Tabuk nélkül az abortuszról 3. – Tiltás vagy pozitív reklám?
Az egyház nem abortuszellenes, hanem életpárti. Jelentős különbség. A pápa nem az AIDS terjedését segíti Afrikában a gyermekek elfogadásának hirdetésével, hanem a monogám szeretetkapcsolatban fogant gyermekek vállalását propagálja.
Vértes László jegyzetének befejező részében a kényelmi abortuszról való lemondás mellett érvel.
Az ember opportunista lény abban az értelemben, hogy a saját kényelmét és szűk, rövid távú szempontjait többnyire fontosabbnak tartja az elveknél. Az angyalcsinálásnak évezredes (bár marginális) hagyománya van, és folyamatos rá az igény. Ezért törvényileg felesleges betiltani, az csak föld alá kényszerítené a tevékenységet. Inkább vonzóvá kéne tenni az anyaságot: a gyermek fontos érték a társadalom számára, az örökbefogadás rendezett hátteret biztosít az egészséges fejlődéshez. Ki ölné meg a gyerekét inkább, mint hogy jó körülményeket, életlehetőségeket biztosítson számára? Első lépésként az utóbbiról, az örökbefogadás lehetőségéről kell nagy biztonsággal gondoskodnunk (a gyermekotthonok kiürítésével, a leendő örökbefogadó szülők szakképzettségén és jólszituáltságán túlmutató személyiségvizsgálatokkal, felkészítéssel). Azután meg kell győzni az anyákat arról, hogy születendő gyermekük boldog, egészséges, kiegyensúlyozott lesz, ha örökbe adják.
Emancipáció és abortusz
A nők egyenjogúsága alig száz éve van napirenden, és kb. ötven éve vett csak komoly lendületet. Régen a nők nem szavazhattak, megélhetésük a férjük jövedelmétől és jóindulatától függött, a házasságból kilépve a gyerek a férjnél maradt, a nők pedig a párialétbe hullottak. Ebben a háttérben érthető, hogy az abortuszt fontos jognak, egyenesen a nőket körülvevő ketrec kulcsának tartották az egyenjogúság harcosai. Nagyot fordult a világ: a nők már szavazhatnak, el tudják magukat tartani, válás esetén a gyermek a nőnél marad, a nők gyermektartást (egyes országokban feleségtartást is) kapnak, gyermeküket egyedül nevelő szülőként további kedvezményekben részesülnek. Az abortusz ebben az összefüggésben már nem a szabadság záloga, hanem túlhaladott barbárság.
Rabszolgaság, apartheid, abortusz
A rabszolgaság és az apartheid megítélése hasonlít az abortuszéhoz: épeszű embertársaink közül nagyon kevesen tartották/tartják igazságosnak és méltányosnak, de mivel gazdasági/kényelmi megfontolásokból nem lehetett megszüntetni, elődeink igyekeztek valahogy megindokolni. Jobb híján úgy, hogy a feketék nem teljes értékű emberek. Vagy úgy, hogy a méhen belüli magzat a fejlődése első 12-24 hetében még nem ember. Botcsinálta állítás mindkettő. A rabszolgaság már megbukott, az apartheid véget ért, ideje véget vetni a kényelmi abortusznak is! Az emberiség jóléte elérte azt a fokot, hogy a javak igazságosabb elosztásával minden rászorulóról gondoskodhatunk, ráadásul a feleslegesnek érzett magzatot valahol nagy szeretettel várja egy örökbefogadó szülőpár.
Egyház és abortusz
Az egyház nem abortuszellenes, hanem életpárti. Jelentős különbség. A pápa nem az AIDS terjedését segíti Afrikában a gyermekek elfogadásának hirdetésével, hanem a monogám szeretetkapcsolatban fogant gyermekek vállalását propagálja. A keresztény üzenet így szól: monogámia + házasságon belüli szex. A világi üzenet: szex bárkivel + védekezés. Ha valaki a világi módszert védekezés nélkül alkalmazza, az könnyen AIDS-et kaphat, de ehhez a pápának semmi köze.
Halálbüntetés kontra abortusz
A kettő között vannak párhuzamok és ellentétek is. Párhuzam, hogy mindkét esetben emberi élet elvételéről van szó, és hogy sérül az emberi méltóság, valamint az élethez való jog. Ellentét, hogy a magzat a megfoganásán kívül semmit sem követett el, egy szép új élet lehetőségét ígéri, és ki van szolgáltatva az őt hordozó testnek – a halállal büntetni kívánt bűnöző ellenben kioltotta más ember életét (többnyire nem is egy emberét), és szabadulása esetén jó eséllyel újra ölni fog. A magzat igen ritkán veszélyezteti az anyja életét, míg a halálbüntetés dilemmáját felvető bűnöző minden esetben veszélyezteti embertársai életét. Ráadásul neki volt és van esélye bebizonyítani, hogy megváltozott, míg a magzat nem tud kiállni, hogy érveljen az életben maradása mellett.
Sohasem könnyű a döntés, amikor élet ütközik élettel, de hogyha az anya és a gyerek között kell választani, akkor a szülészorvosok szerint nincs az a férj vagy családtag, aki ne az anyát választaná. Megkockáztatom, hogy ha egy visszaeső gyilkos és leendő áldozata(i) élete között kell választani, nincs az az ember, aki a bűnözőt hagyná életben. Viszont ahogy a gazdaság fejlődésével eljárt az abortusz felett az idő, úgy az emberiség további fejlődésével eljárhat a halálbüntetés felett is: ha az életveszélyes visszaesők nagy megbízhatósággal távol tarthatók a társadalomtól, akkor a továbbiakban már nem élet áll szemben az élettel. Ahogy a kényelmi abortusz indokai is megszűntek, úgy a szuperbiztos börtön költségein kívül mással nem igazán indokolható halálbüntetés is megszüntethető.
Vértes László
Az írás első két része:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=642
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=653
Tweet