Szoktál imádkozni?
Ima-e, ha eldarálunk reggel és este egy-egy Miatyánkot, Üdvözlégyet? Esetleg fohászkodunk: „Istenem add, hogy…”? Vagy köszönetet mondunk valamiért: „Édes Jézusom, hálás vagyok…”? Ima, ha belefeledkezünk egy zöld mező szépségébe? Egyáltalán, mikor imádkozzunk?
A fenti kérdések mindenkit érintenek, aki hívőnek tartja magát. Imát mondani annyi, mint lelki életet élni. Intenzíven, nagyon intenzíven. Kapcsolatot létesíteni Istennel. Lemondani arról, hogy saját magunk vagyunk életünk, érzelmeink, gondolataink középpontjában. Egyszerre kilépés önmagunkból, és egy sokkal erőteljesebb megélése annak, amik és akik vagyunk, lehetünk. Gondolataink, érzelmeink, figyelmünk koncentrálása egyfelé. „Játszom egy gondolattal, játszik velem egy gondolat” – ismerjük a slágerből, és a saját tapasztalatunk is az, hogy lehetünk gondolataink fogságában. Az ima kiszabadít ebből, új perspektívát ad figyelmünknek, és egyben életünknek is. Az ima meditáció is.
Mikor szakítsunk időt erre? Nehéz kérdés. Annyi biztos, hogy a régiek ezzel kezdték a napot. Jálics Ferenc, idős jezsuita szerzetes szerint az alvás és evés után a legfontosabb az ima.Utána következnek az emberi kapcsolatok. Az utolsó helyre tette a munkát. Mi sokszor az elsőre…
A jezsuiták honlapján (http://www.parbeszed.hu/) található egy új kezdeményezés: „Napi-útra-való” – Naponta, hétfőtől péntekig meghallgatható, letölthető hanganyag, 10-15 perces elmélyülés:
http://www.jezsuita.hu/main.php?folderID=2001560&articleID=9896&ctag=articlelist&iid=1
Nem kell otthon lenned, hallgathatod utcán, buszon, repülőgépen, vagy akár a fűben fekve és felhőket bámulva is!
Tweet