Talita

Szülés és születés

A szülés és a közvetlenül utána következő időszak jelentős testi és lelki változásokkal jár. Új szerepek, kapcsolatok és helyzetek izgalmas és gyakran konfliktusokkal terhes ütközéseit kell megoldani, harmóniát teremteni, egyensúlyt találni. Aki megtalálja, az megalapozza az elkövetkező évek stabilitását, aki elakad, hosszan gyógyuló sebeket szerezhet, tartós családi egyensúlyzavart alapozhat meg.

Szülés-történelem

A szülésről való gondolkodás, a szülő nő ellátása igen sokat változott, alakult a történelem során. Kezdetben természetesen, biológiai folyamatként bonyolódott le otthon, vagy bárhol, nőrokon, szomszédasszony, később bábasszonyok segítő közreműködésével. A rendellenes szülések a sors kegyétől függően végződtek szerencsésen, avagy tragikusan.

A XVI. században indult jelentős fejlődésnek a szülészet tudománya. Megjelentek az első orvosi könyvek, megalapították az első szülőházakat. A XVII-XVIII. században még tovább fejlődött az orvoslás, szülészeti fogók és egyéb eszközök segítették a doktorok, bábák munkáját, megjelent az érzéstelenítés. A XIX. században Semmelweis Ignác küzdelme a gyermekágyi fertőzések elhárításáért újabb fejezetet nyitott a tudomány történetében. A szülés egyre inkább kezdett egy közepesen bonyolult műtétre emlékeztetni, az orvosi sterilitás, a kórházi körülmények, az egészségügy által átvett szabályozás tekintetében.

Néhány évtizede még a szülő nő és az újszülött megmaradási és egészségi érdekei monopolizálták a szülészeti szokásokat, egyre inkább kórházban, szigorú felügyelet és szabályok mellett, rideg környezetben születtek a gyerekek. Az újszülöttet azonnal elvitték, hogy megfelelő klímájú környezetbe helyezzék a születést követően, mit sem gondolva az érzelmi szükségletekre. Az egészség jogos védelme mögött eltörpült a tény, hogy az anya gyakorta kirekesztődik saját szüléséből, és az orvos és asszisztens csapatnak csak zavaró tényező, hogy nyög, kiabál, érez, teljes személyes mivoltában jelen van. Az újszülött sem csupán biológiai jólétre szorul, nem pusztán a hőmérséklet, oxigén, páratartalom, légnyomás határozza meg hogylétét, hanem a biztonság, a szeretet, az anyai érintés is, amelyek valószínűleg legfontosabb elemei a jó indulásnak.

Mindezen lélektani tudás és tapasztalat újította meg ismét a civilizált világ szülészeteit. Megteremtette az igényt a nőkben, hogy részesei legyenek saját szülésüknek, hogy ne az orvostudomány alanyaként, hanem egyenrangú partnerként, sőt főszereplőként hozhassák világra gyermeküket.

Kellemes szülés, avagy jó születés

Éva félt a fájdalomtól, és rosszul is viselte. Nem bízott szervezetében, minden idegen érzés, ismeretlen megnyilvánulás megriasztotta és bizonytalansággal töltöttel el. A szüléstől különösen tartott. Édesanyjától saját születéstörténetét hosszú szenvedésnek, óriási áldozatnak hallotta, amelyből anyja nehezen épült föl, nem is vállalkozott több gyermekre. Fantáziájában elviselhetetlen fájdalomként jelent meg egy gyermek világrahozatala, az első szülői áldozat jelképeként, amelyet azután követ majd a többi.
A vajúdás kezdetekor magatehetetlen gyermekként ment be a kórházba. Várta, mit mond a madám, átadta magát az egészségügy gépezetének. Mindent átadott, kontrollt, felelősséget egyaránt. Hosszú vajúdás, elhúzó tágulási szakasz, elégtelen fájások, lassan múló idő következett. Éva megadta magát, nem tudta segíteni szervezetét, gyermekét a közös munkában.
Amikor megszületett a baba, már nagyon kimerült volt, szinte alig tudott örülni a hasán kapaszkodó újszülöttnek. Riadtan fogadta, hogy neki kell ellátni gyermekét, alkalmatlannak, bizonytalannak, szerencsétlennek érezte magát.

Az alternatív szülési lehetőségek belső filozófiája, hogy partnerként, sőt meghatározóként tekintenek az anyára. Az anya-gyermek kapcsolat ideális indulása ugyanolyan hangsúlyt kapott, mint az egészség védelme, a problémák megelőzése.

Manapság lehet szülni vízben, szülőágyban, halk zeneszó mellett, apa vagy egyéb rokon közreműködésével, sőt alkalmasint otthon is. A szülés környezete a rideg műtő hangulata helyett a meleg családi otthon légkörét igyekszik nyújtani. Mindez nagyon fontos, de a szülő nő belső hozzáállása talán még jelentősebb.

Aki bízik magában, ismeri szervezetét, képesnek érzi önmagát arra, hogy folyamatait irányítsa, hogy ne kiszolgáltatott áldozat, hanem karmester legyen, az nagyon sokat tehet a jó szülés, a jó születés érdekében. A leghatékonyabb fájdalomcsillapító, amikor valaki nem ijed meg méhösszehúzódásaitól, hanem asszisztálni, együttműködni, sőt szabályozni lesz képes a vele történteket. Kilenc hónap alatt magzat és anya között kialakult kellő egymásra hangolódás, ennek folytatása és a megszületés utáni kapcsolat ideális kezdete lehet a harmonikus szülés.

Ismeretlen ismerős

Hanna a kilencedik hónapban már nagyon szerette volna kézbe venni és megnézni gyermekét. A terhesség alatt nem akarta megtudni a baba nemét, legyen csak meglepetés, mondta az ultrahang vizsgálat során az orvosnak.
Képzeletében kis mokány, sötéthajú, barnaszemű, égetnivaló férfipalánta jelent meg. Fiúnevet gyorsan találtak férjével, lánynéven sokat vitatkoztak.
Amikor a szülést követően hasára tették az újszülöttet, gyengédség öntötte el, amely mögött megbújt egy pici csalódottság a vékonyka, kopasz kislány láttán, aki gyenge hangocskáján inkább panaszkodott, mint sírt, picike volt és védelemre szoruló.
A kislány keveset és lassan szopott, el-elaludt közben a nagy erőfeszítéstől, sokat sírdogált panaszosan. Hanna több-kevesebb sikerrel próbálkozott megérteni az újszülöttet. Keservesen és lassan találtak hangot egymással.

Kilenc hónap elegendő idő baba és mama egymásra hangolódására, és az anyaszerepre való lélektani felkészülésre. Minden jövendő szülőben kialakul egy kép arról, milyen is lesz vajon gyermeke, külsőleg, belsőleg. Egyszerű eset, ha az a gyermek születik meg, akit vártak, nehezebb, ha nem. Más, mert elesettebb, soványabb, kövérebb, koraszülött, valamilyen rendellenességgel, betegséggel született.

Az újszülöttre való igazi ráhangolódás az első napokban már javában zajlik. Mama és baba várja egymástól a megerősítő, pozitív visszajelzéseket. A „jó anya”, az „elégedett csecsemő” csak egymás visszajelzéseinek tükrében érvényes tapasztalat.

Az első napok szoros együttléte teremti meg a lehetőséget a másik jelrendszerének letapogatására, üzenetek egymásra hangolására. A jól táplálkozó, sokat alvó, keveset síró újszülött mamája „jó anyának” fogja érezni magát, erősödik önbizalma, egyre önállóbb megoldásokat talál. A biztonságos, kiegyensúlyozott anya újszülöttje jól fog szopni, gyarapodni, nem sír sokat, harmonikusan fejlődik. A rendszer nagyon érzékeny. Bármely hiba, elakadás visszahat, és együtt sírhat anya és gyermeke, együtt bizonytalankodhat, tétovázhat, tartósítva a kölcsönös önértékelési zavart.

Segítő érzékenység

A terhesség időszakában is megtapasztalt érzékenység a szülés körüli hetekben tovább fokozódik. Ilyenkor sok nő mindenen tud sírni, olyan filmeken, helyzeteken is elérzékenyül, amelyek addig banálisnak és semmitmondónak tűntek. Mintha egyenesen a könnycsatornákra hatnának az események, az értelem szűrője nélkül.

Ez a túlérzékenység, fontos lélektani lehetőség, a csecsemőre való minél finomabb ráhangolódást segítheti. Az újszülött rengeteg üzenetet küld, maga is jókora erőfeszítést tesz, hogy alkalmazkodjék, megfeleljék. Ugyanígy az anya is nyitott a kommunikáció összes csatornáján az üzenetfogadásra és küldésre. A felnőttek beszédközpontú világában is biztonságérzéssel tölt el mindenkit, ha az a tapasztalata, hogy érti a másikat. A szülést követő érzékeny időszakban a kapcsolatfelvétel minden sikere énerősítő, és minden kudarcos meg nem értés éngyengítő hatású.

Gyakran a hormonális változások és az eredendően hozott bizonytalanságok mellett, vagy azokra ráerősítve a csecsemő–anya meg nem értések, kommunikációs sikertelenségek teremtik meg – a túlérzékenység talaján – az úgynevezett „baby blues”-t. Az anya szülés utáni szorongó, lehangolt, elbizonytalanodott lelkiállapotát nevezik így. Ez a lehangoltsággal járó tünetegyüttes tovább bonyolítja az amúgy is rendezetlen helyzetet, alááshatja a házaspár kapcsolatát és a szülői magabiztosságot is.

A jó indulás még nem elég a tartós sikerekhez, de megalapozza az önbizalmat, segít a nehézségek rugalmas kezelésében. Szülés és születés: anya, gyermek és az egész család életében hatalmas változásokat teremt. Az ilyen új szerepeket, alkalmazkodási stratégiákat igénylő helyzetek éppúgy lehetőségek a harmónia megteremtésére, mint a káoszba fordulásra.

Hajduska Marianna

1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép

A forrás: Hajduska Marianna honlapja

Hasonló cikkeink:

Anyu, tudtad, hogy nem a gólya hozza a kisbabát?

Gyakori kérdések az örökbefogadással kapcsolatban