Rúzsa Magdi: Taizéi áldás
Hiszem, hogy ha sok jó ember együtt van, és mindenki a jóra gondol, annak ereje van. És van egy történetem, amely a megfoghatatlan erő megtapasztalásáról szól.
Egy nyáron diákként Franciaországban, Taizében ökumenikus ifjúsági találkozón voltunk, és a táborban, mise után Roger testvér néhány embert megáldott. Hozzám is odalépett, fejemre tette a kezét. A különös érzést nem tudom magyarázni, de mintha egy burok elrepedt volna körülöttem. Elöntött a melegség, és folyni kezdtek a könnyeim. Folytak megállíthatatlanul.
Az otthon kapott muníció mellé ez erőt adott ahhoz, hogy minden emberben jót lássak, nyitott legyen a markom, hogy ember és ember között áramolhassanak az energiák.
Hiszem, ez teszi jobbá, szebbé az életet.
(Nők Lapja 2014. július 30.)
Tweet