Palotajátékok: Irány Visegrád!
A Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok július második hetében a középkori Visegrád hangulatát, Károly Róbert és Nagy Lajos királyok uralkodásának idejét eleveníti fel. A történelmi hűség szigorú betartásával a Palotajátékok már méreteiben is Magyarország egyik legjelentősebb ilyen jellegű rendezvényének számít a több mint ezer, korhű ruhába öltözött kosztümös szereplővel.
Ha nyár, akkor látnom kell Visegrádot, legalább néhány évente! Gyerekként minden évben voltunk ott. Szentendrén nyaralva bárki vendég látogatott hozzánk, Visegrádra vittük kirándulni. A legszebb látvány a Fellegvár kilátóteraszáról nyílik a Dunakanyarra. Emlékszem, talán valamikor hetedikben dolgozatot írtunk tájleírásból, és én ezt a látványt idéztem fel.
Már három éve nem jártam arra, ideje volt felkerekedni. Az apropót a négynaposra bővített Visegrádi Palotajátékok félárú csütörtöki napja adta. Sógornőmmel, Piroskával és 5 gyerekkel, 7 és 11 év közötti fiúval indultunk el. Busszal mentünk, végig a Duna mellett. A nagyobbak végigbeszélgették az utat – a foci volt a téma, csak Gergő kérdezgette néhány percenként, hogy mikor érünk oda.
Megérkezve csak néztem az ismerős vidéket, tényleg szeretem ezt a tájat.
A palota felé sétálva végig a Fő utcán vásár, sátrak tömkelege. Igényesen összeválogatott árusok, látszik, hogy nem engedik be a bóvlit. A mézes sátornál rögtön le is álltunk kóstolni, meggyes méz, szedres méz, csokis méz és a legfinomabb: a bodzás méz. Attila volt a leglelkesebb, hogy milyet vegyünk majd hazafelé.
A vásár nagy próbatétel a szülőnek… A nagyobbak kaptak némi zsebpénzt, amivel gazdálkodhattak, a szabályok megbeszélése után elszéledtek nézelődni. Mi felnőttek alaposan megszemléltük az ékszereket, a táskákat, a kosarasokat, és a többi izgalmas portékát.
Csábító étkezési lehetőségek sorakoztak a vásárosok pultjai között.
A vártnál nagyobb sor állt a jegyekért, így kettéosztottuk kis csapatunkat. Piroska a gyerekekkel bement a palotába, én beálltam a sorba a lovagi játékok belépőit megvenni. Nagyjából egyszerre végeztünk. A program kezdetéig volt még időnk, megebédeltünk, behúzódtunk az árnyékba, hogy egy kis hűvöset – már ha ez a fogalom egyáltalán értelmezhető a kánikulában – gyűjtsünk magunkba, mert csak a napos lelátóra volt már jegy.
Megebédeltünk és feltöltöttük az üvegeket vízzel.
Mire végeztünk, kezdődött a felvonulás. Harcosok, udvari bolond, a király és a királyné, urak és apródok, dobosok és zenészek követték egymást. Többször láttam már, mégis mindig élvezem! Azért volt némi aggodalom is bennem, mert a tömegben elsodródtunk egymástól, de bíztam a nagyobbakban, hogy fogják a kisebbek kezét, ahogy megbeszéltük. Lassan ment a beléptetés, aztán mindenki megtalálta a helyét. A fiúk előreszaladtak, végül mindenki egymáshoz közel ült le, a nagy tolongásban sikerült mégis egy jobb helyet találnunk. Alig helyezkedtünk el, kezdődött a bemutatók sora. Íjászok, solymászok kezdték elsőnek, aztán jöttek az apródok – egész kis gyerekek is voltak közöttük –, akik bemutatták a tudásukat íjászatban, kézifegyverek kezelésében.
Az olasz zászlósok bemutatója nagyon látványos volt.
Aztán a rablólovagot kellett elfogni és ketrecbe zárni…
Ő azonban megszökött, hogy falován, Akácon jöjjön vissza rabolni…
Közben a lovagi torna küzdelmei is zajlottak. Megidézték a vad longobárdok és hunok harcait is, aztán az ország legkiválóbb borászai legjobb borukat kínálták fel a magyar, a cseh és a lengyel királynak. (A megidézett kor az 1335-ös visegrádi királytalálkozó volt).
Végül a rablólovag elrabolta a játék szépét, így a hős magyar vitézeknek meg kellett ostromolni a rablóvárat, és visszaszerezni a hölgyet!
A bemutatók után a fiúk meglovagolhatták Akácot, felülhettek a trónra, de már indulnunk kellett a hajóállomásra. Útközben, a vásáron áthaladva megvettük a kedvenc mézeket, és megnéztük még egyszer a várat, ha ma nem is jutottunk fel.
A hajóút kicsit ijesztően indult, mert nagyobb hajóra számítottunk, bár végül le tudtunk ülni. A fiúk persze fel voltak dobva, újrajátszották a lovagi torna epizódjait, az utasok nagy örömére.
Piroskával a tájban gyönyörködtünk, és itattuk az éppen arra tévedő gyerekeinket a nagy melegben.
Jó nap volt.
Gyulai Zsuzsa
A fotókat Gyulai Zsuzsa készítette.
Tweet