“Kimondhatatlan jól van, ami van”
A huszonnyolc éves Pilinszky János versét idézzük laetare vasárnapon, nagyböjt 4. vasárnapján, amikor a katolikus liturgia középpontjában az öröm áll. A “laetare” szó jelentése “örvendj”, “örvendezz” – a nagyon mély öröm kifejezésére szolgál: „Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! (Iz 66,10)
Aranykori töredék
U. E.-nek
Öröm előzi, hirtelen öröm,
ama szemérmes, szép anarchia!
Nyitott a táj, zavartan is síma,
a szélsikálta torlaszos tetőkre,
a tenger kőre, háztetőre látni:
az alkonyati rengeteg ragyog.
Kimondhatatlan jól van, ami van,
minden tetőről látni a napot.
Az össze-vissza zűrzavar kitárul,
a házakon s a házak tűzfalán,
a világvégi üres kutyaólban
aranykori és ugyanaz a nyár!
És ugyanaz a parttalan öröm,
dobog, dobog a forró semmiben,
ellök magától, eltaszít szívem
és esztelen szorít, szorít magához!
Mi készül itt e tenger ragyogásból?
Ha lehúnyom is, süti a szemem,
mi kívül izzott, belül a pupillán,
itt izzít csak igazán, idebenn!
A világ is csak vele fényesül,
az örömtől, aminek neve sincsen.
Mint vesztőhelyen, olyan vakító
és olyan édes. Úgy igazi minden.
(1949. február)
Tweet