Talita

Keresztény női magazin

Pedofil médiasztárok, papok…

jimmySaville2_2361841b
Az eredetileg gyerekszeretőt jelentő szó mára a visszájára fordult: pedofilnak azt a felnőtt embert nevezzük, aki a gyerekek iránti szexuális vágyát tettekben is kiéli. A közelmúltban megjelent egy kötet, amely a pedofil papokat érintő esetekről szól. Annak a konferenciának az anyagát közli magyar nyelven, amelyet e témában 2012 februárjában rendeztek a római Pápai Gergely Egyetemen.

Nemrégiben felröppent a hír, hogy Sir Jimmy Savile, a híres angol médiasztár évtizedeken át vegzált kiskorúakat. Az eset külön pikantériája, hogy gyermekintézmények jótevőjeként is űzte „játékait”. Úgy vélte, ő „Jimmy, a király”, aki bármit megtehet, kollégái pedig nem mertek lépni ellene. Munkáltatója, a megbízható és hiteles média etalonjának számító BBC évtizedekig mentegette tetteit. Halála után derült fény valódi énjére, és ma már a sírkövét is menteni kell a felháborodott emberektől.
Ismerős a helyzet? A közelmúltban tele volt a világsajtó a pedofil katolikus papok vélt vagy valós viselt dolgaival. A sajtóhírek túlnyomó többségében nem szerepeltek a bizonyítékok megbízható forrásai. Meglovagolták a szenzációt, és arra építettek, hogy a médiában leírt/kimondott szó önmagában is bizonyossággá válik az emberek többségének tudatában. Nagymamám jutott eszembe – ő akkor nőtt fel, amikor még nem terjedt el a rádió, a halála évtizedében pedig már a televízió és az internet uralta a világot. Meg volt róla győződve, hogy amit bemondanak a híradóban, az úgy is van, az a valóság. A pedofil katolikus papok tömegeiről szóló híreket azok hitték el, akik el akarták hinni – tudatlanságból vagy rosszakaratból.
Pedofil ügyek voltak az egyházban, bár nem légiószámra, hanem töredéke a más társadalmi csoportokban előfordulóknak. De így is túl sok, és mögöttük is összezárt munkáltatójuk, az intézményes egyház. Ez szégyen.

A médiumok által elnézően kezelt belső bűnesetek elszomorítóak, hiszen végül megkérdőjelezték az etalonnak tekintett BBC szavahihetőségét is. Az egyházi esetek viszont borzasztóak, hiszen egy olyan intézmény hitelét kezdték ki, amelynek társadalmi létalapja az erkölcsös élet.
Minden együttérzésem azoké, akik természetellenes vonzalmukat magukban hordozzák anélkül, hogy vágyaik kiélésével kárt okoznának másoknak. Nincs viszont együttérzés bennem azok iránt, akik késztetéseiket erőszakosan a másik emberre kényszerítik, vagy a náluk gyengébbek kiszolgáltatott helyzetével visszaélnek. Arra sincs mentség, ha „a mundér becsületét védve” falazunk az elkövetőknek, és ezzel hagyjuk tovább bűnözni.
Lehet persze mentegetőzni azzal, hogy a határok rugalmasak. Hol kezdődik a pedofil viselkedés? Lehet-e pedofíliával vádolni azt, akinek a tanítványa harminc év távlatából azt állítja: a hitoktató bácsi gyengéden simogatta az arcát, utólag úgy véli, tisztátalan szándékkal? A sajtó szép számmal tálalt ilyen eseteket. Persze bevezethetjük az amerikai modellt, ahol sok iskolában a tanárok nem merik bezárni óra alatt a tanteremajtót, nehogy pedofíliával vádolhassák őket a tanítványaik. Vagy hová sorolnánk azt az esetet, amikor a színi direktor elvonul beszélgetni egy szobába a színi növendékkel szerepről, karrierről, majd belülről bezárja az ajtót, és a nadrágjába ejti a kulcsot: „Ha ki akarsz innen jutni, vedd ki…” Bizonyára sokan kiveszik, hiszen azért próbálkozik újra és újra… A növendékek huszonévesek, nagykorúak. Elméletileg szabadon dönthetnek. Mi ez akkor: olcsó poén? Hatalommal való szexuális visszaélés?

Alapvetően optimista embernek tartom magam, de realista is vagyok. A pedofília bűntette nem fog már sokáig ekkora felháborodást kelteni. Az elmúlt évtizedek tendenciáit figyelve azt jósolom, hogy ha ötven év múlva egy akkori fiatal olvassa majd ezt vagy a hasonló cikkeket, megrántja a vállát: „Micsoda idejétmúlt hozzáállás!” Addigra valószínűleg bevett viselkedés lesz a pedofília, egyike a sokféle „természetes vonzalomnak”. Hiszen a pedofilok nem tehetnek arról, hogy így születnek vagy alakulnak – mondják majd –, tehát ez nem betegség. Miért ne élhetnék ki hajlamaikat?
Túlzó jóslat? Aligha. Az elmúlt ötven év hivatalosan is ledöntötte a szexuális kapcsolatok házasság-gátját, legalizálta a magzatok megölésének lehetőségét, a homoszexualitás pedig egyre elfogadottabbá válik. Naivitás volna azt hinni, hogy a gyerekek törvényben biztosított érinthetetlensége fennmarad a jövőben is. Mind a gyerekgyilkosság, mind a pedofília korhatárai szabadon változtathatók, meg is szüntethetők.

Akit borzongat ez a jövőkép, tegyen ellene most, a jelenben! Ne zárjunk össze az ilyen esetek mögött, se tekintélytiszteletből, se sajnálatból, se kiábrándultságból, se félelemből!

Ez utóbbi a legnehezebb.

 

Kölnei Lívia

Nyitókép

Cikkeink hasonló témában:

Kendőzetlenül a papság körében előforduló pedofíliáról

Önvédelem keresztényeknek


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162