Talita

„Táncol a por” – Tóth Sára esszékötetéről

Baráti szívességből vállaltam, hogy ajánlást írok Tóth Sára frissen megjelent esszékötetéről, és ez a könyv felkerült lelkem képzeletbeli könyvespolcára, C. S. Lewis és Philip Yancey művei, vagyis a legjobbak közé.

Mi a titka hatásának?

Először is a személyessége. Egy okos és művelt ember töprengéseit és leszűrt életbölcsességét olvashatjuk, egy „úton lévő” igazságait, aki pontosan ismeri a gondolkodás szabadságát és korlátait.

Azután az emelkedettsége. Nem pátoszról van szó, hanem a rálátás, összegzés és a tanulságok levonásának képességéről. Az egyedi történésekben meglátja a közösségit, anélkül azonban, hogy általánosítóvá válna. A felszíni jelenségek mögött meglátja a mögöttes mélységet, ahogy „táncra kel a por: ami élettelen, hétköznapi és szürke, átizzik azon az élet.”

Nagy erénye az igazság megalkuvás nélküli keresése, amely merész kérdések feltevésére is ösztökéli. „Talán idegesítőek ezek a kötekedő kérdések, de nem árt olykor-olykor megkapargatni életünk egy-egy rutinos területét, és megnézni, vajon van-e valami, és ha igen, micsoda, a rutin mögött.” Így kerülnek terítékre az egyházi körökben „rázós” témák: Isten bolondsága és erőtlensége; pszichológia és kereszténység; a szex és a szentség; a hit és a nemzeti identitás; a bibliai férfi- és nőkép; a beteges mártírkodás és a szívből fakadó kegyesség; döntéseink szabadsága és meghatározottsága; a modern művészet felrázó botránya; a jogos és jogtalan tekintélyelvűség; a rangok és az értékek hierarchiája és még megannyi önvizsgálatra is ösztönző téma.

Írásaiból sugárzik a szerető féltés és óvás a napi rutinná silányuló érzelmi és vallási közönytől, a megalkuvásoktól, a kiégéstől. Féltés a szív megkérgesedésétől, a lelki tespedéstől. És szavai mögött időnként ott bujkál a rejtett harag is, mert már szembekerült az üres hittel, ami sokkal rosszabb, mint a keresők hitetlensége.

„Szélsőséges esetben akár az is megtörténhet, hogy valaki megtér fiatalként, és ezzel le is cövekel. Úgy marad. Végleg. Olyan lesz, mint egy beszáradt nyolcvanéves. A keresztény közösségtől kap egy viszonylag szilárd csoportidentitást (ha megfelelően idomul a közösségi elvárásokhoz, és megfelelően elhatárolja magát azoktól, akik nem tartoznak a csoporthoz). A Biblia vagy az abból desztillált dogmarendszer válasszal szolgál minden kérdésére. Sőt, nagy magabiztossággal fogja megválaszolni mások kérdéseit is, minden problémára lesz receptje. (…) No de hát nem megérkezés a megtérés? Nem megérkezés, megtérés az atyai házba? (…) Vak voltam, de íme, látok – ha így van, ha immár tudom a választ az élet nagy dolgaira, akkor minek tovább kérdezősködni, gyötrődni, kutakodni?” A helyzet ezzel szemben az, hogy „az igazság nem statikus állítások halmaza, nem dogmák rendszere, hanem egy élő személy – és közben persze önmagam – mind mélyebb megismerése, ahogy haladok az úton. De az út is ő. És ezen az úton egyáltalán nem olyan könnyű járni. Igen, igaz, hogy kaland, hogy túláradó öröm, igaz, hogy szeretet, de amíg véget nem ér a földi élet, a Krisztus útján való járás mindig a nagypéntek megtapasztalása is lesz. A Krisztussal való azonosulás azt jelenti, hogy az ember képes lesz szembenézni a sötétséggel, a saját sötétségével és másokéval is. Kilép komfortzónájából, megnyitja magát a világ bajaira. (…) Úgy élni, ahogy Pál írja, szomorkodva és mégis örvendezve, úgy örülni, hogy közben a szenvedést sem elhárítani: íme, a keresztény élet megvalósíthatatlan programja!” (Útonlét vagy megérkezés? 68 – 70.o.)

Tóth Sára könyvében sorjáznak a lelki-szellemi fejlődését meghatározó, kortárs vagy régen élt emberek és művek: protestáns és katolikus teológusok, a református ifi-kör tagjai, a református „szentek” közül különösen Visky Ferenc; a művészek és művészi alakok közül Visky András (aki előszót írt e könyvhöz), Jób és Lear király, T. S. Eliot, Ludmila Ulickaja Daniel Sternje, az „Emberek és istenek” című film szerzetesei… És mindannyiuk mögött vagy inkább előtt ott van a család fennmaradásért küzdelmet vívó, alkoholizmusba menekülő édesanya alakja, aki zaklatott gyerekkort teremtett Sárának és testvéreinek, majd kigyógyult a szenvedélybetegségből, megtért és meghalt – elhagyva három gyermekét a felnőttkor küszöbén.

„Magam sem szeretem, amikor a szószékekről az úgynevezett „világot” ostorozzák. Nem gondolom, hogy én itt vagyok a tiszták táborában, amott pedig van a „világ”, a valóság ugyanis az, hogy a „világ” az én szívemben is ott van! Ezzel együtt fontos látnunk, hogy a szóban forgó kérdésben hogyan nyilvánul meg a korszellem, és hogyan telepszik ránk anélkül, hogy tudatosulna. (…) Márpedig a korszellem zsigerből elutasít minden olyan utat, amely küszködéssel, akár csak morzsányi önmegtagadással jár. Inkább azt sugallja, hogy az ember meneküljön az olyan helyzetekből, amelyekben nélkülöznie kell vagy megsebződik. (…) A keresztény hit ezzel szemben felnőttségre hív: nézzünk szembe azzal a realitással, hogy tökéletlen, befejezetlen világban élünk. A szüzesség szexuális nélkülözései, a házasság válságos pillanatai sebezhetővé tesznek, legmélyebb vágyainkkal szembesítenek, és megnyitnak a végtelen felé. Az evangélium azt sejteti, hogy aki kielégített, sikeres és gazdag, az gyakran lezárul és megkeményedik, viszont aki „éhezik és szomjazik”, nagyobb az esélye arra, hogy megnyíljon az igaz szeretetre és az Isten országára.” (Szex és szentség. 118-119.o.)

Tóth Sára útban van Isten felé, és az út során szerzett élményeknek, tapasztalatoknak mi, esszéi olvasói is haszonélvezői vagyunk. A „Táncol a por” bölcs könyv. Mély és igazmondó, istenhittel teli könyv.
Annak ajánlom, aki éhezi ezt, szereti és érti.

Tóth Sára: Táncol a por. Írások hitről, spiritualitásról, kultúráról. Harmat Kiadó, Budapest, 2015.

Tóth Sára (1967) a Harmat Kiadó alapító szerkesztője és kilenc éven át főszerkesztője volt. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztikai Intézetének oktatója. Tanulmányai, kritikái, keresztény szellemű írásai nyomtatott és internetes folyóiratokban jelennek meg. Tizennyolc éve él házasságban, két fia van.

Kölnei Lívia

Korábbi könyvajánlóinkból:

Janne Teller: Semmi – ambivalens könyvajánló

A Jelenések könyve – Dér Katalin kommentárjai

Ulickaja modellje: Daniel Rufeisen, a “Tolmács”

Suzan pont hu – Szegény gazdag ifjak Budapesten