tekintetében a tiszta szakmaiság és ne a tekintély, pénz- és hatalmi érdekek legyenek irányadók?

Induljunk ki két dologból:

  1. Magyarországon oltatni kell, mert ezt törvény írja elő.
  2. Egyre többen nem akarnak oltatni (se nálunk, se másutt).

Ha például egy gyerek egyre többször hazudik, vagy egy másiknak egyre gyakrabban van rémálma – nem az a helyes megközelítés, ha megvizsgáljuk a lehetséges okokat és gyökerénél orvosoljuk a bajt? Persze lehet egyre súlyosabb büntetéseket kiszabni rá a hazudozás miatt, vagy a másik esetben elmagyarázni neki egyre hangosabban, hogy nincs miért rémálmai legyenek, ne hisztizzen. Vajon akár az egyik, akár a másik helyzetben jó irányba fognak mozdulni a dolgok?

Lucifer:
„Az ember ezt, ha egykor ellesi,
Vegykonyhájában szintén megteszi. –
Te nagy konyhádba helyzéd embered,
S elnézed néki, hogy kontárkodik,
Kotyvaszt s magát istennek képzeli.
De hogyha elfecsérli s rontja majd
A főztet, akkor gyúlsz késő haragra.
Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől?-„
(Madách Imre: Az ember tragédiája – első szín)

Akármi történik, mindenre azt a választ adni, hogy oltani, oltani, oltani… – anélkül, hogy a kérdést több oldalról körüljárva megvizsgálnák – ez egyszerűen embertelen, az orvosi hivatáshoz méltatlan.

Minél erőszakosabban próbálunk valami ellen fellépni, annál nagyobb lesz az ellenállás azzal szemben, amit erőltetünk. Ha nem akarnak oltatni, akkor ezt a kérdést nem értelmiségi hisztériaként, oltásellenes örületként kellene kezelni, hanem a tapasztalatból kiindulva a valós okoknak kellene utánajárni objektív vizsgálatokkal, a reális helyzetet tükröző statisztikákkal, a különböző anyagi- és csoportérdekektől független eljárásokkal.

Ha ilyen ténylegesen korrekt vizsgálatokkal és statisztikákkal bebizonyosodik, hogy kérem, nincs itt semmi baj, legfeljebb apróságokon kell változtatni – legyen! Ha azonban az jön ki, hogy egy-egy oltással vagy általában az oltásokkal valami baj van, akkor új, korszerűbb oltások bevezetésén kell gondolkodni – már ha egyáltalán az oltás az egyetlen alternatíva –, vagy az oltások helyett más megoldás után kell nézni.

Lehet, hogy

  • átalakult a kórokozó,
  • az oltás maga nem ad kellő és hosszabb időn át tartó védettséget,
  • előfordulnak kedvezőtlen mellékhatások,
  • az egész oltási programban van a hiba, és az immunrendszer már nem tud mit kezdeni az egyre nagyobb számú oltással, a szinte állandó – hatásfokozókkal megspékelt és egyéb testidegen anyagokkal történő – izgatással, stb.

    Megannyi kérdés, mely megnyugtató válaszra várna.

oltaskarosodas
Azoknak a szülőknek a döntő többsége, akikkel kapcsolatba kerültem, és akiket ma oltástagadó bélyeggel illetnek, törvénytisztelő állampolgárokként kezdték gyermekeiket oltatni. Azt tapasztalva azonban, hogy gyermeküknél az oltás után furcsa tünetek jelentkeztek, nem ritkán igen súlyos betegségsorozatok indultak, érthető módon nem akarták alávetni őket újabb megpróbáltatás(ok)nak. Ez egy teljesen normális anyai viselkedés. Ezért azonban a „mindenható” orvostudománytól és a még „mindenhatóbb” törvénykezéstől megbélyegzést, meghurcolást, büntetést kaptak-kapnak. Ezt tartom ma hazánkban az oltásokkal kapcsolatos egyik legkomolyabb és leginkább gyors megoldásra váró problémának.

Van olyan ember, aki gyermeke vagy saját egészségét önként feláldozza a közösség, a „nyáj” egészségének megőrzéséért? Ráadásul egy bizonytalan eredménnyel kecsegtető beavatkozás során? Jogilag, emberjogilag kötelezővé lehet tenni egy egészséges gyermeken végzendő, invazív, mind védettség, mind szövődmény-kialakulás tekintetében bizonytalan eljárást?

Ma, az információk gyors terjedésének világában már nem lehet elhallgatni, hogy
– emberek megnyomorodhatnak, meghalhatnak oltást követően,
– kontinensünkön az oltásoktól függetlenül is jelentősen csökkent a járványos betegségek gyakorisága és a megbetegedettek szövődményei, valamint halálozása,
– hiányzik az influenzaoltásból pont az a vírus, ami az idei járványban főszerepet játszik,
– mára már olyan anyagi érdekek is mozgatják az oltáspártiakat, amelyek mindenen átgázolnak,
– félelem- és bűntudatkeltéssel manipulálják az embereket, stb.

Hogy ezek az információk néha túlzók? Lehet. Ám a sajtó által közvetített hivatalos hírek sem felelnek meg sokszor a valóságnak. Nehéz mindkét oldal vélekedései közt eligazodni, hiteles adatokra lelni.

Kiben bízhat ma egy szülő? Kivel oszthatja meg kétségeit az oltásokról? Orvosával – tisztelet a kivételnek – a legritkább esetben.

Az orvos ma még kollégája érvelésére is süket. Csak fújja az 50-60 éve folyamatosan a fejébe töltött „igazságot”, mert ez meggyőződésévé vált. Vagy ha saját tapasztalata alapján mást gondol, akkor többnyire szemét, fülét és száját is befogja. Érthető. Ha nem így tesz, őt is büntetik, nemcsak a szülőt.

Közben nem veszik figyelembe, hogy a terápiás protokollok is teljesen átalakultak, fantasztikus új műtéti és diagnosztikai eljárások sora jelent meg az orvoslásban. Ugyanakkor 10-20 éve még kötelezően alkalmazott gyógyszerek és módszerek mellőzöttek lettek, vagy éppen tiltólistára kerültek. Érdekes, hogy a terápiás beavatkozásoknál és a diagnosztikában mindenki természetesnek éli meg a világ fejlődését, egyes elméletek vagy gyakorlatok elavulását, mások kivirágzását. Miért nem lehet ez így az oltásokkal kapcsolatban is?

Szóval, a király igenis meztelen! Lássuk és merjük kimondani! És találjunk megoldást!

Ez azonban csak nyitott elméjű, a saját, jelenlegi álláspontjától különböző véleményen is elgondolkodó, eszmecserére kész, valódi megoldást kereső, kreatív emberekkel lehetséges.

Olyanokkal, akik kellő alázattal viseltetnek a természet törvényeit, a páciensek problémáit, a megelőzés és a gyógyítás kérdéseit illetően.

Kell, hogy legyenek ilyen emberek 2015-ben, Semmelweis Ignác halálának 150. évfordulója évében. Vagy még mindig 1865-öt írunk?

 

Dr. Kürti Katalin

Dr. Kürti Katalin gyermekgyógyász – a Kötelező helyett VÁLASZTHATÓ mozgalom ügyvivője

 A képek forrása:  1. kép,  2. kép

Hasonló cikkeink:

Új hazát keresünk az oltások miatt – Marci története

Darázsfészekbe nyúltam… – Egy édesanya kálváriája

Te félsz az ebolától?

Felelőtlen oltástagadó vagyok?

Egészségesebb egészségügyet! 4. – A biznisz árnyékában


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162