Talita

Szülés szeretetben – 2.

Folytatjuk sorozatunkat, ami Debra Pascali-Bonaro és Elizabeth Davis az „Orgazmikus szülés” (Jaffa Kiadó, 2011) című, eredetileg az Egyesült Államokban megjelent könyve alapján készült. A szülészet minden szintjét áthatja a félelem, ezért is érthető a nem is annyira veszélytelen császármetszés kimagaslóan nagy aránya…

Az Egyesült Államokban az 1900-as évek elején kezdett összeomlani a bábarendszer, ugyanakkor az orvosi szakma felsőfokú végzettséghez kötött pénzkereső foglalkozássá vált. Nők azonban nem szerezhették meg ezt a végzettséget. A hatvanas évek végén, a bábaképzés mélypontja után, a hippi-mozgalmak élesztették újjá az önállóság, a természethez való visszatérés és az otthonszülés eszméjét. Mivel akkoriban már nem létezett semmilyen hivatalos bábaoktatás, sokukat letartóztatták a mesterség engedély nélküli gyakorlása miatt. Mégis egyre többen vállalták, hogy otthonszülések kísérői lesznek.

Soha nem született semmilyen mérvadó tudományos bizonyíték arra nézve, hogy a bába által kísért otthonszülés ne volna biztonságos.

„Tisztában vagyok vele, hogy sok nő egyszerűen utál konfrontálódni, és még mi, merészebbek sem szeretünk túl harciasak lenni (….). De bátorság kell ahhoz, hogy ha megfelelő körülmények között, biztonságban szeretnénk szülni, szembe tudjunk szállni a láthatatlan erőkkel, amelyek a szülési képességünk feladására akarnak kényszerítnei bennünket (…).” Julie B.

A kegyetlen valóság az, hogy a rutinszerű kórházi eljárások többsége nem annyira a szülés menetének megkönnyítését szolgálja, hanem a jogi védelemhez szükséges dokumentáció megszerzését. Még a szülésorvosok közül is riasztóan kevesen képesek a normális lefolyású és a megakadó szülés jeleit felismerni, illetve a nem megfelelően elhelyezkedő babát befordítani. Az orvosi egyetemeken már nem tanítják ezeket a műfogásokat, bár a régebbi tankönyvekben még előfordulnak. Az orvosok szintén alig tanulják meg a hagyományos hüvelyi faros szülés és az ikerszülés kísérésének módját sem. Ezeket a fogásokat ma már szinte csak a bábák tanítják és gyakorolják (Amerikában). A szülés során csaknem minden felmerülő „probléma” megoldásává a császármetszés vált.

Jó, ha tudjuk, hogy a császármetszés az orvos és a kórház számára is nagyobb profitot hoz, mint a hüvelyi szülés. Ahogy egy orvos mondta Debrának, a könyv egyik szerzőjének: „Az egyetlen császármetszés, amit valaha megbánsz, az, amit nem végeztél el.” A szülészet minden szintjét áthatja a félelem, ezért is érthető a császármetszés kimagaslóan nagy aránya. Ha a baba nem az ütemtervnek megfelelően jön, akkor egyszerűen kivágjuk onnan! Ha túl „nagy”, szintén.

A tapintásos vizsgálatot felváltotta az ultrahang, ami hírhedten pontatlan a magzat súlyának és fejkörfogatának megbecsülésében. Az Egyesült Államokban ma a szülésindítás leggyakoribb oka a vállelakadástól való félelem. Ez az eljárás mesterséges oxitocin alkalmazásával jár, ami gyakran epidurális érzéstelenítéshez, és a beavatkozások dominóláncához vezet. A mesterséges oxitocinnal előidézett összehúzódások hirtelen tetőznek, ezért fájdalmasabbak is a természeteseknél. Szülésindítás esetén a nőnek úgy kell szülnie, hogy nem volt lehetősége végighaladni a vajúdás normális állomásain, ami során érzelmileg és élettanilag is ráhangolódott volna az eseményekre.

Az újszülött-osztályra került összes baba 48%-a elektív, vagyis programozott szüléssel született, a programozott császármetszéseket is beleértve, amelyek közül sokat a várandóság 39. hete vagy a várandóság idejének letelte előtt indítottak meg. Az Egyesült Államokban a csecsemőhalálozás első számú oka a koraszülöttség, aminek aránya az 1980-as évek elején 9,4% volt, 2008-ra 12,1%-ra emelkedett.

Hogyan történik a szülésindítás?

Sokszor nemcsak oxitocint, hanem Prosztaglandint is használnak, amit eredetileg fekély kezelésére kísérleteztek ki, de az esemény utáni fogamzásgátló tabletta egyik fő összetevője is. Hatására a méh kiürül. Valóban segíthet a szülés utáni vérzés kezelésében, de a vajúdás során történő alkalmazása a méh olyan fokú összehúzódást okozhatja, ami méhrepedéshez, vagy a magzat és az anya halálához is vezethet. Sok esetben halálos kimenetelű, magzatvíz-embólia néven ismert állapotot is előidézhet, amikor a magzatvíz bejut az anyai vérkeringésbe, és a tüdőbe.

„Első gyermekem kórházban született, szülésmegindítással kezdtük, majd egy sor beavatkozás következett, aminek fogós szülés lett a vége. Akkoriban azt hittem, ez a normális. Második babám otthon született a legcsodálatosabb bába segítségével, aki annyira mélyen megérintette a lelkemet, hogy arra ösztönzött, magam is bába legyek. Ezután jöttem rá, hogy a szülés teljesen természetes folyamat, amit gyengéd, szeretetteljes támogatással hagyni kell a maga ütemében kibontakozni. (…) Taneal B. (Ausztrália)

Az egyre gyakoribb császármetszésekben nemcsak az orvosok a vétkesek. Egyre több nő is beleegyezik,  mert kisebb beavatkozásnak gondolják, mint ami valójában: komoly hasi műtét.

Összehasonlítva a hüvelyi szüléssel, az anyánál jelentősen megnövekszik a fertőzés és a vérzés kockázata, akárcsak a műtéti sérülés, a sürgős méheltávolítás veszélye, az intenzív, hosszan tartó szülés utáni fájdalom valószínűsége. A hosszú távú mellékhatások között szerepel az összenövések kialakulása, amikor a különálló szervek összetapadnak a hegszövetekkel. Ez tartós medencefájdalmat, székrekedést, és ismételt műtéteket is eredményezhet.

A császármetszéssel született babák megsérülhetnek a műtét során, illetve nagyobb eséllyel fordulnak elő náluk légzési problémák, nehezebben tanulnak meg hatékonyan szopni, és nő a gyermek- vagy felnőttkori asztma esélye is.

Ráadásul a következő várandóságok során nagyobb a méhen kívüli terhesség esélye, az elől fekvő lepény, a méhlepényleválás, a túl erősen tapadó méhlepény, a magzatvíz-embólia és a méhrepedés veszélye. A fentiek alapján belátható, hogy nem a császármetszés a szülés legmegfelelőbb módja, és ha nincs rá valóban nyomós ok, szigorúan kerülendő.

„Hajnali háromnegyed négykor azon tűnődtem, hogy a nyomás hatására vajon lejjebb ereszkedik-e a baba. Azt mondják, a császármetszés utáni hüvelyi szülésnél előjönnek a régi félelmek, és a meditációs gyakorlatok és a szülésre felkészülés ellenére valóban elő is jöttek. (…)Amikor Karen azt kérdezte: „Érzed, hogy ereszkedik le a baba?”, én azt jajgattam: „Nem tudom! Kérlek, nézd meg!”. Karen megnézte, majd így felelt: „Kizárt, hogy ne tudd hüvelyi úton megszülni ezt a babát.” Micsoda mámorító szavak egy olyan nő szájából, aki maga is otthon szült hüvelyi úton császármetszés után, és aki több száz szülő nő kezét fogta már, akik közül szintén sokan így voltak ezzel.(…) Fenimore feje hajnali 4.05-kor született meg Richard Smallwood Healing című számára, (…) majd 4.07-kor a kisfiam teste is kicsusszant a meleg vízbe. Egy rövid pillanatig ügyetlenkedtem, eksztatikus állapotban, csúszós kézzel, azután a mellkasomra vontam őt. Jó kétszáz grammal nehezebb volt Khadynél (…) Kathryn H., Washington

Konkoly Edit

(Folytatjuk…)

Előző rész:

http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=536