Talita

Salamon király és az önkéntesség

Az Európai Bizottság javaslata és az Európai Tanács határozata alapján lett 2011 az Önkéntesség Európai Éve. A program célja, hogy segítsen tudatosítani az önkéntességben rejlő társadalmi értékeket, növelje az állampolgári részvételt, és nem mellékesen segítsen a gazdasági válság leküzdésében is.

Nem tudom, a cseh fiú, Vasek mennyire tudatosan akart segíteni a gazdasági válság leküzdésében, vagy csak az önkéntesség európai alapértékeit akarja erősíteni, úgymint a szolidaritást és a társadalmi kohéziót, de már két éve elhatározta, Magyarországra jön az Európai Önkéntes Szolgálat keretén belül. Egy gárdonyi egyesület hívására a velencei gyermekotthonban foglalkozik fiatalokkal, vagy magyar barátainak segít meszelni, tapétázni, és egy magyar cigányzenét játszó együttesben gitározik. A gyerekekkel való munkát annyira komolyan veszi, hogy csütörtökönként egy ideje nem szervez más programot. „Akkor a srácok számítanak rám”, mondja tört magyarsággal.

Vasek teljes ellátást és némi zsebpénzt kap az uniótól az egyesületen keresztül.

Egy 2010 májusában készített tanulmány szerint tízből három európai saját bevallása szerint aktívan vállal önkéntes munkát. A Bizottság becslései alapján az önkéntesség 0,5-5% között járul hozzá az EU GDP-jéhez, míg majdnem 100 millió felnőtt vesz részt valamilyen önkéntes munkában Európában.

 Az Önkéntes Központ Alapítvány legutóbbi, felmérése szerint a magyar lakosság 40 százaléka (mintegy 3,5 millió fő) kapcsolódott be valamilyen önkéntes tevékenységbe. Legtöbbet a lakóhelyi, települési segítségnyújtás, hivatalos ügyek intézése, illetve a szociális, egészségügyi, művelődési területen tevékenykedő szervezetek segítése területén végezték, ugyanakkor legszívesebben a gyermekek számára nyújtanak támogatást, de magas a fogyatékosokat támogató, illetve az idős emberek számára végzett önkéntes tevékenység is.

Jessica spanyol. Ő is a gárdonyi szervezet hívására érkezett Magyarországra, és szintén a gyermekotthonban talált munkát. Jessica azonban nem igazán érezte meg az önkéntesség ízét. Ő már várja, mikor mehet haza.

Bakos István régóta foglalkozik önkéntesekkel. Szerinte a külföldről érkező fiatal kulturális és közösségi vakumba kerül, s hiába a fogadó szervezet törekvése, ha a fiatal önkéntes magányosnak érzi magát.

„Az év során a vállalkozásokhoz is szólunk. A társadalmi elkötelezettség jól mutat egy önéletrajzban, és ki akarjuk emelni az önkéntesség értékét a munkáltatók számára is” – mondta el Viviane Reding, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős uniós biztos.

Emlékszem, tavaly a bicskei gyermekotthont rendszeresen látogatták egy-egy bank alkalmazottai – önkéntesek –, akik egy-egy szombaton festettek, gereblyéztek, murvát hordtak a Batthyány kastély amúgy sem elhanyagolt udvarára. „Jó esik a fizikai munka” – mondta egyikük, egy fiatal nő, aki egy udvari sakktábla kialakításában vett részt.

 Az Unió tagállamaiban az önkéntes munkát végzők százalékos aránya országonként változik. A Bizottság által meghatározottak alapján “nagyon magas” (40%) arányokkal rendelkezik Ausztria, Hollandia, Szlovénia és Nagy-Britannia, míg Bulgária, Görögország, Olaszország és Lettország lakosságának kevesebb, mint 10%-a vállal önkéntes tevékenységet.
Hasonló mondható el a jogszabályi háttérről is. Jelenleg 12 tagállam rendelkezik kifejezetten az önkéntességhez kapcsolódó jogszabályokkal, másik 12 tágabb, általános jogszabályi keretben kezeli azt, a fennmaradó 3 pedig jelenleg dolgozza ki az erre vonatkozó részletesebb szabályozását. Az önkéntes munkát vállaló fiatalokat leginkább a sport és a szabadban végzett tevékenységek vonzza (34%), amit az oktatás, művészet, zene vagy kulturális tevékenységgel foglalkozó szervezetek (22%) követnek. Ezeknél kevesebb a segélyszervezeteket (17%), valamint a vallási szervezetekben (16%) való önkéntes munka.

Tény, hogy az önkéntesség révén az emberek új ismeretekre tehetnek szert, tökéletesíthetik szaktudásukat, kiszélesíthetik társadalmi kapcsolataikat, és ennek köszönhetően gyakran új és jobb álláslehetőségekhez juthatnak.

Levente néhány napja már egy budai padon töltötte az éjszakáit, amikor úgy döntött, felhívja régi kolléganőjét, hogy segítséget kérjen. A fiatal férfi végül egy apró gazdaságba került önkéntesnek, ahol egy permakultúrás módon ültetett kertet kellett gazolnia többek között, ám Levente városi fiatalember lévén, nem tudta megkülönböztetni a krumplit a paradicsomtól, a zellert a cékla levelétől.

Végül a házigazda a locsolást és sütemények sütését bízta rá. Levente mindkettőben jeleskedett, egyik foglalkozása: cukrász.

Magyarországon is léteznek szervezetek, mint például a WWOOF, amelyen keresztül az emberek sok mindent megtanulhatnak a biogazdálkodásról és a fenntartható fejlődésről önkéntes munka keretében. A WWOOF egy cseremegállapodás, amelyben az önkéntesek általában hat órai munkájáért a biogazdák élelmet és szállást ajánlanak. A fiatalok vethetnek, komposztot készíthetnek, kertészkedhetnek, veteményezhetnek, fát vághatnak, vályogot vethetnek, arathatnak, kerítést készíthetnek, házat építhetnek, csomagolhatnak, fejhetnek vagy akár állatokat etethetnek.

Fontos, hogy a két fél pontosan tudja, mit vár el a másiktól. Levente esetében ez nem teljesen tisztázott, hiszen ő kényszerűségből lett önkéntes, s befogadója sem tagja egyik szervezetnek sem. Csupán emberi jóérzés indította a fiatal férfi befogadására, aki sokszor és sokat zúgolódik sorsa ellen.

Vele kapcsolatban Salamon király jut eszembe, aki bölcsességet kért Istentől, amikor úgy kérhetett, akár a mesében az aranyhalat kifogó halász. Nem hatalmat és gazdagságot kért, hanem azt, hogy olyan szemmel láthassa az embereket, akár az Isten. És azt, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Ezt pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha nem a múltban, s nem a jövőben élünk, hanem itt is most. Elfogadva sorsunkat. Ez nem beletörődést jelent, békét azonban – igen.

Konkoly Edit