Talita

Keresztény női magazin

Talita Londonban – Mi a baj a magániskolákkal?

school

A nyár végi londoni zavargásokkal a világsajtó is tele volt: döbbenten néztük, ahogy kapucnis fiatalok végigdúltak egy főutcát. A friss híradások egy tévesen lelőtt fiatal miatti tüntetésről vagy a lehetetlen életkörülményekről szóltak.

Ma már senki sem emlegeti ezeket az okokat. Kilátástalan külvárosi életmodell, a társadalom egyes csoportjainak szegregációja, az erkölcsi értékek kikopása – ezeket az érveket hallom. De látok valami mást is, ami olyan mértékben angol, hogy a helyiek alig veszik észre: az oktatás merev megosztottságát.

Sok a magániskola. És? Kérdezi egy ártatlan magyar. Nos, a magániskola intézménye nagyon régi gyökerekkel bír. De nem ez vele a baj, hanem az, hogy mereven két csoportra osztja a jövő nemzedéket. Nem feltétlenül az oktatás színvonala miatt, bár egy állami (nem magán) iskola nem válogathat a gyerekek közt tanulmányi szempont szerint, ez igaz.

A perspektíva miatt.

A gazdag, legalábbis nagyon tehetős, feltörekvő, kevés gyereket nevelő családok választhatják a magániskolát, ahol a tandíj szó szerint csillagászati. Az egyetemi tandíj jelenleg háromezer font egy évben. A diákok nagy része hitelből fedezi, nyilván a szülők nem tudnák egyszerre kifizetni. A magániskolai tandíj körülbelül feleennyi – de egy hónapban!

Az álláshirdetéseket bogarászva látom, hogy ez egy nem-üzleti szférában dolgozó ember átlagfizetése, vagy egy külvárosi angol sorházi lakás havi bérleti díja. Négy-öt éves kortól kezdve az érettségiig. Az átlagpolgár számára nyilvánvalóan megfizethetetlen.

Hogy mégis létezik magániskola? A szegregáció valós igény. Gyerekek tömegei 18 éves korukig csak hasonszőrű (kő gazdag, arisztokrata, bankár) gyerekeket látnak, velük szocializálódnak, velük lesznek közös emlékeik, az ő szüleiket ismerik meg. És a falakon kívül játszók sosem kerülnek közel egy perspektívákkal bíró, törekvő réteg gyerekeivel, sosem alakítanak ki velük informális kapcsolatokat. A rendszeren nehéz lenne változtatni, és ez láthatólag nem is áll a politikai döntéshozók érdekében.

Vannak-e hát jó iskolák ezeken a merev határokon kívül? Természetesen vannak. Elsősorban a felekezeti iskolák. Ezeket szülői alapítványok segítik és “voluntarily aided” a besorolásuk. A férjemnek tanácsolta egy kollégája, mikor Emmának Zsolt iskolát keresett: “megéri, ha kicsit úgy teszel, mintha vallásos lennél, amikor jelentkezel”. Ezek az iskolák ugyanis vallási alapon ugyan, de válogathatnak a gyerekek között. Valahogy úgy szokott alakulni, hogy a vallásos (vagy legalábbis ezt a címkét elfogadó) családok nyitottabb gyerekeket produkálnak. Ez után már csak a területi besorolás dönthet. Minden angol család tudja, hogy a “postcode” azaz az irányítószám (ami utcaszakasz-pontossággal megmondja, honnan vagy) dönti el az iskolaválasztást. Ez a lakbérek és az ingatlanok árában egyértelműen tükröződik.

Vannak olyan környékek, ahol nem szállnék ki sötétben az autóból. Ha ilyen helyen laksz, a gyerekednek esélye sincs jó iskolára. Nem fog sosem arisztokrata gyerekkel találkozni, akinek az ük-ükapja az angol birodalom köveit koptatta, sem bankár gyerekkel, akinek otthon elmagyarázzák, mi a globális válság, sem egy értelmiségi család gyerekével, akinek otthon könyvek vannak a polcán és nem csak a mobiltelefonját tartja értéknek. Sokszor csak egy szülő neveli, de ő sincs otthon, mikor hazaér az iskolából.

Előítéleteim vannak? Meghívlak terepgyakorlatra!

 

Szilágyi Rita Cecília


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162