“Örüljetek!” – Hogyan értsük a páli imperatívuszt?
“Ugyan minek örüljek?” – hallani sokszor a megkeseredett mondatot. “Te meg minek örülsz?” – kérdezték gyerekkoromban, ha valamin túl nagyot mosolyogtam. És tényleg: minek lehet ma örülni? Az itt a kérdés. – Mátyás Imre írása.
Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel! (Pál apostol levele a Filippiekhez, 4:4-5)
Mit kezd az ember a fenti bibliai mondattal, ha éppen nem vigyori típus? Ha az élete olyan völgybe ért, aminek nemigen látni a peremét? Egyáltalán, mit tesz örülni? Hogyan értsem ezt a páli imperatívuszt?
Örülni: tudni nem tudom, de érzem, az apostol valami többről beszél, mint egyszerű “örömködésről”. Sajnos nem tudok görögül, lássuk hát, mit mond a mindent tudó Internet. Elő a görög Bibliával!
“Chairete” – annyit tesz: örvendezzetek, legyetek boldogok!
Hogyan? Pál apostol megparancsolja, hogy boldog legyek?
Ha valaki, akkor ő megteheti. Mert ő szívében hordja minden lelkiismeret-furdalását, mivel halálra üldözte Krisztus híveit (lásd István vértanú megkövezése, Ap.Csel.7,58). Ő, akit megvakított az Úrral való találkozás (Ap.Csel.9,3). Ő, aki e sorok írásakor éppen börtönben ül (Ap.Csel.24-28). Igen! Az ő szájából hiteles bizonyságtétel. Ha ő mondja… Gondolhatok arra, hogy Isten vigyáz rám bajaim között. Emlékeztetem magam arra, hogy pusztán kegyelme kiválasztó szeretete nyugszik rajtam. Ha oly sokszor feltesszük a “Miért éppen én?”- kérdést, tegyük fel ilyenkor is: “Miért éppen én rajtam van kegyelem?” Amikor puffognak körülöttünk a “Hol van ilyenkor az Isten?”- kérdőre vonások, akkor jusson eszembe, hogy megköszöntem-e mindazt a jót, ami észrevétlenül történik velem nap mint nap? Miért veszem természetesnek, amikor elindulok, hogy épségben meg is érkezem? Amikor van mit ennem, amikor ivóvízben zuhanyzom? “Miért engedi ezt az Isten?”
Mert az az öröm, amit Pál érez, hálából (is) fakad.
Pszichológusok kimutatták, hogy a hálás emberek boldogabbak. “Nincs tökéletes, probléma nélküli élet, a küzdésmentes jólétben elpuhulna a test, és elbutulna az elme. (…) Nem azok az életélvezők, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni abból, amijük van.” (Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?) Sőt! Egyes szakemberek szerint este felsorolni három dolgot, amikért aznap hálásak voltunk, segít boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élni! De ez nem minden. Köszönömöt az is tud mondani, akinek semmi köze a valláshoz. Egy nem hívő is tud emlékezni azokra a jó dolgokra, amik vele történnek.
Pál azt mondja, “örüljetek az Úrban“. Abban örülni, hogy Neki fontos vagyok, hogy szeret, és ezt naponként ki is nyilvánítja. Hogy hihetek, nem az én érdemem, hanem kaptam azt is, lehet ebben örülni. Erről szól a filippi mondat.
Én ezt nem másoknak írom, hanem magamnak. Nálunk otthon az örömmondásnak, a pozitív visszacsatolásnak, dicséretnek és általában az örülésnek gyenge volt a marketingje. Nem fért meg a vaskalapos “kálomista” szigor mellett (az volt az egyetlen, ami megmaradt több évszázados, elkótyavetyélt nemességünkből). Nem fért bele tradícióink hangsúlyai mellett, a sárgacsekkek rögvalósága mellett: az életöröm nem volt “szabad”. Hosszú út, amíg megtanulom: a dörgedelmes, büntető Isten helyett van nekem örömös, szerető Istenem. Aki nevetéssel gyógyít, humorral tesz tépést sebemre. Gomolyfelhők közé fénypászmát ejt, úgy mulattat. Egyszer rá fogok jönni, mindez miattam van, nekem van. De akkor majd együtt mondom Pállal: “örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!”
Minek örüljek? Annak, hogy “Az Úr közel.” ”Abbá”, “apuci”, Jézus így becézi az Atyát. Tenyerébe hajtom fejem: ilyen közel.
Mátyás Imre
A szerző fotójával.
Tweet