Talita

Keresztény női magazin

Romeók és Júliák – Őszinte leszel vagy bátor?

Rme_lead
Tele van ez a város fiatalokkal. Tavasszal különösen feltűnik a jelenlétük. Van, hogy a tekintetük csodálatosan nyitott, de máskor csak a közöny, a némaság, a köd mögül sejthető a vágy, ami mindannyiukban ugyanúgy dolgozik: Szeress!
Két Romeo és Júlia előadást láttam öt napon belül. A musicalt az Operettben és az Eszenyi Enikő fellegvárává lett Vígszínházban az „eredeti” darabot.

Érzelemáradat

Nagyon fanyalogva indultunk az Operettbe. Musical az egyik kedvenc darabomból… Nem lesz ez így jó. De ha az embernek 12 éves lánya van, akinek minden vágya, hogy a születésnapja alkalmából megnézze a darabot, akkor végül behódol. A fanyalgás addig tartott, amíg felgördült a függöny. Onnantól kezdve az elitista gőgöt felülírta az előadás. Ami több mint profi volt, mégsem hibátlan. De Gerard Presgurvic zenéje elragad, és azokban a pillanatokban is megtartja a darabot, amikor valami nem tökéletes a színpadon.

Mi lehet a titka az immáron nyolc éve töretlen sikerrel játszott darabnak?

A teret szépen, jó ötletekkel alakították ki, a technikát maximálisan, de soha nem öncélúan használja az előadás. A színészek modern jelmezekben játszanak, az ének élő zenével kísért. A tánc elképesztően pörgős. Örök rejtély marad számomra, hogy lehet tánc közben énekelni – lihegés nélkül. Ha ez nem sikerül, hihetetlen nehézkessé válik a könnyű műfaj.

Az első felvonás energiatobzódása után a szünetben kétségeim vannak: jó, ezt végigpörögték, rendben, de hogyan boldogulnak majd a második felvonással, amelyben bizony hangnemváltás kell, hogy következzen? Megint tévedtem.

A második felvonásban az addigi aktivitás megmaradt, amennyire belefért a sztoriba, de a hangsúly az érzelmekre került. Micsoda bátorság! Ellenállhatatlanul áradtak az érzelmek a színpadról. Az első rész tömegjelenetében a Romeóként még kissé elveszetten mozgó Kocsis Dénes a második felvonásban meggyőzően alakította tragikus szerepét. Romeo két nap alatt lett vőlegény, gyászoló barát, gyilkos, száműzött, ifjú feleségével szerelmeskedő férj, menekülő férfi, majd gyászoló férj, újra gyilkos, majd öngyilkos. Elég sűrű élet. Tragédiába illő. És a rendező, a szakmában kultikus figurának számító Kerényi Miklós Gábor beleereszti a színészét ezekbe a szerepekbe érzelmileg is. Ugyanígy Júlia szerepeit is végigvehetnénk, de a lényeg ugyanaz.

romeo12

Az előadás végén, bár a halottnak hitt Júliát vonszoló és közben éneklő Romeo óriási teljesítménye és a jelenet kissé groteszk volta eltereli a figyelmemet, de könnyezek annak rendje és módja szerint. Mint minden valamire való Romeo és Júlia-feldolgozáson.

Jó ötlet a rendezőtől a tisztújítás is. Tavaly novembertől a nagy „öregek” mellé fiatal színészek kerültek a főszerepekbe. Így lett Brasch Bence Mercutio, akinek a játékán még van mit csiszolni, s talán az alkata sem megfelelő, hiszen a Benvoliót kedvvel és nagyon természetesen alakító Kerényi Miklós Máté és Kocsis Dénes nála jóval filigránabb figurák. Kicsit kilóg közülük. Júlia, a nem hétköznapi szépségű Vágó Bernadett, talán egy kicsit sápadt volt a szerepében. Határozottan üdítő volt, hogy a címszereplők és főszereplők valóban fiatalok, nem csak annak látszanak. Kocsis Dénesről még hallani fogunk, nagyon tehetséges fiú. Lehet, hogy kinövi a pesti Brodwayt.

Erkély az egész színház!

Eszenyi Enikő magáévá tette a Vígszínházat. De valahogy illik hozzá ez a szerep. Igazgató, rendező, színésznő. Akárcsak Shakespeare a maga korában a Globe Színházban.

Egy musicalt is nézhetnék, annyira fergeteges az első felvonás. Igazi, ráadásul budapesti, modern komédia. Nagyon jól kivitelezett ötlet, hogy a szereplők mögé a Vígszínház környékét vetíti a digitális technika. Az Új-Lipótváros és Lipótváros utcái, a Margit híd az építkezés alatt egészen közel hozzák a történetet.

Romeo (Varjú Kálmán) és Júlia (Bata Éva), vagyis ahogy a dajka (Börcsök Enikő) nevezi, Juli, a mai divatnak megfelelően öltözködik. A Capuletek és Montague-k közötti torzsalkodás lényegében bandaháború. Romeo motorral közlekedik, Júlia az entré-jában éppen videózik. Kopott piros autó, Lőrinc barát furgonnal, amelynek a felirata: Pax et Bonum, pillangókés Tybalt kezében. Éppen csak nem mobiloznak. (Tulajdonképpen miért nem?) A stílusuk flegma, főleg Romeóé. A Júliát alakító Bata Éva érces hangjával, karakteres arcával inkább anti-Júlia. És poén minden mennyiségben. Varró Dániel szövege erre bőven ad lehetőséget. Ott is, ahol nem kéne – sajnos. Az első felvonást így a nagyérdemű végigkacagja. Ez rendben is van. De már ekkor, a bál- vagy az erkélyjelenetben, de legkésőbb az esküvő alatt a komédiázásnak át kéne adnia a helyét a mélységnek. A fiatalok felemelkedhetnének, átélhetnék, hogy ami velük történik, az nem mindennapi. De Romeo és Júlia megismerkedése inkább vicces, mint megrendítő.

rmeo2

Az erkélyjelenet szakmailag fergeteges: erkéllyé válik az egész színház. Romeo és Júlia hol az egyik páholyban, hol valamelyik karzaton jelenik meg, hol eltűnnek, hol megjelennek, így hangzik el a szöveg. Közben Romeo azért megszemléli a közönség soraiban ülő lányokat, akik a hasukat fogják, úgy nevetnek, és iszonyú zavarban vannak. Jó volt ezt nézni, de utólag az jut eszembe: komolytalan. Igaz, szerelmeinkben mindig ott a nevetséges motívum, ami lehet bármi: egy rosszkor kimondott szó vagy egy kellemetlen pattanás az első találkán.

Talán ezt akarja nekünk Eszenyi Enikő üzenni. A szünetben ugyanaz volt a dilemmám, mint az Operettben: lesz-e ebből tragédia?

Nem lett. A második felvonásban a főleg fiatalokból álló közönség csak lassan döbben rá, hogy már olyasmiről van szó, amin nem nagyon lehet nevetni. A cselekmény még túl hosszú ahhoz, hogy a fiatalok akció nélkül is kibírják. Unatkoznak. Én is. A szereplők nem nagyon találják a helyüket a szerepükben. Csinálják, amit kell. Bata Éva viszont jobb lesz, mint az első felvonásban volt. Csodaszép, amikor azt mondja Romeónak a búcsúzáskor: „Férjem, szerelmem, barátom”. Börcsök Enikő szokásos módon korrekt. Varjú Kálmán viszont továbbra is flegma. A pipogya férj és apa Capuletből (Dengyel Iván) brutális maffiózó lesz, aki folyamatosan cigarettázó idegroncs feleségével (Hullan Zsuzsa) erőszakoskodik.Az első felvonásban Benvoliót nagyon jól alakító Gyuriska János Lőrinc barátként nem hiteles.

A legvégére mégis elcsendesedik a közönség. De nem sírok. Mert nincs min. Nincsenek érzelmek. Az utolsó jelenet pazar díszlete – a beomlott Globe Színházzal a háttérben, elől egy forgó elem, amelynek egyik oldala roncstelep, ezen keresztül vezet az út a kriptába – már idegesít, és azon gondolkozom, mennyibe kerülhetett. Meg azon, hogy vajon Eszenyi miért rendezett ilyen bosszantóan profi, de mély érzelmektől tökéletesen mentes előadást?

Operett–Víg: egy null ide!

Meg is fejtettük Kerényi Miklós Gábor titkát: A musical azért lehet olyan sikeres, mert leplezetlenül szól az érzelmekről. Lehet azt mondani, hogy azok az érzelmek nem léteznek. Csakhogy ez nem igaz. Mert minden látszat ellenére mindannyiunkban ott él Romeo és Júlia fiatalsága és vágya. Vagy legalább emlékszünk erre a vágyra. Eszenyi Enikő eltávolítja magától a tragédiát. Bizonyára van oka rá. Csakhogy az a sok száz fiatal, aki beül a Vígbe, pont azt nem kapja meg, amit egy Romeo és Júlia előadáson megkaphatna: a hitet a megtisztulásban és tisztaságban, a szívünk szavában. A katarzist annak átélésében, hogy milyen törékenyek is vagyunk.Nem kapja meg azokat az eszményeket, amelyekre egész életünkben, de fiatalságunkban különösen nagy szükségünk van.

Az „őszinte leszel vagy bátor” játék jut eszembe: Kerényi Miklós Gábor mert bátran őszinte lenni. Eszenyi Enikő csak bátor maradt. Mert ebben a darabban életről és halálról van szó. Nagy érzelmekről. El lehet viccelni az egészet, csak nem érdemes.

 

Kóczián Mária

 

Nyitókép: innen

Második kép: innen

Harmadik kép: innen

 

Színlapok: Operettszínház

                    Vígszínház

 

Korábbi színházkritikáink:

Nem értem, mi van velem…

Szerepzavar

Kacagni tessék!

Coelho 11 perce a Tháliában

nőNyugat férfiKeleten

Pornó – Visky András darabja a Nemzetiben


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162